Zsilinszky Mihály az alföldi szlovákok központjában, Békéscsabán született 1838-ban. Abban a korban élt, amikor a Felföldön kialakuló nemzeti mozgalomhoz képest „az Alföld periférikus helyzetbe került”.[1] Szarvason folytatott gimnáziumi tanulmányai után külföldre ment, ahol a hallei, majd a berlini, a jénai és a göttingeni egyetemek hallgatója lett. Később Franciaországban és Olaszországban tett tanulmányutakat. Hazatérve a szarvasi főgimnázium történelem és magyar irodalom tanára lett.[2] Evangélikus vallásához nemcsak hívőként ragaszkodott, tudományos kutatásainak is tárgya lett, sőt még közéleti tevékenységében is fontos helyet kapott. Hazafiként „az egyházi szószéket is gyakran felhasználta az evangéliumnak és a magyar nemzeti szellemnek az ottani magyar és tótajku gyülekezet körében való erősítésére”.[3]

http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Szarvas_evtemplom_tanitokepzo.jpg
A békéscsabai evangélikus lelkész, történész, Haan Lajos lányát, Karolinát 1867-ben vette feleségül.[4] Feleségének és két gyermekének korai elvesztése után megvált tanári munkájától, és a közügyeknek, a tudománynak és a protestáns egyháznak szentelte az életét. Előbb a békéscsanádi, majd a bányai ág. hitv. evangélikus egyházkerületnek lett a felügyelője. 1875-től több ízben szabadelvű párti képviselő. 1889-ben Csongrád, 1892-ben Zólyom vármegye főispánjává, 1895-ben pedig, a Bánffy-kormány megalakulásakor, Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter mellé politikai államtitkárrá nevezték ki, amit a Széll és Khuen-Héderváry kormányok idejében, valamint Tisza István első kormánya alatt is megtartott. A Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező tagjává, 1889-ben rendes tagjává választotta. A Történelmi Társulatnak egy ideig elnöke, a Felvidéki Közművelődési Egyesületnek másodelnöke volt Császka György kalocsai érsek, mint elnök mellett.[5]

Zsilinszky Mihály nemcsak a magyar közélet személyisége volt, hanem tagja volt a Matica slovenskának is. Apósával együtt a békési küldöttség tagja volt.[6] Haan Lajossal együtt különböző dokumentumokat küldtek a Matica számára, annak utolsó éveiben, óvatosságból, már nem a saját nevük alatt.[7] Zsilinszky a Matica gyűjteményéből megmentette Ján Hollý, Andrej Sládkovič, Pavol Jozef Šafárik kéziratát, levelezését, s 1907-ben, harminckét évvel a Matica bezárása után kettő darab 100 kilogrammos csomagban küldte el azokat a Szlovák Muzeális Társaságnak.[8] 1873-ban anyagilag hozzájárult Andrej Sládkovič szlovák költő emlékművének felállításához.[9]

Számos történeti, vallástörténeti, szépirodalmi, művészettörténeti mű mellett monográfiákat, akadémiai emlékbeszédeket, politikai tanulmányokat írt. Különösen érdekelte szűkebb hazája története: 1862-ben Szarvas város történetét (magyar és szlovák nyelven) dolgozta fel, Békés vármegye történeti emlékeit Haan Lajossal együtt készítette el.[10] Feldolgozta szlovák evangélikus lelkészek életét: Wallaszky Pálét (1910) és Kermann Dánielét (1899).[11]
A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez (1908) című munkájában a hazáról, a hazaszeretetről, az államról, a nemzetiségeknek a hazához való viszonyulásáról gondolkodott. A mű alapján hazaszeretete, a magyar állam egysége melletti elköteleződése megkérdőjelezhetetlen, de nemzetiségi gyökereinek, a szlovákok, és rajtuk keresztül minden magyarországi nemzetiség féltése ugyancsak. Az erőszakos magyarításra reagálva kifejtette véleményét, hogy „a nyelvnek egysége még nem jelent egy hazát, úgy a nyelvek különfélesége sem szünteti meg a haza egységét”. [12]

