Szlovák, német és cseh írók a dualizmus kori Budapest kávéházi életéről

Cikk megosztása

Cikk megosztása

A kávéház a nagyváros félnyilvánossági színtereként „a budapesti polgár szocializációjának egyik fontos intézményévé lett…[1] Kósa László mellett Gundel Imre és Harmath Judit is hangsúlyozza a kávéház szocializáló szerepét: „ősidők óta […] egyes rétegek kötetlen találkozására, beszélgetésre, gondolatok cseréjére” adott lehetőséget.[2] Gyáni Gábor megfogalmazásában a kávéház a „modern demokrácia” születésének intézménye volt, társadalmi hovatartozás nélkül mindenki számára hozzáférhető.[3] A kávéházat elsősorban a polgári középosztály és az értelmiség látogatta, de kispolgárok is nagy számban fordultak meg az intézményben. Minden demokrácia ellenére kávéházba az járt, aki meg tudta fizetni, külső megjelenésben, viselkedésben pedig igazodott a polgári középosztály ízléséhez. A kávéházlátogató viselkedése általában úgy módosult, hogy az megfeleljen az ott lévők elvárásainak, először utánozta, követte, majd magáévá tette a közösség elvárásait.

A Budapestre látogató, Budapesten élő nemzetiségi vagy külföldi írók,[4] művészek, hivatalnokok, a politikai, gazdasági élet jobb módban élő polgárai társadalmi hovatartozásuknak megfelelően főleg kávéházakban találkoztak, ott alapítottak törzsasztalokat, vagy magányos látogatóként töltötték ott szabadidejük egy részét. Budapest kávéházait levelekben, szépirodalmi művekben, útileírásokban örökítették meg, amelyekben a jól ismert kávéházi motívumok mellett megjelentek a speciális, nemzetiségekre jellemzők is.

Nagyvárosi kultúrsokk

A rövidebb vagy hosszabb időre Budapestre utazó, költöző nemzetiségiekre vagy külföldiekre  a város a maga nyilvános, félnyilvános színtereivel, épületeivel, az utcákon hömpölygő embertömegével kultúrsokként hatott. Amennyiben az élmény pozitív volt, megtörtént a beilleszkedés, amennyiben negatív, a beilleszkedés küzdelmes volt, vagy teljesen elmaradt. A környezet és az emberi viselkedésmódok elfogadása nagyban függött a látogatók társadalmi osztályhoz, kultúrához, nemhez, nemzetiséghez való tartozásától, mint ahogy az anyagi helyzetnek is fontos szerepe volt a beilleszkedésben. Az ideérkező a legtöbb esetben elbizonytalanodott, nem tudta, mi megfelelő és mi nem.

A nemzetiségi és külföldi írók rácsodálkoztak a város épületeire, a kávéházak jelenlétére, megjelenésére. A fővárosban kiadott szlovák nyelvű Slovenské noviny című lapban Ivan Podhorský néven publikáló Jozef Ladislav Turnovský (1838-1901) cseh drámaíró, újságíró a Stretnutie na budapeštianskom moste (Találkozás a budapesti hídon) című prózájában mutatta be a főváros lenyűgöző látványát: „Világos éjszakákon gyönyörű a kilátás a város mindkét oldalára, különösen a királyi várra, és a Budapestre látogatók elmondhatják, milyen  gyönyörű a Magyar Királyság fővárosa!”[5] A maglódi születésű Ondrej Seberíni (1824-1895) szlovák író, evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő Budapest kávéházainak számára lett figyelmes: „Budapesten nincs olyan utca, amelyben ne lenne kávéház.”[6]  Janko Jesenský (1874-1945), ugyancsak szlovák író, aki 1905-ben tette le ügyvédi vizsgáját a fővárosban, itt-tartózkodása idején született leveleiben említést tett a kávéházakról is. Menyasszonyának, Oľga Kraftovának írt egyik leveléből a tavasszal újraéledő Andrássy úti kávéházi teraszokról szerezhetünk tudomást: „A kávéházak előtt már  ott vannak az újra festett korlátok, székek és asztalok…”[7] A vizuális élmény mindhárom író esetében Budapest különlegességére hívja fel az olvasó figyelmét.                                                    

Janko Jesenský Budapestre látogató barátai, ismerősei kultúrsokkját is leírta, szinte „minden nap hoz [Budapestre] valamilyen vidékit, szomjasat, éheset, kíváncsit, és aztán irány vacsorázni, sörözni, kávézni”.[8] Jürgen Gerhards szerinta vonzódás és az egyidejű mégis inkább otthon maradni fékező érzése feltehetően a bizonytalansággal és a váratlan történések lehetőségével állnak kapcsolatban”.[9] Janko Jesenský esetében a nagyvárosi kultúrsokk olykor nosztalgiával, sóvárgással párosult olyan dolgok iránt, amiket már látott, s a látvány a jelenben is pozitív érzelmekkel töltötte el. Az egyik leveléből megtudjuk, hogy őt  „az egész Kerepessy és Váci út, a fél Nagykörűt és az Andrássy út Oľgára emlékezteti”, akivel korábban hosszabb időt töltöttek együtt Budapesten.[10] A „testét és szellemét budapesti éjszakai kávéházakban árusító”[11], szlovák származású, de fiatalkorában Bécsben élő Marecsek Jozefin/Jozefína Marečková (1880-1953), írói álnevén Puella Classica 1897-ben került Budapestre, ahol többek között gyári munkásnőként, pincérnőként és kávéházi kasszírnőként dolgozott. A németül és magyarul publikáló, több nyelven beszélő írónő[12] vendégei el voltak ragadtatva Budapesttől, „nem tudtak eleget csodálkozni és hálálkodni”. Az írónő gasztronómiai kultúrsokkot biztosított számukra, ugyanis nem „méregdrága kedélytelen vendéglőkbe” vitte őket, hanem „egy idillikus csárdába, egy eredeti halászlére, egy valódi korty magyar borra egy budai kocsmába”.[13] A kultúrsokk pozítív változata akkor működött, ha az otthonról hozott és az új helyen talált kultúra fedte egymást.

A pozitív kultúrsokk gyakran vezetett elgyökértelenedéshez, az egyén elhagyta hagyományait, és a haszon vagy a pillanatnyi örömök felé fordult. A szlovák realista író, Jozef Gregor Tajovský (1874-1940) a Rodný dom (Szülőház) című elbeszélésében Ondrej Lipka, a huszonöt éve Budapesten dolgozó liptói származású hivatalnok felesége nehezen tudta elképzelni, hogy férje nemsokára nyugalomba vonul, és neki el kell hagynia a fővárost. Amikor a feleség észak-magyarországi nyaralásuk idején Budapestre gondolt, akkor „az utcák, a Városliget, az aszfalt, a divat, a lóverseny, a sportról való különböző nézetek, végül a színház, két-három hivatali barátnő, kölcsönös látogatások, pletykák és a konyha” jutottak eszébe.[14] Budapesten a házaspár olyan kulturális és társadalmi környezetben élt, amely eltért az általuk megszokottól. Ondrej visszavágyott szülőfalujába, az őt ért nagyvárosi kultúrsokk negatív volt, a feleség esetében azonban  megtörtént a teljes elgyökértelenedés „az egész vidéktől, a családtól és az emberektől”, és megvalósult a beilleszkedés a nagyváros homogenizálódó társadalmába.[15]

