Milyen nemzeti narratívák, politikai fonalak és nemzeti identitást erősítő eszközök lehettek egy fő céljának a művelődés terjesztését és a politikától elhatárolódást deklaráló szlovák és magyar egyesület életében? Ezt a kérdést vizsgáljuk két liptói egyesület, a szlovák Beseda (Szlovák Társaskör) és a Magyar Társaskör példáján. Nem csak a problémakör izgalmas, hanem a vizsgált időszak is. A Liptószentmiklóson 1862-ben alapított Beseda, és az 1870-ben alapított liptószentmiklósi Magyar Társaskör, illetve annak 1876-ban megszületett rózsahegyi fiókja 19. század végi működését vesszük szemügyre. Azt az időszakot, amikor a magyar nemzeteszme erősödött, a szlovák nemzeti politika és a szlovák nemzeti mozgalom pedig már olyan jelentős eseményeken volt túl, mint a három szlovák gimnázium bezárása, a Matica slovenská feloszlatása és a Szlovák Nemzeti Párt (Slovenská národná strana) passzivitásba vonulása. A liptói Magyar Társaskör erősen szlovák többségű megyében működött.
A két egylet működésével és a nemzeti identitással kapcsolatban sok kérdés merülhet fel. Megjelentek-e nemzeti narratívák a szlovák vagy a magyar társalgási kör életében? Ha igen, akkor hogyan erősítették a nemzeti identitást az egyesületek saját tagjaikban? Mi volt a közös és mi az eltérő működésükben e szempontból?

A fenti kérdésekre leginkább az alapszabályok, az egyesületi tevékenység rekonstrukciója, és a tagság összetétele adhat részletes választ. Az alapszabályok nemzeti narratívát egyáltalán nem tartalmaztak és deklarálták a politikai és a felekezeti kérdések kizárását. A deklarált cél a művelődés terjesztése volt. A szlovák egylet 1867-es alapszabálya még erős nemzeti narratívát tartalmazott, a század végére ez eltűnt, új, 1892-es alapszabálya pedig már a magyar egyesület alapszabályát másolta. Kifelé a két egyesület politikai szempontból semleges volt, és szinte csak az egyleti életben használat nyelv vonatkozásában tértek el. A felszín alatt viszont mindkét esetben találkoztunk a nemzeti és a nyelvi identitás erősítésével.
Az 1868-as nemzetiségi törvény széles körben engedélyezte a nemzetiségi egyesületek létesítését. Az egyesületi életre vonatkozólag a dualizmus időszakában nem létezett törvényi szabályozás, működésüket miniszteri rendeletek szabályozták. Az 1394/1873 számú rendelet az egyesületek alapítását miniszteri engedélyhez kötötte. A nemzetiségek viszonylagos egyesületalapítási szabadságát az 1508/1875. belügyminiszteri számú rendelet pedig már szűkítette. Ennek értelmében a nemzetiségek már csak irodalmi és közművelődési egyesületeket alapíthattak.[1] Így a szlovák alapszabály más egyleti célokat és nemzeti-politikai narratívát nem is tartalmazhatott volna.