Figyelmeztette azokat, akik elítélték a nemzetiségeket, „a németet, a tótot, az oláhot és a horvátot”.[13] Zsilinszky Petőfire hivatkozva mondta ki véleményét, hogy „elveszünk az ordítók miatt”[14]. Majd visszatért a magyar hazafiság és a magyar nemzetiség történelmében fordulópontot jelentő latin nyelv visszaszorításának idejéig, amikor megtörtént „a magyar nyelv ősi nemzeti jogaiba való helyezése”.[15] Ugyancsak ehhez az időhöz kötődik, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az irodalom, a társadalom, az egyház és az iskola magyarosítása ellen kezdtek tiltakozni. Azóta folyik a küzdelem, „miként lehetne az országban levő különböző népfajokat nyelvileg eggyé olvasztani és őszinte magyar hazafiakká tenni”.[16] Zsilinszky felhívta a figyelmet, hogy a magyar nemzet fennmaradása „nem a faj tisztaságában, s a hazafiság nem a nyelv egységében áll”[17]. Negatív példaként említette Németországot és Oroszországot, ahol saját népükbe erőszakkal olvasztottak be idegen népeket. Az erőszakos beolvasztás gyűlöletbe torkollott.[18] Felidézte Széchenyi Istvánt, aki tisztán látta az erőszakos magyarosítás következményét. Zsilinszky a hazát sajátosan értelmezte, annak minden eleme személyes vonatkozású, érzelmekre épülő. Ezek közé tartozik „az ősi tűzhely, az anyai tej, a ház, a föld, az oltár, a szó, az emberek, a történelmi emlékek, a temető”.[19] Viszont más az állam fogalma, amelyet nem a „szeretet szálai” tartanak egybe, hanem hatalmi érdekek. A két fogalom felcserélése a németektől ered, ők voltak azok, akik a haza fogalmát felcserélték az állameszme fogalmával.[20]
A hazaszeretet ismérveit Zsilinszky a következőképpen definiálta: „Közös célok, közös törekvések, közös jogok és kötelességek, közös örömök és fájdalmak, közös remények és emlékek: ezek együttvéve hozzák létre egyrészről a szülőföld iránti szeretetet, másrészről az összetartozás testvéri szeretet érzelmét, mely minden külső kényszer nélkül eggyé olvasztja a hazafiakat.”[21]
1911-ben a kolozsvári és a genfi egyetem díszdoktori oklevéllel, a király pedig a Lipót-rend közepkeresztjével tüntette ki.[22] 1925-ben hunyt el.

Zsilinszky Mihály olyan magyar közéleti személyiség volt, aki szlovák gyökereit, szlovák kapcsolatrendszerét felvállalva tevékenykedett a hazáért, szem előtt tartva egyrészt Magyarország integritását, másrészt a nemzetiségek védelmét.
Zatykó Margit
[1] Kiss Gy. Csaba: Alföldi szlovákokból szórványnemzetiség. A magyarországi szlovákság múltjából. 1989. Közép-Európa, nemzetek, kisebbségek. Esszék, tanulmányok és cikkek. Szerk. Kiss Gy Csaba. Pesti Szalon Könyvkiadó, [Budapest] 1993, (288–295) 289.
[2] Lukács György: Emlékbeszéd Dr. Zsilinszky Mihály vall. és közokt. államtitkár, v. b. t. t., a bányai ág. ev. egyházkerület felügyelője és a szarvasi evang. gimnázium egykori tanára felett. Budapest 1935. 5–6.
[3] Lukács Gy.: Emlékbeszéd i.m. 6.
[4] Slovenský kňaz, maďarský historik. Red.: Demmel, József – Katona, Csaba. i.m. 69. – Zsilinszky Mihályról és feleségéről Haan Karolináról 1867-ből, házasságkötésük évéből egy fotó tanúskodik. A fotó a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményéből való.
[5] Lukács Gy.: Emlékbeszéd i.m. 6–7.
[6] Slovenský kňaz, maďarský historik. Red.: Demmel, József – Katona, Csaba. i.m. 101.
[7] Miroslav Kmeť: Historiografia dolnozemských Slovákov v 19. storočí. Výskumný ústav Slovákov v Maďarsku, Békešská Čaba 2010. 79–80.
[8] Kmeť, M.: Historiografia dolnozemských Slovákov i.m. 82.
[9] Haan Lajos levele Jozef M. Hurbannak. 1873. 3. 15. In: „aki tót pap létére is magyar író” Haan Lajos levelei és visszaemlékezései. Szerk. Demmel József – Katona Csaba. Výskumný ústav Slovákov v Maďarsku, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Békéscsaba – Budapest2017. 239.
[10] Lukács Gy.: Emlékbeszéd i.m. 8–10.
[11] Zsilinszky Mihály szócikk. Magyar írók élete és munkái. Szerk.: Szinnyei József. https://www.arcanum.com/ hu/ online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/
[12] Lukács Gy.: Emlékbeszéd i.m. 13.
[13] Zsilinszky Mihály: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez. Történeti tanulmány. Kölönnyomat a Beöthy-Albumból. Budapest 1908. 11.
[14] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 11.
[15] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 15.
[16] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 15.
[17] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 16.
[18] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 16.
[19] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 19.
[20] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 20.
[21] Zsilinszky M.: A hazafiság és nemzetiség kérdéséhez i.m. 20.
[22] Zsilinszky Mihály szócikk. i.m.