Janko Jesenskýnek a kávéházat is magába foglaló nagyváros az elveszettséget és a magányosságot is jelentette, a negatív kultúrsokkot: „Pest ezzel a kiabálásával és tömegével úgy hat az emberre, hogy elveszett, magányos”.[16]Az emberek ugyanis „a túlracionalizált tömegtársadalomban lelkileg fásulttá válnak.[17]Amikor Jesenský megérezte „a borzasztó magányt”, jól jött volna szlovák barátai társasága a Munkácsy kávéházban, de nem találta ott őket.[18]Máskor szeretett volna egyedül maradni, de nem volt rá lehetősége, a tömeg körülölelte: „A Városligetnek csak az az egy hibája van, hogy nem találsz benne csendes, elhagyatott helyet, ahol magadban lehetnél. Próbáltam már könyvvel odamenni, és ott tanulni, de ez nem megy. Az ember ül a padon, állandóan lépéseket hallasz, érkezik, elmegy melletted egy alak, és mindannyiszor megzavar.[19] Amikor Janko Jesenský számára a nyüzsgő zavaros város nem adta meg a biztonságot, mindig jól jött egy otthonról kapott levél, amelyben ottérződött „a mi egészséges, tiszta, áttetsző északi  levegőnk, a magas égboltjával, hegyeivel, fehér havával, és az ember mintha szárnyakat kapna”.[20]Jesenský észlelte a földrajzi és természeti tényezők adta különbségeket a szlovákok lakta vidék és Budapest között, és megformálódtak benne az azokhoz kapcsolódó érzelmek is: a robusztus, a tiszta biztonságot nyújtottak még az otthontól távol is, ellentétben a nagyvárossal, amely „nem mély érzelmi kapcsolatot kíván előfeltételül, hanem maximális racionalitást”.[21] A természet és a nagyváros összehasonlítása a szlovák Andrej Budainál (1859-1907) is megjelenik. A hivatalnokként, publicistaként, honismereti munkásként dolgozó Budai az 1885-ös budapesti kiállításra utazva fogalmazta meg a különbséget.[22] A nagyvároshoz a gazdagság, a pompa tartozik, a vidékhez a zöld, a buja, a robusztus fák: „Habár az egész város hatással van az emberre, de a vidékről érkező gyorsan eltelik a nagyváros dicsőségével, és vágyakozást érez a szülőföldje iránt, ahol állandóan, nyáron és télen buja jegenyefenyők, lucfenyők zöldellnek, és saját földjének ezt az egyszerűségét nem adja oda a nagyváros száztornyú palotáiért és körútjaiért sem.”[23] A Budapesten dolgozó evangélikus lelkész, Daniel Bachát (1840–1906) a Z veľmesta (A nagyvárosból) című versében a romlott Budapestet úgyszintén a romlatlan liptói tájjal hasonlította össze.[24] Janko Jesenský olykor rácsodálkozott a nagyvárosra, de ezt csak átmenetinek tartotta:  „Pest borzasztó egy fiatalember számára, de csak annyi időre, amíg el nem telik hamis csillogással, barátsággal, szerelemmel, kávéházakkal, mulatozókkal…”[25] Sőt, egyik levelében Oľgát is afelől biztosította, hogy bárhová elvinné őt, csakhogy vele lehessen, „de nem a piszkos, füstös, szennyes Pestre”.[26]

Puella Classica nagyvárosi kultúrsokkja leggyakrabban negatív volt, és ez az írónőt kritikai észrevételekre sarkallta. A város külsőségeit az ott élők negatív tulajdonságaival kötötte össze. Az ő értelmezésében a tárgyi világ kölcsönhatásba lépett az emberekkel: „Pest a külsőségek, a Pflanz-nak a városa. Itt nem az emberi értéket keresik, itt nem a jóságot, az energiát, a szorgalmat, a kitartást, a tudást, a szeretetreméltóságot becsülik meg, hanem csak a ruhát és az ékszert.”[27] A kávéházi élettel kapcsolatban is elutasító volt: „A kultúra hiányát ekklatánsan bizonyítja az itteni kávéházi élet.”[28]

Amennyiben a kultúra és a társadalom kommunikációs rendszer, amely „szövegként »olvasható«”[29], más környezetben szerzett másfajta tapasztalattal a szövegolvasás, vagyis az idegen kultúra elfogadása kudarcba fullad.

Kávéházi szemlélődés

Mások megfigyelése „a modern nagyvárosi ember alapmagatartása” lett.[30] A szemlélődés „nélkülözhetetlen kapocs közte és az idegenek között”.[31] A megfigyelés segítette a szemlélődőt a tájékozódásban, az idegenek viselkedésének, gesztusainak, öltözékének dekódolásában és önmaga elhelyezésében, megértésében.

A kávéház különösen akkor adott lehetőséget a szemlélődésre, ha a betérő ugyan társaságra vágyott, emberek közelségére, és ezt az igényét a többi asztalnál ülő vagy a kávéházi ablakon keresztül látott járókelők meg is adták neki, mégis szeparálva, „egyedül, a sokaságtól külön” maradt.[32] A passzív kávéházi szemlélődés eredményeként a szemlélődő a külső hatásokat ellenállás, reflektálás nélkül fogadta el. Ilyen passzív szemlélődésről számolt be egyik levelében Janko Jesenský a városligeti kávéházakban töltött idejéről: „…az ember bemegy valamilyen kioszkba egy kávéra, zenét hallgat, nézi az embereket, és így két órát is eltölt.”[33]

Az aktív szemlélődést  jól prezentálja Martin Rázus (1888-1937) szlovák író Krčmársky kráľ (Kocsmakirály) regényének két szereplője, Róza és az őt kísérő főhadnagy, akik belépve a Metropol kávéházba a figyelem középpontjába kerültek. A kávéházlátogatók megfigyelése a női szereplő külső megjelenésére összpontosított: fiatalságára, járására, ékszerére, szemére.[34] Az egyik kommunikációs eszköz, a kölcsönös fejbólintás az ugyanazon társadalmi osztályhoz tartozást jelezte a főhadnagy és a többi vendég között, vagyis az elfogadást, a másik, a hangzavar a színésznő közismertségét, azonban a kapcsolat a belépők és a többi vendég között távolságtartó maradt.

A Budapesten élő szlovák nyelvész, hivatalnok, újságíró, Samuel Czambel  a Slovenské noviny lapban Dr. Cz. szignó alatt publikálta Budapest témájú prózáit. A Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života (Tudni akarta, hány óra van. Éjszakai kép a főváros életéből) című prózájában a negatív célú aktív szemlélődést mutatja be a teljes tájékozódás igényével. A II. kerület Fő utcájában a H.-hoz címzett kávéház egyik sarkában egy magas, vékony férfi alaposan végigmért egy másik férfivendéget „a lábujjától a feje búbjáig, és fénytelen tekintete különös kedvteléssel pásztázott végig a félig nyitott mellényen, amely zsebtől zsebig össze volt húzva egy fénylő arany óralánccal.” A vékony férfinak további jelzésekre volt szüksége, teljesen tájékozott akart lenni a kávéház vendégkörét illetően: „elborult tekintete a nagyszámú közönséget pásztázta, majd végül újból a fiatal, erős férfi arannyal összehúzott mellényén állt meg.  A szemlélődő ebben az esetben egy zsebtolvaj volt, aki a következő áldozatát a kávéházban találta meg, majd amikor onnan mindketten kiléptek, megtámadta a zsebórás férfit, de nem volt szerencséje, mert az arra járó biztosok a megtámadott férfi segítségére siettek.[35] 

Szlovák, német és cseh írók Budapest kávéházi életéről

Budapest kávéházi életét megörökítő német, szlovák és cseh írók hozzájárultak egy egységes budapesti kávéház-irodalom létrejöttéhez. Az írók foglalkoztak a kávéház szerepével, vendégkörének szelektálódásával, a kávéházak épületével, berendezésével, megvilágításával, kényelmével, hangulatával, a kávéházi tevékenységekkel, a kávéházzal mint kereskedelmi központtal, a személyzet és a betérő vendégek öltözékével, karakterével, a nemzetiségi kávéházhasználóval, a női vendéggel. Foglalkoztak a kávéházi élet következményével, társadalmival, anyagival, erkölcsivel. A kávéházak mellett a vendéglők, fogadók és kocsmák is említésre kerültek.

Puella Classica írónő a pesti kávéház szerepéről az azóta is legelterjedtebb, annak szociabilitását hangsúlyozó meghatározását fogalmazta meg: „a pesti ember a kávéházban él, ott lakik, ott étkezik, ott olvas, ott lebonyolitja üzleteit, sőt vannak egyes kávéházak, ahol alusznak is az üres szeparékban”.[36] Janko Jesenský a kávéházba járás szertartássá válását hangsúlyozta: „Itt, főleg vasárnap, szörnyű ezekkel a kávéházakkal. Alig kapsz helyet, és a legtöbb esetben tovább kell menned. Vasárnap mindenki, akinek van két húszfillérese kávéra, kávéházba tódul.”[37] Egy másik levelében kifogásokat keresett, azért nem volt ideje levelet írni, mert gyakran  ment „vacsorázni, sörözni, kávézni”.[38]

A kávéházlátogatók társadalmi rétegenként szelektálódtak. Martin Rázus a Metropol kávéház társadalmát a felső tízezer és a középréteghez tartozó tízezerhez sorolta, vagyis  „mágnások, polgárok és katonák” látogatták.[39] Az Éneklő Hattyúhoz címzett  szálloda titkos játékbarlangját ugyancsak a társadalom felső rétege kereste fel.[40] A New York-ba „színészek, művészek” jártak.[41] Puella Classica szerint a Szabadság téri és a nagy szállodák kávéházaiban „nagyságos és méltóságos urakat” lehetett találni.[42] A 18. század közepétől a grófokat és a bárókat méltóságosnak, a nemeseket nagyságosnak titulálták. A hivatalnokok közül a miniszteri tanácsos méltóságos, a miniszteri osztálytanácsos nagyságos megszólítást kapott.[43]