Az egyesületek tevekénységének fő pillére különböző sajtótermékek előfizetése, egyleti könyvtár fenntartása, táncos-zenés események és irodalmi programok szervezése volt. A szlovák és a magyar egyesület persze olykor mással is foglalkozott, más jellegű rendezvényeket is szervezett. Melyek voltak azok a tevékenységtípusok, konkrét események, melyek a nemzeti identitást erősítették, nemzeti narratívát hordoztak?
A sajtóelőfizetések, a hírlapolvasás kutatása kulcsfontosságú. Alapszabályában a nemzeti narratívát nélkülöző Beseda többségben szlovák és cseh nyelvű sajtóterméket fizetett elő, bár találkozunk magyar- és németnyelvű, sőt kormánybarát lapokkal is. Fontos kiemelni, hogy a szlovák és a cseh nyelvű lapok között sok olyan is volt, melyeket hivatalosan pánszlávizmussal vádoltak, a cseh-szlovák kölcsönösséget hirdették. Terjesztésükről külön jelentések vannak a Liptó vármegye főispáni és alispáni iratok között. Ilyen volt a Slovenské listy (Szlovák Lap) vagy a Dom a škola (Otthon és Iskola) című lap.
A Magyar Társalgókör által előfizetett sajtótermékek többségükben magyar és német nyelvű lapok voltak. Szlováknyelvű csak az erősen magyarbarát szellemű Svornosť (Egyetértés). Viszonylag nagy összeget szántak sajtótermékek előfizetésére, ez a szlovák egyesület éves kiadásainak 25-30 százalékát, a magyar egyesületének körülbelül 15 százalékát tette ki.
A zenés-táncos rendezvények a Beseda esetében kezdetben egyszeri alkalmak voltak, 1898-tól azonban már minden csütörtök este szerveztek ilyet. Az egyesület új termeinek megnyitása alkalmából tartott, 1897. november 20-i mulatság programját részletesen ismerjük. A programpontok között zongorajáték és táncos mulatság is szerepelt, de több az egyesület nemzeti jellegéhez kapcsolódott. A rendezvény Rehor Uram-Podtatranský beszédével vette kezdetét. A költő kifejtette: az egyesület tevékenységében a szlovák nemzet jövőjét látja. Olyan fényhez hasonlította, ami a haza szeretetét éleszti a szegény szlovák nép szívében. A további program szlovák népdaléneklés, majd színházi előadás volt. Az egyszereplős vígjáték az anyanyelv szépségét, használatának fontosságát emelte ki.

Az irodalmi rendezvények szervezése is fontos eleme volt az egyesületi tevékenységnek. 1899 nyarán megünnepelték Pavol Országh Hviezdoslav 50. születésnapját. Kállay Adolf, egyesületi titkár a Naše Tatry (A Tátránk) című verset adta elő, a Tátra fiainak és Tátra nemzetének szomorúságáról, fájdalmáról és sírjáról, azzal, hogy amíg csak felkel a nap, harcolni kell, sosem szabad feladni.
Az egyesületi jegyzőkönyvekben az együttműködésre is találunk példát más egyesületekkel. Jelentős összeggel támogatták a részben az 1875-ben megszüntetett Matica slovenská tevékenységét folytató Szlovák Múzeumi Egylet megalapítását.
A Magyar Társaskör tevékenységét a magyar identitást erősítő zenés esti és irodalmi rendezvények jellemezték. Kiemelendők az egyesület által szervezett megemlékezések. Részletesen ismerjük az 1898. március 15-ei megemlékezést. A Liptó című lap cikke szerint ez rendszeres, évente megtartott esemény volt. 1898-ban Petőfi halálának évfordulójával kötötték össze, nagy közvacsorával és felolvasással. Ahogy a szlovák nyelvű egyesület, a Rózsahegyi Magyar Társaskör is kapcsolatban állt más, hasonló egyesületekkel. Az 1884. december 23-i választmányi gyűlésen Kiszely Vendel, a kör elnöke indítványozta, hogy testületileg lépjenek be a Felső-Magyarországi Közművelődési Egyletbe. 1885-ben, mikor a közgyűlés jóváhagyta az indítványt, a kör alapítóként csatlakozott a FEMKÉ-hez. 1888-ban a Rózsahegyi Magyar Társaskör hangversenyt rendezett, bevételét a FEMKÉ-nek ajánlották fel. A 115 forintot az egylet nyitrai központja szívélyes levélben köszönte meg.

