A második világháborús lengyel-magyar kapcsolatokról legtöbbször a két nép legendás barátsága, a lengyel menekültek magyarországi befogadása vagy a balatonboglári gimnázium jut az ember eszébe. Ezek mellett sajnos vannak más, kevésbé szívderítő közös pontok is. Például Katyń. Van ugyanis három olyan magyar személy is, akik valamilyen módon köthetők ehhez a tragédiához. Egyikük a tömegsír feltárásában részt vevő patológus, Orsós Ferenc volt, a másik kettő pedig két meggyilkolt katonatiszt, Korompay Emánuel Aladár és a magyarországi német származású Oskar Rudolf Kühnel századosok. A kivégzésekre 1940 tavaszán került sor, a világ azonban minderről csak 1943 áprilisában szerzett tudomást. E szomorú évforduló alkalmából rendezett a budapesti Lengyel Intézet kiállítást Katyń magyar áldozatáról, Korompay századosról és családja tragikus történetéről.
Az apa, Korompay Emánuel Aladár Budapesten született, 1890-ben. Az első világháborúban a magyar hadsereg tisztjeként szolgált Galíciában. 1916-ban itt ismerkedett meg lengyel feleségével, akitől három lánya született. A világégést követően Lengyelországba költözött, felvette az állampolgárságot. Az 1920-as lengyel-szovjet háborúban önkéntesként vett részt. Korompay az évtized végéig szolgált a hadseregben, majd 1930-tól Divéky Adorján utódjaként a varsói egyetem magyar nyelvi lektora lett. Munkája során szótárakat, nyelvtankönyvet írt, lengyel irodalmat fordított, közben kulturális tanácsosként a magyar nagykövetségen is alkalmazásban volt.
A mozgósítás híre Magyarországon érte, ahová éppen egy lengyel csoportot kísért. Azonnal hazautazott, hogy tartalékos tisztként szolgálatra jelentkezzen, noha diplomáciai alkalmazása miatt ez nem lett volna számára kötelező. Egysége Przemyślnél esett szovjet fogságba, ahonnan a többi tiszttel együtt a starobielski fogolytáborba került. Innen hurcolták el az NKVD pribékjei, majd lőtték főbe az ukrajnai Harkiv (Harkov) mellett. Halálának időpontja ismeretlen, csak annyi biztos, hogy 1940 áprilisában végezték ki.
Betegápolóként dolgozó középső lánya, Marta egy Varsó elleni légitámadás során vesztette életét 1939 szeptemberében. A németek által megszállt területen élő család többi tagja közben csatlakozott a Honi Hadsereg vezette ellenállási mozgalomhoz. Összekötőként szolgáló legkisebb lánya, Elżbieta 1943 januárjában esett a GESTAPO fogságába, ahol a kegyetlen kínzások miattöngyilkos lett. Feleségét, Mieczysławát szintén elfogták, majd Auschwitzba deportálták, ahol 1944 januárjában hunyt el. A világháborút egyedül a legidősebb lánya, Ilona élte túl, aki szülein és testvérein kívül elveszítette még hírszerzőként szolgáló vőlegényét is. A mostani kiállítás is az ő visszaemlékezései alapján készült, végigkövetve a család egyes tagjainak életét a kezdetektől a tragikus végkifejletig.
1939 ősze és az azt követő időszak Lengyelország történetének egyik mélypontja volt. A megszállás hatalmas áldozatokat követelt mindenkitől, függetlenül attól, hogy német vagy szovjet fennhatóság alá került. A Korompay család sem volt kivétel, melynek csaknem minden tagja a náci vagy a kommunista terror áldozata lett. Sorsuk hű tükre Lengyelország második világháború alatti történetének…
Vesztróczy Zsolt