A kávéházak, vendéglők, kocsmák, fogadók elhelyezkedése, épületének, berendezésének, megvilágításának, kényelmének, hangulatának leírása sem kerülte el az írók figyelmét. Samuel Czambel a H.-hoz címzett kávéházat lokalizálta, megnevezte a II. kerületet, a Fő utcát. A szereplői eljutottak a „Jégverem utcába”, az „Albrecht utcába” és a  „Jezsuita lépcsőn”   haladtak tovább.[44] Franz von Löher (1818–1892) útileírásában a fogadók már-már túlzó kényelmére hívta fel a figyelmet: „berendezettek, mintha a hercegek fogadására szolgálnának, tele angol kényelemmel, nyugalommal, virágillattal és udvariassággal”.[45] Martin Rázus a Kerepesi úton található Metropol kávéház kivilágítására figyelt fel.[46] Janko Jesenský Oľgával a New York-ban járt,  amelyre egy későbbi levelében úgy emlékezett vissza, „amikor […] abban az elegáns kávéházban ültünk”.[47] Puella Classica művében az egyik meg nem nevezett kávéház „fényes és templomszerű”.[48] A kávéházak kártyatermét gyakran „földalatti helyiségbe” helyezték.[49] Martin Rázus regényében az Éneklő Hattyúhoz címzett  szálloda föld alatti játékbarlangjának vendégei  „pompával ellátott, zajos helyiségekbe léptek be. „A sűrű dohányfüsttel teli első nagy helyiségben” a vendégek az asztalok körül ülve kártyáztak. A második helyiség ugyancsak a kártyázóké, a harmadik a rulettezőké volt.[50] Hasonló játéktermek minden nagyvárosban voltak, de Ondrej Seberíni szerint: „Budapest […] ilyen szempontból első osztályú.[51]

A kávéházban elsősorban kávét lehetett inni, de lehetett étkezni, zenét hallgatni, táncolni és újságot olvasni is. A kávé Jürgen Gerhards szerint „serkenti az értelmi tevékenységet, gyorsítja az észlelés folyamatait”.[52] Samuel Czambel elbeszélésében az egyik szereplő, Klanský minisztériumi hivatalnok a kávéházban éppen „végzett a feketekávéjával”.[53] Életét a kávénak köszönhető gyors észlelés mentette meg, ugyanis a kávéházból kilépve egy zsebtolvaj megtámadta. Jozef Ladislav Turnovský prózájának két férfiszereplője, az öreg cipészsegéd, valamint a gazdag nagykereskedő és nagybirtokos fia előtt egy Nádor utcai vendéglőben „kiváló budai bor gyöngyözött”.[54] Az 1905. február 1-től Budapesten tartózkodó Janko Jesenský – család, otthon  híján –  rögtön az első estéjét kávéházban töltötte:  „mivel még nem akartam aludni, és éhes voltam, elmentem a Gambrinusba”.[55] Napjai monotonitását csak a vendéglői, kávéházi vacsorák törték meg: „Reggeltől délig könyv (három óra), utána ebéd, délután haza, háromnegyed kettőtől hétig könyv, vacsora, vacsora után feketekávé és újság, kilenckor haza, kilenctől tizenkettőig-egyig könyv.”[56]  Martin Rázus szlovák és magyar szereplői a Metropolba tértek be, ahol vacsoráztak, táncoltak, beszélgettek.[57]  Szántó András kutatásai alapján a kávéházakban „az esti konyha volt igazán említésre méltó”.[58]  Az élet a kávéházakban ugyan már reggel elkezdődött, de a vendégek többsége délután vagy este érkezett.

A zene, katonazene vagy cigányzene, hozzátartozott a vendéglátáshoz. Janko Jesenský a Gambrinusba betérve „katonazenét” hallgatott.[59] 1905 februárjában barátjával, dr. Milan Izákkal egy estét a Király kávéházban töltött, ahol szintén katonazenekar játszott, „de nem volt jó”. Értesülése alapján az éttermekben jobb volt a zene, ugyanis ott „a zenekar teljesebb” volt.[60]  Rázus szereplőinek a Metropolban cigányzenekar játszott.[61]

A kávéházak, hogy bővítsék vendégkörüket, több újságot is járattak, és ezeket a kávéházlátogatók ingyen forgathatták. Ugyanis „megnőtt a jelentősége annak a fajta tudásnak, a tudás azon tartománya iránti törekvésnek, amely a folytonos jólértesültségen alapul.[62] Samuel Czambel egyik szereplője éjfél előtt kávéfogyasztás közben „valamilyen képesújságot nézegetett”.[63] Az Éneklő Hattyúhoz címzett szálloda verandáján Rázus egyik szereplője, Jakub Gelb reggel kávét fogyasztott, előtte az asztalon a „Reggeli Újság” hevert. „Alaposan megnézi, mi újság a nagyvilágban és Budapesten.”[64] Jan Neruda (1834-1891) cseh író a Régi Prága, régi Pest című útileírásában arra figyelt fel, hogy: „a műveltebb csehek sok kávéházban megtalálhatják csehországi újságjaikat”.[65] Csehként őt főleg az érdekelte, hogy az idegen környezetben honfitársai hogyan tudják megőrizni nyelvüket, kultúrájukat.

A budapesti kávéház a tágabb értelemben vett kereskedelem központja is volt. Puella Classica a kávéházat a pénzforgás legnagyobb intézményének tartotta, ahol az emberek „vesznek, eladnak, nyernek, veszítenek”.[66] Vettek, eladtak szinte mindent: „szappant, szódát, búzát, lovat, selymet, házat, telket, zsírt, burgonyát, cipőkrémet, drámát, operettet, filmet”. A hozott minták az asztaloknál kézről-kézre jártak. Puella Classica arról is említést tett, hogy Budapesten sokan éltek kártyázásból, fogadásból, ügynöki tevékenyégből, és ezek színtere is a kávéház volt. [67] Gejza Gáblik, Rázus regényének egyik szereplője, apja nevével visszaélve a zsidó uzsorástól kért pénzt váltóra, hogy rulettezni tudjon.[68]

A kávéházlátogató szlovákok szülőhelye, lakhelye, úticélja valamelyik észak-magyarországi település volt. A legtöbb esetben éles kontraszt figyelhető meg az észak-magyarországi helyszín és Budapest között. Ondrej Lipka Jozef Gregor Tajovský művében Budapesten is megmaradt egy meg nem nevezett liptói faluból származónak, amelyben „bükkfák, lucfenyők és borókafenyők nőttek”.[69]Vele ellentétben felesége budapestivé vált, „a háztartásnak és az utcának élve”.[70] Egy szlovák Budapesten csak erkölcstelenné válhatott, s ezt a romlottságot vitte vissza a szlovákok közé is. Julo és Belo, Ondrej Seberini két szereplője a Slováci a sloboda (A szlovákok és a szabadság) műben Budapesten rossz társaságba keveredett, és züllött életet élt. Turócszentmártonban, hogy beférkőzzenek az emberek bizalmába, azt mutatták, hogy „buzgó szlovákok, ízig-vérig pánszlávok”, majd kirabolták a Maticát, hogy züllött kártyás életüket Budapest kávéházaiban tovább folytathassák.[71] Róza Sammlerová, Martin Rázus regényének egyik főszereplője, Losoncról származott. Budapestre kerülve színésznő lett, és a pénzügyminiszter pártfogását élvezte. Az író ezzel azt jelezte, hogy Budapest választása rossz.[72] Voltak írók, akik kávéházi látogatásuk során az ott lévő vendégek nemzetiségi hovatartozását hangsúlyozták. Jan Neruda (1834-1991) cseh író arról számolt be, hogy a budapesti csehek „hetenként kétszer vidám társasösszejövetelre jönnek össze valamelyik vendéglőben”.[73] Janko Jesenský egyik este a Munkácsi kávéházba ment, „ahol a szlovákok itt-ott összejönnek”.[74]

