Mulandóság
2023.09.23.
Interencia
Nézegetem Borut Peterlin szlovén fotós Flower power című, közel másfél évtizeddel ezelőtt készült képsorozatát az interneten, és azon az idézeten gondolkodom, amely mottóként szerepel a szerző honlapján a politikai eseményeken lefotózott növényeket ábrázoló képek mellett: „Száz évvel később a politikusok nevére nem emlékszik majd senki, de a növényekét mindenki fogja ismerni!”. Nyilvánvalóan ez nem igaz. A növényeknek nincs nevük, sőt, a politikusok neve sem merül mind feledésbe.
A Balkán (h)arcai tegnap és ma
2023.09.15.
Interencia
A Balkán kifejezés az itt élő népek számára réteges tartalmakat hordoz, de nem puszta földrajzi fogalom a magyarság számára sem. – A múltunk egy szerves darabja. Ez a kapcsolat ugyan felettébb ellentmondásos, ám kölcsönhatásokban, tanulságokban bővelkedő.
„Csak mécs szerettem volna lenni. Kicsinyke körnek éltető tüze.”
2023.07.30.
Interencia
Tarczay Gizella (1896-1981) irodalmár, költő, műfordító, tanár, könyvelő, a délszláv és a bolgár hegyeket, illetve a Tátrát járó hegymászónő A hűtlen folyam című 1916-1918 között íródott zágrábi naplóregénye hamarosan a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kiadásában.
Reflektáltalan szempontok a szlovák történelemfelfogásban
2023.07.28.
Interencia
A magyar–szlovák történelemfelfogás különbözőségeit ideje lenne tételesen számbavenni ahhoz, hogy politikusaink ne szét-, hanem összebeszéljenek. Ehhez pedig alapos intellektuális előkészítő munka szükséges, amely már megindult, de nem látni, pedig most nagyon kellene, hogy láthatóvá váljék.
Kundera emlékéről
2023.07.14.
Interencia
Július 11-én távozott e világból Milan Kundera. A cseh író. Igazi honfitársunk Közép-Európából. Először talán a pozsonyi Irodalmi Szemlében találkoztam a nevével. A történelmi 1968-as esztendőben utolsó éves egyetemistaként már januártól alapos figyelemmel kísértem, mi történik Csehszlovákiában. Nagy nemzetközi visszahangja volt az előző évi csehszlovák írókongresszusnak. Nem véletlenül látták később ebben az eseményben a Prágai tavasz szellemi előkészítését. Rendszeresen olvastam az ottani magyar lapokat, meg lehetett venni őket a hazai újságárusoknál. Áprilisban azután Pozsonyban tölthettem egy egész hetet, s azután a csehszlovákiai változások elkötelezett híveként követtem a történéseket. Rengeteg politikai és kulturális szereplő nevét – csehekét, szlovákokét, magyarokét - megtanultam odafönt. Mint tanú és mint magam által fölkent szakértő meséltem barátaimnak, diáktársainknak, miért fontos nekünk ez az egész.
Szlovák, német és cseh írók a dualizmus kori Budapest kávéházi életéről
2023.07.09.
Interencia
A kávéház a nagyváros félnyilvánossági színtereként „a budapesti polgár szocializációjának egyik fontos intézményévé lett...” Kósa László mellett Gundel Imre és Harmath Judit is hangsúlyozza a kávéház szocializáló szerepét: „ősidők óta […] egyes rétegek kötetlen találkozására, beszélgetésre, gondolatok cseréjére” adott lehetőséget. Gyáni Gábor megfogalmazásában a kávéház a „modern demokrácia” születésének intézménye volt, társadalmi hovatartozás nélkül mindenki számára hozzáférhető. A kávéházat elsősorban a polgári középosztály és az értelmiség látogatta, de kispolgárok is nagy számban fordultak meg az intézményben. Minden demokrácia ellenére kávéházba az járt, aki meg tudta fizetni, külső megjelenésben, viselkedésben pedig igazodott a polgári középosztály ízléséhez. A kávéházlátogató viselkedése általában úgy módosult, hogy az megfeleljen az ott lévők elvárásainak, először utánozta, követte, majd magáévá tette a közösség elvárásait.