Érdemes szemügyre venni az egyesületek tagságának összetételét is. Az alapszabályok mindkét egyesület esetében feddhetetlen jellemhez, művelődés iránti érdeklődéshez és a tagdíj fizetéséhez szükséges anyagi helyzethez kötötték a tagfelvételt. A Beseda esetében a rendes tagokat adó helyi vállalkozói, kisiparos és értelmiségi rétegen kívül kiemelendő, hogy az egyesület vezetői között szinte csak aktív politikusokat, nemzetébresztőket találunk. Ján Ružiak, egyesületi elnök a 19. század kilencvenes éveiben a Szlovák Nemzeti Párt új politikusai közé tartozott, ügyvédként dolgozott Liptószentmiklóson. A magyar és a csehszlovák országgyűlésben is képviselő, a turócszentmártoni nyilatkozat egyik aláírója. Emil Stodola, egyesületi jegyző 1885-től a Szlovák Nemzeti Párt vezetésében is részt vett, és szintén a turócszentmártoni nyilatkozat aláírója. Jur Janoška a csehszlovák gondolat képviselőjeként írta alá a a turócszentmártoni nyilatkozatot, a csehszlovák parlament képviselője és a Matica slovenská elnöke is volt. A Liptó vármegyei főispáni iratok között az egyesület egyes vezetőit, Jur Janoškát vagy Kállay Adolf egyesületi titkárt pánszlávizmussal vádoló jelentéseket is találunk.

A rózsahegyi és liptószentmiklósi magyar társaskörök esetében is a helyi kereskedő, értelmiségi és iparos réteg alkotta a rendes tagok többségét. Feltűnő azonban a megyei tisztviselők és hivatalnokok magas száma, a vasúti mérnökök, a postahivatal vezetője, a gimnázium tanárai, az állomásfőnök, az adótárnok. Ennek az lehetett az oka, hogy a Liptóhoz hasonló szlovák többségű régiókban elsősorban a hivatalnokréteg és a megye vezetése alkotta a helyi magyarságot. A Rózsahegyi Magyar Társaskör 1883-1894 közötti jegyzőkönyvei a választmány összetételében is hasonló tendenciát mutatnak. Kiszely Vendel, törvényszéki elnök 1894-ig töltötte be az egyesület elnöki pozícióját. A rózsahegyi királyi törvényszék bírái és hivatalnokai közül került ki az egyesület választmányának több tagja is: Pohorányi Gyula, Winkler Manó, Pruzsinszky Miklós. A törvényszék szinte összes hivatalnoka legalább egyszerű tag volt az egyesületben.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, Liptó megyében a 19. század végén működő szlovák és magyar társaskörök életében, bár a politikától hivatalosan elhatárolódtak, mégis erősen jelen volt a politikai szál és a nemzeti narratíva. A vezetőségi tagok személyében és az egyesületek tevékenységében is. A szlovák Beseda vezetésében a szlovák nemzeti mozgalom jeles személyiségei, a Szlovák Nemzeti Párt aktív politikusai voltak és előfizettek ugyan magyar és kormánybarát lapokra is, de a szlovák nemzeti mozgalmat támogató, a cseh-szlovák kölcsönösség gondolatát hirdető lapok voltak többségben, amelyek rendeléséről az egyesület vezetése döntött. A zenés-táncos események, az irodalmi rendezvények esetében, az egyes programpontok nemzeti narratívát sugalltak. A Magyar Társaskör esetében a sajtótermékek előfizetése mellett, a március 15-ei megemlékezések rendszeres szervezése is kétségkívül hozzátartozott a magyar nyelvi és nemzeti identitás erősítéséhez.
Persze nem is tekinthetjük meglepőnek, hogy a 19. század végén, Magyarországon fontos szerepet játszó nemzeti identitás problémaköre a civil szféra egyesületi életben is nagy teret kapott, ha nem is mindig hivatalos formában.
Hrčka Alexandra
[1] Bősze Sándor: Az egyesületi élet a polgári szabadság… Somogy megye egyesületei a dualizmus korában. Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 1997. 17-18.