A 19. század második felében a középosztálybeli férfiak és nők mozgástere élesen elkülönült egymástól. A család tiszteletreméltósága függött attól, hogy nőtagjai betartják-e „a nyilvánosság elöli elzárkózás követelményét”.[75] A két nem egyenlőtlen viszonya a nyilvános, félnyilvános terekhez a századforduló után kezd felbomlani, azonban ez hosszú folyamat volt.  Ennek a korszaknak a gyötrelmeit eleveníti meg Puella Classica, az emancipált, de a kávéház férfitársadalma által kiközösített nő. Amíg az úri osztályhoz tartozó férfiakat a kávéházakban azonnal kiszolgálták, a női vendégnek „türelmesen kell várnia” a pincérre. A férfi-nő, pincér-női vendég dichotómiában a nő alul maradt. A pincér még a reggelijét sem szakította meg egy női vendég miatt.[76] Miközben a kávéház az üzletkötések színtere volt, az írónőnek nem engedték könyvei árusítását, mert akkor a kávéház „renoméja oda lesz”.[77] A nőnek a pincérektől el kellett tűrnie „mindenféle gorombaságot”, „gyalázatos, lealázó inzultusnak” volt kitéve, sőt, „fényes nappal kiutasítják”.[78]  A férfivendégek is hasonlóan viselkedtek, „némán nézték, tűrték” a pincérek arrogáns viselkedését, az írónőnek pedig azt üzenték, „váltson inkább bárcát!”[79] Varga Éva szerint a kávéházak „a női emancipációért folytatott harc tényleges küzdőcsarnokává […] váltak”.[80]

A romlott nő típusa sok írásban előfordul, mint ahogy a róluk alkotott erkölcsi ítélet is. Az Éneklő Hattyúhoz címzett szálloda játéktermében férfiak és nők vegyesen ültek a kártyaasztalnál.[81] Ezek a nők nemcsak kártyáztak, hanem szórakoztatták is a férfivendégeket.[82] Janko Jesenský az Orfeum kávéház női alkalmazottainak romlottságára hívta fel a figyelmet, „ő [a nő] mosolyog, flörtöl, a vendéggel, iszik”. Majd ítéletet is mondott róla:  „Nincs értéke, úgy értem, morálisan.”[83] Seberíni is úgy látta, hogy a kávéházakban megforduló férfivendégeket „szemtelen nőcskék” fogadják. „Kiabálás, nevetés és kacagás, főleg asszonyi, hallatszik” mindenfelől.[84]

A személyzetet és a betérő vendégeket öltözék, habitus alapján is ábrázolták az írók. Martin Rázus művében a Metropol kávéházban szmokingba öltözött cigányprímás hajolt meg a betérő vendégek előtt. Az Éneklő Hattyúhoz címzett szállodában az étterembe betérő vendéget a főpincér is szmokingban üdvözölte.[85] Rázus leírta a Metropol vendégeinek öltözékét is: „Itt az uraknak nem kell szmokingban, a hölgyeknek estélyiben lenniük.”[86] Puella Classica szarkazmussal írta le a Szabadság téri kávéházak és szállodák úri osztályhoz tartozó látogatóit, akik ugyan „hibátlanul vannak felöltözve”, de „durvahangú parancsokat” osztogatnak a pincéreknek. A hibátlan öltözet cilindert és kesztyűt jelentett.[87] Samuel Czambel a két különböző társadalmi osztályhoz tartozó szereplő bemutatásakor az öltözék néhány darabjával jellemez: a hivatalnokon mellény és zsebóra volt, a zsebtolvaj vele ellentétben „eléggé elnyűtt öltönyben” ült.[88]  Ondrej Seberíni egy meg nem nevezett kávéház társadalmilag színes vendégkörét mutatta be öltözék, karakter és egyéb külső tulajdonság alapján: „Itt egy elegánsan öltözött gavallért látsz, […] ott másfélét, […] aki ugyan szakadt, de büszkén viselkedik, […] Itt egy tisztességesen öltözött fiatalembert, […] ott megint egy félig ősz hivatalnokot, […] ott megint egy mesterembert kötényben […].[89]

Ondrej Seberini kétes hírű vendéglátóhelyekre hívta fel a figyelmet: „Ahol csak a lecsúszott bagázs érezheti jól magát.”[90] A kocsmák züllöttségét Franz von Löher is megjegyezte: A Duna jobb és baloldali kocsmáiban „hamisítatlan emberi természeteket” lehet találni.[91] Ondrej Seberíni züllött kávéházi kártyásai, amikor eljátszották az összes pénzüket, kétségbeesésüknek adtak hangot,: „Nincs egy garasom sem; az asszony meg a gyerekek egy hétig éhezhetnek.”[92] Julo és Belo, Ondrej Seberíni két szereplője által látogatott kávéházak „bűnbarlangok és az erkölcsi fertő helyei” voltak”.[93]

A nemzetiségi és külföldi írók kávéházi élettel kapcsolatos motívumai hozzájárulnak a dualizmus kori Budapest kávéházi életének teljesebb feltérképezéséhez. A nagyvárosi és az ahhoz szorosan kapcsolódó kávéházi kultúrsokk, legyen az pozitív vagy negatív, a kávéházi szemlélődés olyan motívumok, amelyek hozzájárulnak az emberi mentalitás feltárásához. Számos motívum megegyezik a magyar írókéval, de vannak specifikusak, nemzetiségi és külföldi írókhoz köthetők is. Ezek közé tartozik az író vagy szereplője nemzetiségi környezethez kapcsolódó vagy külföldi származásának, úticéljának hangsúlyozása, valamint a nagyvárosi kávéház romlott világának észlelése és annak átvitele nemzetiségi környezetbe.

Zatykó Margit


[1] Magyar művelődéstörténet 3. kiad. Szerk. Kósa László. Osiris Kiadó, Budapest 2006. 359.

[2] Gundel Imre Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Pesti, budai és óbudai fogadók, vendéglők, korcsmák, serházak, kávéházak, mulatók, cukrászdák és egyéb vendéglátóhelyek életéből. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1979. 38.

[3] Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten 1870–1940. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 1998. 85.

[4] A külföldieken azokat értjük, akik a három tárgyalt nemzetiség nyelvét beszélték.

[5] Jozef Ladislav Turnovský: Stretnutie na budapeštianskom moste. Slovenské noviny 2. (1887) 155. 1–3., 156.  1–3.; 155. 2. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: „Za jasnej noci býva krásny výhľad na obe strany mesta, a zvlášte na kráľovský hrad, i majú navštevovatelia Budapešti čo vyprávať, aké krásne je to hlavné mesto kráľovstva Uhorského!)

[6] Ondrej Seberíni: Slováci a sloboda. 21. fej. https://zlatyfond.sme.sk/dielo/1903/ Seberini_ Slovaci-a-sloboda, letöltés 2021. aug. 7.– Saját fordítás. (Eredeti szöveg: V Budapešti niet ulice, v ktorej by nebola kaviareň.)

[7] Janko Jesenský: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 97. Oľge Kraftovej (Budapešť 1. IV. 905). https://zlatyfond.sme.sk/dielo/1873/Jesensky_Listy-Janka-Jesenskeho-1-1890-1918/10, letöltés: 2022. jan. 7. –  Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Pred kaviarňami už na novo farbené plotíky, stoličky a stolíky…)

[8] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 99. Oľge Kraftovej (Pešť 5. V. 905, VIII. Aggteleki utca 4. I. 4). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: každý deň donesie akéhosi vidiečana, smädného a hladného, zvedavého a potom už hybaj na večeru, na pivo, na čiernu kávu)

[9] Jürgen Gerhards: „A modern kor művészének társadalmasulása.” Szociológiai Figyelő 5. (1989) 1. sz. (86-99.) 94.

[10] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 88. Oľge Kraftovej (Pešť 5. II. 905, VII. Istvántér 6 szám, I. 16.). i.m.  – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Celá Kerepešská, Vacovská, pol veľkého bulvára, Andrášska – to sú všetko miesta, kadiaľ sme prešli a ktoré ma upomínajú na Teba.)

[11] Saly Noémi: A Puella Classica. Egy századeleji „írónő” hányattatásai és színeváltozásai. 91–96. http:// www.replika.hu /system/files/archivum/replika_35-06_saly.pdf, letöltés 2022. júl. 22.

[12] Borsody-Bevilaqua BélaMazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 2. Kávés Ipartestület, II. kiadás, Budapest 1935. 1126–1127.

[13] Puella Classica: A pesti ideál. Kiadó: Puella Classica, Budapest, VII., Dohány u. 92. Földsz. 2. 1918. 9.

[14] Jozef Gregor Tajovský: Rodný dom. https://zlatyfond. sme.sk/dielo/72/ Tajovsky _Rodny-dom, letöltés 2022. júl. 22. –  Saját fordítás. (Eredeti szöveg: ulice, lesík, asfalt, móda, dostihy a všelijaké pohľady na športy, konečne divadlo a dve-tri úradnícke kamarátky, vzájomné návštevy, klebety a kuchyňa)

[15] Tajovský, J. G.: Rodný dom. i.m. –  Saját fordítás. (Eredeti szöveg: cele kraju, rodine i ľuďom)

[16] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 91. Oľge Kraftovej.  (Pešť 17. II. 905). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Pešť s týmto krikom a masou ľudí vplýva na človeka tak, že je stratený, samotný)

[17] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m.  32.