Testvér népek között?Reménykedő széljegyzetek Martin Homza Murices novae avagy Új tüskék. (Dialógusok a szlovák történelemről és nem csak arról.) című munkájához
2023.06.19.
Interencia
Sok évvel ezelőtt a Duna televízió egyik reggeli műsorában Trianonról, a megbékélés lehetőségéről volt szó. Egy hirtelen ötlet alapján azt találtam mondani, hogy Trianon kapcsán nemcsak mi vesztettük el a Tátrát, hanem a szlovákok is a Balatont. Élő adás volt, már nem lehetett visszakozni. Az volt – megfontolva az elhangzottakat, – a bajom, hogy nyomát nem láttam annak, hogy volna olyan szlovák ember, aki az öröm mellett, hogy megszerezték (a relatív) önállóságot, bármi veszteséget is érezne a nagy háborút lezáró úgynevezett békeszerződések kapcsán.
A Korompay család (Kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben)
2023.05.13.
Interencia
A második világháborús lengyel-magyar kapcsolatokról legtöbbször a két nép legendás barátsága, a lengyel menekültek magyarországi befogadása vagy a balatonboglári gimnázium jut az ember eszébe. Ezek mellett sajnos vannak más, kevésbé szívderítő közös pontok is. Például Katyń. Van ugyanis három olyan magyar személy is, akik valamilyen módon köthetők ehhez a tragédiához. Egyikük a tömegsír feltárásában részt vevő patológus, Orsós Ferenc volt, a másik kettő pedig két meggyilkolt katonatiszt, Korompay Emánuel Aladár és a magyarországi német származású Oskar Rudolf Kühnel századosok. A kivégzésekre 1940 tavaszán került sor, a világ azonban minderről csak 1943 áprilisában szerzett tudomást. E szomorú évforduló alkalmából rendezett a budapesti Lengyel Intézet kiállítást Katyń magyar áldozatáról, Korompay századosról és családja tragikus történetéről.
Eltérő vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején
2023.05.09.
Interencia
Örömmel olvastam főtisztelendő PhD Beran Ferenc erkölcsteológus, szociálteológia professzora értékes írását Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeinek közös vonásairól. Tekintettel arra, hogy Wyszyński bíboros vonalvezetése, elmondható, teljes sikerrel zárult, hiszen megőrizte, átvitte, sőt gyarapította népének ősi hitét a „Vörös tengeren”, és ez nem mondható el Mindszenty bíboros esetében: a magyarság életében a kommunizmus nem az egyház, nem a hitélet gyarapodását jelentette, mint Lengyelországban, hanem annak megfogyását, szükséges az is, hogy az eltérő vonásokra is egy pillantást vessünk.
Közös vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején
2023.05.08.
Interencia
Ha Mindszenty József és Stefan Wyszyński életét nézzük, akkor több közös jellemzőt fedezhetünk fel bennük. Azonos történelmi korban éltek és mindketten vidéki származásúak voltak. Mindszenty egy nyugat-magyarországi kis faluban, Csehimindszenten 1892-ben született, Wyszyński pedig 1901-ben a cári Oroszország területén levő Zuzela községben. A népi vallásosság mind a két főpásztor lelki életének fontos része volt. Mind a ketten szembe fordultak a nemzetet és az Egyházat megsemmisíteni akaró totalitárius rendszerekkel, a nácizmussal és a kommunizmussal. Mind a ketten népük körében a szabadságukért harcoló egyházuk jelképévé váltak és népük kezdeményezte a boldoggá avatásukat is. A lengyel bíboros esetében ez már meg is valósult.