[18] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 90. Oľge Kraftovej (Pešť 11. II. 905, VII. Istvántér 6. I. 16). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: hroznú samotu)

[19]Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 91. Oľge Kraftovej.  (Pešť 17. II. 905). i.m.
– Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Len to je chyba mestského lesíka, že nenájdeš v ňom tiché, opustené miesto, kde by si mohol byť sám. Proboval som už aj s knihou ísť a tam sa učiť, ale to sa nedá. Človek na lavičke sedí, a vše začuješ kroky, prichádza a prechádza figúra popri tebe a zakaždým vyruší.)

[20] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 91.Oľge Kraftovej (Pešť 17. II. 905). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: náš zdravý, čistý, priezračný, horný vzduch so svojím vysokým nebom, horami, bielym snehom a akoby človek dostával krídla)

[21] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m.  32.

[22] Andrej Budai szócikk. Biografický lexikón Slovenska I. A-B. SNK, Martin 2002. 593.

[23] Andrej Budai: Rozpomienky (1885-1900). II. Slovenské pohľady 21. (1901) 6. sz. 126–135., 190–200. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Samé mesto urobí síce dojem na človeka, ale chytro nasýti sa tu takýto z venkova prišlý tej slávy veľmomestskej a zatúži po rodnom svojom kraji, kde večne zelenajú sa v lete v zime bujné jedle a svrčiny, a túto jednoduchosť svojho kraja nedá ani za stovežaté paláce a okružné cesty veľmesta.)

[24] Daniel Bachát: Z veľmesta. Orol 4. (1873) 9. sz.; 5. (1874) 8. sz. Írói pályáját összefoglalja: Halász: Cirkev, národ, štát. i.m. 10., 16., 24., 37.; lásd még: Ábrahám Barna: Megmaradni vagy beolvadni? A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében. Kalligram, Pozsony 2016.

[25]Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 98. Oľge Kraftovej (Budapešť 16. IV. 905, VII. Istvántér 6. I. 16). i.m.  –  Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Pešť hrozná pre mladého človeka, ale len na čas, kým sa nenasýti tým falošným leskom, priateľstvom, láskou, kaviarňami, mulatóteľami)

[26] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 90. Oľge Kraftovej (Pešť 11. II. 905, VII. Istvántér 6. I. 16). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: ale nie sem do tejto špinavej, zakadenej, nečistej Pešti)

[27] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 4.

[28] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 5.

[29] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 33.

[30] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 27.

[31] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 27.

[32] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 31.

[33] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 99. Oľge Kraftovej (Pešť 5. V. 905, VIII. Aggteleki utca 4. I. 4). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: človek zájde do nejakého kiosku na kávu a počúva muziku a díva sa na ľudí a stroví aj dve hodiny času)

[34] Martin Rázus: Krčmársky kráľ. 14. kap. https://zlatyfond.sme.sk/dielo/301/Razus_ Krcmarsky-kral, letöltés 2021. aug. 7.

[35] Samuel Czambel: Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života. Slovenské noviny 2. (1887) 94. sz. 1. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: od päty do hlavy a matný pohľad svoj so zvláštnou úľubou popášajúc na jeho polorozovrenej veste, ktorá od vrecka do vrecka pretiahnutá bola lesklou zlatou retiazkou hodinkovou; Jeho pošmurný zrak kižoval pomedzi četné obecenstvo až konečne zastavil sa opäť na veste mladého silného človeka, pretiahnutej zlatom.)

[36] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 3.

[37] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 92. Oľge Kraftovej (Pešť 26. II. 905). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Tu ti je to, menovite v nedeľu, strašné s tými kaviarňami. Ledva dostaneš miesto a v najviacej pádoch musíš ísť ďalej. V nedeľu sa to všetko hrnie do kaviarní, kto len má tie dva šestáky na kávu.)

[38] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 99. Oľge Kraftovej (Pešť 5. V. 905, VIII. Aggteleki utca 4. I. 4). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: na večeru, na pivo, na čiernu kávu)

[39] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m.

[40] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 18. fej. i.m.

[41] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: magnát, mešťan i príslušník armády; sú herci, umelci)

[42] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 13.

[43] Kövér György: A struktúra és tengelyei. In: Gyáni Gábor –  Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest 1998.( 66–104.) 96–97.

[44] Czambel, S.: Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života. Slovenské noviny 2. (1887) 94. sz. 1–2. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: do ulice u Ľadovne;  na Albrechtovskú ulicu; Jezuitským schodom)

[45] Franz Löher: Die Magyaren und andere Ungarn. Fues’s Verlag, Leipzig (R. Reisland) 1874. 8. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: sind, wie zum Empfange von Fürsten, eingerichtet, voll englischem Comfort, Ruhe, Blüthengeruch und Höflichkeit)

[46] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m.

[47] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 89. Oľge Kraftovej. (Pešť 5. II. 905, VII. Istvántér 6 szám, I. 16.). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: keď sme […] v tej elegantnej kaviarni sedeli)

[48] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 15.

[49] Ondrej Seberíni: Slováci a sloboda. 21. fej.  https://zlatyfond.sme.sk/dielo/1903/ Seberini_ Slovaci-a-sloboda, letöltés 2021. aug. 7. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: do podzemnej siene)

[50] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 18. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: do prepychove upravených, rušných miestností; V prvej veľkej miestnosti, ťažkej od dohánového dymu)

[51] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: Budapešť však patrí v tomto ohľade do prvej triedy.)

[52] Gerhrds, J.: „A modern kor művészének társadalmasulása.” Szociológiai Figyelő 5. (1989) 1. (86-99.) 90.

[53] Czambel, S.: Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života. Slovenské noviny 2. (1887) 94. sz. 1.  i.m. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: dopíjal čiernu kávu)

[54] Jozef Ladislav Turnovský: Stretnutie na budapeštianskom moste. Slovenské noviny 2. (1887) 155. sz. 2. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: perlilo sa znamenité budínske)

[55] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 89. Oľge Kraftovej. Pešť 5. II. 905, VII. Istvántér 6 szám, I. 16.). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: pretože sa mi ešte nechelo ísť spať a bol som hladný, šiel som ku Gambrinusovi)

[56] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918).List 91. Oľge Kraftovej (Pešť 17. II. 905). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Od rána do obeda kniha (tri hodiny), potom obed, poobede domov, od tri štvrte na dve do siedmej kniha, večera, po večeri čierna káva a noviny, o deviatej domov, od deviatej do dvanástej — jednej kniha.)

[57] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m.

[58] Szántó András: Pesti ember a kávéházban, reggeltől estig. In: Budapest nagykávéház. Szerk. Saly Noémi. Ernst Múzeum, Budapest 2001. november 25 – 2002. január 6. (89–100.) 96.

[59] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 89. Oľge Kraftovej.  (Pešť 5. II. 905, VII. Istvántér 6 szám, I. 16.). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: vojenskú muziku)

[60] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 92. Oľge Kraftovej (Pešť 26. II. 905). i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: ale nebola dobrá)

[61] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m.

[62] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 96.

[63] Czambel, S.: Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života. Slovenské noviny 2. (1887) 94. sz 1. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: zieral do akéhosi obrázkového časopisu)

[64] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 17. fej. i.m. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: Ranné noviny)

[65] Jan Neruda: Régi Prága, régi Pest. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. 1955. 320.

[66] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 3.

[67] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 13.

[68] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 18. fej. i.m.

[69] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: rástly buky, svrčiny a borievky)

[70] Tajovský, J. G.: Rodný dom. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: žijúc si domácnosti a ulici) 

[71] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: horliví Slováci, panslávi od koreňa)

[72] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 1. fej. i.m.

[73] Neruda, J.: Régi Prága, régi Pest. i.m. 320.

[74] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 90. Oľge Kraftovej (Pešť 11. II. 905, VII. Istvántér 6. I. 16) i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: kde sa Slováci kedy-tedy zídu)

[75] Gyáni G.: Az utca és a szalon. i.m. 44.

[76] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 4.

[77] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 13–14.

[78] Classica, P.: A pesti ideál. i.m.14.

[79] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 15.

[80] Varga Éva: Belépés csak hölgyeknek. In: Budapest nagykávéház. Szerk. Saly Noémi. Ernst Múzeum. Budapest 2001. november 25 – 2002. január 6. (137–150.) 138.

[81] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 18. fej. i.m.

[82] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 17. fej. i.m.

[83] Jesenský, J.: Listy Janka Jesenského 1 (1890–1918). List 98. Oľge Kraftovej (Budapešť 16. IV. 905, VII. Istvántér 6. I. 16)  i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: usmieva sa a flirtuje a pije s hosťom; Nemá ceny, mravnej myslím.)

[84] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: bezočivé ženské; Šramot, smiech a chichot, najmä ženských, ozýva sa)

[85] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 18. fej. i.m.

[86] Rázus, M.: Krčmársky kráľ. 14. fej. i.m. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: Tu nemusí byť pán v smokingu a dáma vo večernej toalete.)

[87] Classica, P.: A pesti ideál. i.m. 13.

[88] Czambel, S.: Chcel vedieť, koľko je hodín. Nočný obrázok z hlavnomestského života. Slovenské noviny 2. (1887) 94. 1. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: v obleku dosť obšarpanom)  

[89] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. –  Saját fordítás.  (Eredeti szöveg: Tu vidíš elegantne oblečeného galána, […] tam vidíš iného, ktorý je síce otrhaný, ale pritom si hrdo počína, […] Tu […] mladíka slušne odeného, […] tam zase už pološedivého úradníka, […] Tu vidíš remeselníka so zásterou …)

[90] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Kde len padlá chasa môže sa tu dobre cítiť.)

[91] Löher, F.: Die Magyaren i.m. 11. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: unverfälschte Naturen)

[92] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: Nemám groša; už žena aj deti môžu do týždňa hladovať.)

[93] Seberíni, O.: Slováci a sloboda. 21. fej. i.m. – Saját fordítás. (Eredeti szöveg: brlohmi zločinov a nemravnosti)

További cikkek

Martin Pollack emlékére

2025.01.27.

Interencia

Életének nyolcvanadik évében 2025. január 17-én elhunyt Martin Pollack, a kortárs osztrák irodalom egyik legmeghatározóbb, legtekintélyesebb alakja. Az általa feldolgozott témák miatt, amelyek a közelmúlt tragikus közép-európai eseményeit tárják az olvasó elé, és az irántuk tanúsított nemzetközi érdeklődés miatt helyénvaló, hogy röviden mi is megemlékezzünk róla.

Esterházy Mycielska Mária, a magyar-lengyel Antigoné halálának 50. évfordulóján

2025.01.22.

Interencia

1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski...

Vasbölcső

2024.12.04.

Interencia

Milivoj Miki Roš, a sokoldalú személyiség íróként, forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként van jelen a szlovén kultúrában. Nevének említésekor kisregények (Buffett), regények (A jézusi katapult és a Visszatérés az örökkévalóságból), képeskönyvek (A gyermek Miló kincse), mesekönyvek (A babiloni törpe és Így láttam a világot az asztal alól) jutnak az olvasó eszébe....

Josef Toufar, a csehszlovákiai egyházüldözés mártírja

2024.11.01.

Interencia

A Hradec Králové-i kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt, 2024. október 10-én rehabilitálta a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatát, az 1950-ben törvénytelenül letartóztatott, fogvatartott és végül mártírhalált halt Josef Toufar čihosti plébánost, akinek neve a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik szimbolikus eseményéhez, a čihosti csodához kapcsolódik. Az atyát a templomában történt...

A magyar vonatkozású szentek mint emlékezethelyek a muravidéki szlovénok körében

2024.10.13.

Interencia

A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére.

Käfer Istvántól búcsúzunk

2024.08.07.

Interencia

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső...

Szlovenszkóról – alternatívan

2024.06.29.

Interencia

Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez...

Autópályák Közép-Európán át

2024.06.04.

Interencia

Az autópálya hálózatban térségünkben még ma is a sugaras-gyűrűs szerkezettípus dívik, Nyugat-Európában pedig a rácsos, vagy raszteres szerkezet. Ez lehetne a mi követendő mintánk is. A rácsos, raszteres hálózat kiválóan betölti szerepét. Az ezekkel összekötött országok egymás mellett fekszenek, egy kelet-nyugat irányú vonal mentén. Létezik egy másik természetes fejlesztési irány...

„…Van-e még náció, mely úgy értene a mulatás nemes úri művészetéhez, mint a lengyel, meg a magyar?”

2024.03.22.

Interencia

Egy eladásra kínált hagyatékból került elő az a meghívó, melynek témája az 1937. január 13-án, szerda este megrendezett Magyar-Lengyel Bál a Hungária Szállóban. A meghívóból kiderül, hogy az eseményt a Magyar-Lengyel Diákszövetség rendezte, és József Királyi Herceg és Dr. József Ferenc Királyi Herceg legmagasabb védnöksége alatt valósultak meg.

Szlovéniai (át)utazások

2024.02.25.

Interencia

A mellékutak érdekesebbek a főutaknál. Ez volt a kilencvenes években a nem sokkal korábban függetlenedett szlovén állam idegenforgalmi ügynökségének egyik szlogenje. A jelmondatban felfedezhető némi kesernyés büszkeség, ami abból fakad, hogy a mai Szlovénia területére mindig is a nagyobb központok, Bécs, Trieszt illetve Velence közti átmenő forgalom volt jellemző. Most...

Haza és hazaszeretet a békéscsabai születésű Zsilinszky Mihály (Michal Zsilinszky) felfogásában

2024.02.01.

Interencia

Zsilinszky Mihály az alföldi szlovákok központjában, Békéscsabán született 1838-ban. Abban a korban élt, amikor a Felföldön kialakuló nemzeti mozgalomhoz képest „az Alföld periférikus helyzetbe került”, de nemcsak a magyar közélet személyisége lett, hanem tagja volt a Matica slovenskának is, a feloszlatott Matica gyűjteményéből megmentette Ján Hollý, Andrej Sládkovič, Pavol Jozef...

A magyar nyelv szerepe a Vendvidék templomaiban

2024.01.17.

Interencia

A dualizmuskori nemzetiségi politikai a szlovénok magyar nyelvtudását és lojalitását a magyar államhoz elsődleges célként kezelte, ahogy így volt ez más magyarországi nemzetiségek tekintetében is. A magyarországi szlovénok kétharmada katolikus, egyharmada evangélikus vallású volt. A szószékről elhangzó szótól így nagy hatást vártak.  A magyar nyelvű prédikáció bevezetésével a felnőtt lakosság...

Háború és irodalom Ukrajnában 2014 után

2023.12.31.

Interencia

2023. december 11-én Budapesten került sor arra a beszélgetésre, amely a 2014-ben kitört háború alatti ukrán irodalommal foglalkozik. Fedinec Csilla történész, Körner Gábor műfordító és Pálfalvi Lajos irodalomtörténész, Halász Iván moderálása mellett sokoldalúan járták körül ezt az izgalmas témát. Bár a résztvevők döntően a mostani fejleményekre koncentráltak, az ukrán irodalomról...

Mit jelentett nekünk Kundera „üzenete”?

2023.12.30.

Interencia

Negyven éve jelent meg az emlékezetes esszé, a nagy hatású fölkiáltás Közép-Európáért. Hogy egyáltalán létezünk. Mert úgy látszott, kitörölt bennünket a jelenből és az emlékezetből Európa jaltai kettéosztása. Tizenöt évvel voltunk 1968 után. Amikor először találkoztam Milan Kundera írásaival. Nemzedékem számára történelmi esztendő volt ez. Nagy Gáspár így idézte föl...

Merre sodródott Atlantiszunk?

2023.12.05.

Interencia

Idén lett negyven éve, hogy Milan Kundera megjelentette „Az elrabolt Nyugat, avagy Közép-Európa tragédiája” című esszéjét. Az Interencia ehhez az évfordulóhoz kapcsolódva esszésorozatot indít, elsőként Agnieszka Janiec-Nyitrai írását közöljük.

Templomszentelés Dunasápújfalun

2023.12.01.

Interencia

Szlovákiában, a Pozsony melletti Dunasápújfalun, 2023. december 10-én, vasárnap, egy új, most épített templomot szentel fel Stanislav Zvolenský, pozsonyi érsek.

Bölcső és sírhely

2023.11.26.

Interencia

Egy útikalauzt megnyitva talán meglepő lenne azt olvasni, hogy azoknak, akik egy-egy hely története iránt érdeklődnek, különleges tájékozódási pontot nyújthatnak a temetőkben, templomokban, arisztokrata családok kriptáiban található síremlékek. Ez azonban a Közép-Európa tájait járó érdeklődők esetében nagyon is így van. A kisebb vagy a nagyobb településeket látogatva az egyik legérdekesebb...

Anton Straka élete

2023.11.03.

Interencia

Anton Straka diplomata volt, a csehszlovák külügyminisztérium állt a háta mögött. Nem magánemberként, hanem hivatalnokként segítette a két világháború közötti időszakban a magyar írókat és költőket Budapesten és Prágában. Csehszlovákiában a magyar irodalmat és zenét, Magyarországon a cseh és szlovák irodalmat és zenét akarta népszerűsíteni. Magát mindkét kultúra propagandistájának tartotta....

A csehszlovák álom

2023.10.29.

Interencia

Hazám, Csehszlovákia, az egyetlen szellemi haza, amelyet egyáltalán a magaménak mondhattam, mindenekelőtt egy álom volt. Egy csodálatos álom az emberek között újjáépített igazságosság és egyenlőség hazájáról, amelyben az állampolgárság és a hűség az etnikai identitás és nyelv fölötti elvekre épül. Egy olyan szédítő álom, amelyért sokan haltak meg mindkét világháború...

Az emberélet útjának felén

2023.10.25.

Interencia

Október végén Hruscsov és Tito elvtárs szarvasvadászaton vett részt a Kaukázus vadonjában. Testvéri egyetértésben ejtettek el néhány mutatós példányt, köztük egy tizenkettest is. Bulganyin elvtárs csak a hegygerincen csatlakozott a vadászkiránduláshoz, az utazás alatt ugyanis egy kicsit lebetegedett. A fertőzés terjedt. Európa az éjszakákat átvirrasztó dohányosok fullasztó köhögésétől rázkódott. Lehűlt...

Mulandóság

2023.09.23.

Interencia

Nézegetem Borut Peterlin szlovén fotós Flower power című, közel másfél évtizeddel ezelőtt készült képsorozatát az interneten, és azon az idézeten gondolkodom, amely mottóként szerepel a szerző honlapján a politikai eseményeken lefotózott növényeket ábrázoló képek mellett: „Száz évvel később a politikusok nevére nem emlékszik majd senki, de a növényekét mindenki fogja...

A Balkán (h)arcai tegnap és ma

2023.09.15.

Interencia

A Balkán kifejezés az itt élő népek számára réteges tartalmakat hordoz, de nem puszta földrajzi fogalom a magyarság számára sem. – A múltunk egy szerves darabja. Ez a kapcsolat ugyan felettébb ellentmondásos, ám kölcsönhatásokban, tanulságokban bővelkedő.

„Csak mécs szerettem volna lenni. Kicsinyke körnek éltető tüze.”

2023.07.30.

Interencia

Tarczay Gizella (1896-1981) irodalmár, költő, műfordító, tanár, könyvelő, a délszláv és a bolgár hegyeket, illetve a Tátrát járó hegymászónő A hűtlen folyam című 1916-1918 között íródott zágrábi naplóregénye és naplója a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kiadásában jelent meg. A horvátországi, Modrus-Fiume vármegyei Cernik faluban született, édesapja az...

Reflektáltalan szempontok a szlovák történelemfelfogásban

2023.07.28.

Interencia

A magyar–szlovák történelemfelfogás különbözőségeit ideje lenne tételesen számbavenni ahhoz, hogy politikusaink ne szét-, hanem összebeszéljenek. Ehhez pedig alapos intellektuális előkészítő munka szükséges, amely már megindult, de nem látni, pedig most nagyon kellene, hogy láthatóvá váljék.

Kundera emlékéről

2023.07.14.

Interencia

Július 11-én távozott e világból Milan Kundera. A cseh író. Igazi honfitársunk Közép-Európából. Először talán a pozsonyi Irodalmi Szemlében találkoztam a nevével. A történelmi 1968-as esztendőben utolsó éves egyetemistaként már januártól alapos figyelemmel kísértem, mi történik Csehszlovákiában. Nagy nemzetközi visszahangja volt az előző évi csehszlovák írókongresszusnak. Nem véletlenül látták később...

Szlovák, német és cseh írók a dualizmus kori Budapest kávéházi életéről

2023.07.09.

Interencia

A kávéház a nagyváros félnyilvánossági színtereként „a budapesti polgár szocializációjának egyik fontos intézményévé lett...” Kósa László mellett Gundel Imre és Harmath Judit is hangsúlyozza a kávéház szocializáló szerepét: „ősidők óta […] egyes rétegek kötetlen találkozására, beszélgetésre, gondolatok cseréjére” adott lehetőséget. Gyáni Gábor megfogalmazásában a kávéház a „modern demokrácia” születésének intézménye...

Testvér népek között?Reménykedő széljegyzetek Martin Homza Murices novae avagy Új tüskék. (Dialógusok a szlovák történelemről és nem csak arról.) című munkájához

2023.06.19.

Interencia

Sok évvel ezelőtt a Duna televízió egyik reggeli műsorában Trianonról, a megbékélés lehetőségéről volt szó. Egy hirtelen ötlet alapján azt találtam mondani, hogy Trianon kapcsán nemcsak mi vesztettük el a Tátrát, hanem a szlovákok is a Balatont. Élő adás volt, már nem lehetett visszakozni. Az volt – megfontolva az elhangzottakat,...

A Korompay család (Kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben)

2023.05.13.

Interencia

A második világháborús lengyel-magyar kapcsolatokról legtöbbször a két nép legendás barátsága, a lengyel menekültek magyarországi befogadása vagy a balatonboglári gimná­zium jut az ember eszébe. Ezek mellett sajnos vannak más, kevésbé szívderítő közös pontok is. Például Katyń. Van ugyanis három olyan magyar személy is, akik valamilyen módon köthetők ehhez a tragédiához....

Eltérő vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején

2023.05.09.

Interencia

Örömmel olvastam főtisztelendő PhD Beran Ferenc erkölcsteológus, szociálteológia professzora értékes írását Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeinek közös vonásairól. Tekintettel arra, hogy Wyszyński bíboros vonalvezetése, elmondható, teljes sikerrel zárult, hiszen megőrizte, átvitte, sőt gyarapította népének ősi hitét a „Vörös tengeren”, és ez nem mondható el Mindszenty bíboros esetében: a...

Közös vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején

2023.05.08.

Interencia

Ha Mindszenty József és Stefan Wyszyński életét nézzük, akkor több közös jellemzőt fedezhetünk fel bennük. Azonos történelmi korban éltek és mindketten vidéki származásúak voltak. Mindszenty egy nyugat-magyarországi kis faluban, Csehimindszenten 1892-ben született, Wyszyński pedig 1901-ben a cári Oroszország területén levő Zuzela községben. A népi vallásosság mind a két főpásztor lelki...

Abszurdisztánt az Eurovízióra!

2023.05.05.

Interencia

Nem tudom, miért van az, hogy a volt jugoszláv köztársaságokban elképesztően népszerű az Eurovíziós Dalfesztivál. Mindenesetre úgy tűnik, a bosnyák Dubioza Kolektiv zenekar úgy gondolja, hogy így vagy úgy, de ott a helye, és a https://eurosong.dubioza.org/ honlapon aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy versenyen kívül felléphessen a fesztiválon olyan országok nevében, akik nem...

Példaképek Közép-Európának?

2023.04.23.

Interencia

Visegrádi, illetve tágabb értelemben a közép-európai összetartozásunkat növelnék az olyan példaképek, akiket közösen tisztelhetünk, akiket mindannyian sajátuknak érezhetünk. Szent Adalbert és Esterházy János egyaránt alkalmas lehet erre a szerepre.

Uzsgorod vagy mégis Ungvár? Melyik nyelv ősibb?

2023.04.20.

Interencia

Mostanában arról hallunk, hogy ideje áttérni az Uzsgorod (Uzsgorody) szó használatára és le kellene szokni a veretes Ungvár szavunkról. Ungvár szavunk azonban egy ószláv nyelvemlék, míg az Uzsgorod egy újkori szláv szó, ha úgy tetszik, csinált szó.

Nemzeti identitás és egyesületi élet Liptóban a 19. század végén

2023.04.15.

Interencia

Milyen nemzeti narratívák, politikai fonalak és nemzeti identitást erősítő eszközök lehettek egy fő céljának a művelődés terjesztését és a politikától elhatárolódást deklaráló szlovák és magyar egyesület életében? Ezt a kérdést vizsgáljuk két liptói egyesület, a szlovák Beseda (Szlovák Társaskör) és a Magyar Társaskör példáján. Nem csak a problémakör izgalmas, hanem...

A visegrádi államok szakértői a boszniai és koszovói államépítésben

2023.04.12.

Interencia

A hidegháború befejeztével Kelet-Közép-Európa népeinek minden oka megvolt az optimizmusra. A rendszerváltozás a visegrádi országokban a lehetőségekhez képest zökkenőmentesen zajlott. Igaz, Csehország és Szlovákia útjai különváltak, de ez is békés keretek között történt. A Balkán felett viszont sötét felhők gyülekeztek. Nem is kellett sokat várni, hamarosan ki is tört a...

Közös visegrádi emlékezethelyek Szent Adalberttől a Budapest-Varsó vasútig

2023.04.10.

Interencia

A közép-európaiság tapintható és mégis nehezen megragadható szellemiség és attitűd körülöttünk, talán ezért van az, hogy a könyv konkrét példái személyek, városok, jelenségek kapcsán „ahaélményeket” adnak az olvasónak. Konkrét formában kimondják azokat a gondolatokat, amelyek körülöttünk lebegnek, érezzük őket, de eddig nem tudtuk így megragadni, megfogalmazni – a szerzők most...

Selmeci levelek

2023.03.19.

Interencia

Miután apám rokkantnyugdíjas lett, minden reggel odaült az íróasztalához azzal az elhatározással, hogy végre megírja a könyvét Selmecről. Legalább négyszer megigazította a székét, hogy kényelmesebben üljön, kétszer is kiegyenesítette az írógépbe fűzött papírt, majd vett egy nagy levegőt és nyomtatott nagy betűkkel leírta: SELMEC

Bolgárok. Kertészek

2023.03.18.

Interencia

A 19. század közepéig a hazai zöldségkertészet gyermekkoráról szoktak beszélni, az ezt követő évtizedekben azonban a kertészet már jól jövedelmező üzletággá vált. A kertészet, zöldségtermesztés fejlődésére a bolgárkertészek voltak nagy hatással. A magasabb színvonalú termelési technikát meghonosító külhoni kertészek ideérkezése a módszerek és a termesztési módok átvételét eredményezte. A 20....

A 17. századi régi magyarországi nyomtatványok cseh és szlovák nyelvű verses emlékei

2023.03.05.

Interencia

A 17. századi magyarországi cseh vagy szlovák nyelvű nyomtatványokban található énekek, versek, vagy kisebb rímes mondások szinte ismeretlenek a magyar szakirodalomban, annak ellenére, hogy a hazai kulturális örökség részét képezik, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány új kötete talán változtatni tud ezen.

Irodalom és kurázsi

2023.03.03.

Interencia

Az irodalom cseppet sem ártalmatlan dolog. Amennyire az egyes nemzeti kánonokban szereplő művek megjelenítenek bizonyos értékrendeket, annyira teremtik is azokat, és így formálni tudják a társadalmat. A nemzetek kanonizált történetei, alakjai között vannak globális és regionális egyezések, és persze különbségek is, amelyek alapján könnyelmű és felelőtlen eszmefuttatásokra ragadtathatja magát az...

Ne féljetek!

2023.03.01.

Interencia

2021 szeptemberében a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Esztergomban Az egyházak és a közép-európai átmenet címmel. A konferenciához kiállítás is csatlakozott. A közép-európai rendszerváltások 30. évfordulójára Grzegorz Górny által a prágai Lengyel Intézet és a magyar kulturális intézet segítségével összeállított, Ne féljetek! A katolikus...

Mennyit ér egy politikus?

2023.02.22.

Interencia

Amennyit az életműve? Melyik politikus életműve ér annyit, hogy emlékezzünk rá? Mi teszi az utókor számára emlékezetessé egy politikus életművét…? Hazatérés címmel gróf Esterházy János életéről szóló misztériumdrámát mutattak be a Nemzeti Színházban 2022. október 28-án. Mi a december 7-i előadáson jártunk.

Visegrád mentális arcáról

2023.02.17.

Interencia

Lehet-e egyáltalán ilyesmiről beszélni? Hiszen mekkorák a különbségek közöttünk a Balti-tengertől a Cseh-erdőig vagy a Kárpátoktól a magyar Alföldig! Mégis, ha nagyobb nemzetközi társaságba kerül az ember, hamar kiderül, visegrádi „honfitársakkal” jobban megértheti magát az ember, mint Európa vagy a világ más részéből jött emberekkel.

Szent Cirill, Szent Metód, Szent István

2023.02.14.

Interencia

A magyar-szlovák viszony keresztény értelmezhetősége szempontjából igen fontos Szent Cirill és Szent Metód küldetése, a szláv apostolok és kontinuitásuk a szlovák nemzeti identitásban. A Rasztiszlav hívására érkezett testvérpár bizánci hittérítő volt.

A visegrádi népek morfológiájához

2023.02.05.

Interencia

A visegrádi népekben közös elem, hogy a Nyugat részeinek tudják magukat. Ha történelmük kezdeteit nézzük, az írásbeliség latin nyelvű. Ha küzdelmeiket nézzük, a németséggel élték együtt hétköznapjaikat. A nürnbergi faszobrászt, Veit Stosst városukba meghívó németajkú gazdag krakkói polgárok probléma nélkül vallották királyuknak a Wawelben lakó lengyel uralkodót.

Cseh ördög és pokol

2023.01.30.

Interencia

A középkori lelkiségi irodalom egyik legfőbb kérdése volt a lélek sorsa, vagyis az ember élete során elkövetett bűneinek büntetése és jótetteinek jutalma. Az egyéni bűnök és erények következményeit mutatja be Dante Alighieri korszakalkotó műve, az Isteni színjáték, amely hamar ismertté vált Csehországban is.

Valóban rendeznünk kellene már közös dolgainkat

2023.01.06.

Interencia

A Charta XXI. megbékélési mozgalom 2010-ben született, de 2009-ben fogant. A Szentimrevárosban, a Klebelsberg Kuno szobor előtt kellett ünnepi beszédet mondanom június 4-én. Rájöttem, hogy „hagyományos” Trianon-beszédet nem tudok mondani. Kevés az, hogy vesszen Trianon. Nem elég a fájdalmunkat kifejezni, s azután menni tovább, mintha mi sem történt volna. Megoldás...

Fogjunk össze

2022.12.21.

Interencia

Nem hódítottunk. Befogadtunk, szövetkeztünk Árpád elei óta. Aztán a “kalandozások” idején is morva-szlávokkal fegyverbarátságban. Jutalmuk Koronánk alatt a teljes nemzetegység, a szláv-magyar nemesség.

1%

Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány (2500 Esztergom, Szt. István tér 10.) Adószám: 18617979-1-11

A honlapon közzétett tartalmak csak a szerző, illetve az Interencia folyóiratot kiadó szervezetek engedélyével közölhetők újra. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat ne, vagy szerkesztett formában közölje.

© Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány, Charta XXI. Egyesület

Főszerkesztő: Mészáros Andor

Szerkesztőség: Halász Iván, Illés Pál Attila, Käfer István, Kiss Gy. Csaba, Kovács Eszter, Surján László

ISSN

Kapcsolat:

szentadalbertalapitvany@gmail.com

2500 Esztergom, Szt. István tér 10.

Szerzőinknek

A beérkezett kéziratok elfogadásának, illetve megjelentetési időhöz kötésének joga a szerkesztőséget illeti meg. A kéziratokat Times New Roman betűtípusban, 12-es betűnagyságban, .doc vagy .docx, illetve .rtf kiterjesztésben várjuk a szentadalbertalapitvany@gmail.com email címre, mellékletként.

A kéziratok terjedelme nem haladhatja meg a fél ívet (20 000 leütés), az írások címe az 50 leütést. Az írásokhoz 250-500 leütés közötti terjedelmű bevezetőt, rezümét kérünk. Az ennél terjedelmesebb kéziratok esetén egyeztetés szükséges.

A kéziratokat magyar, vagy angol nyelven várjuk. A magyar nyelvű kéziratok esetében “A magyar helyesírás szabályai” című kötet legújabb kiadásának szabályai irányadók. Irodalomjegyzéket nem közlünk, az esetleges jegyzeteket, hivatkozásokat végjegyzet formájában kérjük. A kiemelendő szövegrészek kurzivált formában szerepeljenek. Az évszázadokat arab számmal kérjük feltüntetni, dátumok esetében az év és a nap számmal, a hónap betűvel. Személynevek esetében, első említésnél, a vezeték és keresztnevet is kérjük említeni. A képekhez, ábrákhoz címet és forrásmegjelölést kérünk.

A végjegyzetek esetében a Századok folyóirat hivatkozási előírásának használatát kérjük (https://szazadok.hu/dokumentumok/Kozlesi_szabalyzat_2017_majus.pdf, 2.3. Hivatkozások szerkesztési előírásai, 4-8.)