Életének nyolcvanadik évében 2025. január 17-én elhunyt Martin Pollack, a kortárs osztrák irodalom egyik legmeghatározóbb, legtekintélyesebb alakja. Az általa feldolgozott témák miatt, amelyek a közelmúlt tragikus közép-európai eseményeit tárják az olvasó elé, és az irántuk tanúsított nemzetközi érdeklődés miatt helyénvaló, hogy röviden mi is megemlékezzünk róla.
1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski család itteni temetőkápolnájában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra. De ki volt Esterházy-Mycielska Mária, akit az utókor „magyar-lengyel Antigoné” jelzővel tisztelt meg azon hősies erőfeszítés elismeréseként, amit fivére Esterházy János börtönből való kiszabadítása, majd halála utáni eltemetésének ügyében tett.
Milivoj Miki Roš, a sokoldalú személyiség íróként, forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként van jelen a szlovén kultúrában. Nevének említésekor kisregények (Buffett), regények (A jézusi katapult és a Visszatérés az örökkévalóságból), képeskönyvek (A gyermek Miló kincse), mesekönyvek (A babiloni törpe és Így láttam a világot az asztal alól) jutnak az olvasó eszébe. Utóbbi alapjául szolgált annak a televíziós műsornak, amelyet ő rendezett. Emellett történelmi jellegű dokumentumfilmeket is készített, többek között a tengermelléki telepesekről a Muravidéken, illetve a muravidéki evangélikusok történetét mutatta be. Számos színházi előadásban szerzett színészi tapasztalatait kreatívan átültette filmes munkáiba. Főszerepet játszott Vlada Škafarja Apa című filmjében, illetve mellékszerepet Matjaž Ivanišin Oroslan című filmjében. Utóbbiért 2019-ben elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Vesna-díjat. 1990 óta folyamatosan dolgozik a Rábavidéken. Rendezői és szerzői munkájához szorosan kapcsolódnak a térségben végzett báb- és amatőr színházi sikerei. Több mint 60 előadást rendezett, melyeknek nagyrészt a forgatókönyvét is ő írta. Rendszeres munkatársa a Porabje újságnak, a szlovéniai Rábavidéki kalendáriumnak és a Szentgotthárdi rádiónak. 2015-ben Murska Sobota önkormányzatától a kultúra területén elért életműdíját vehette át.
A vasbölcső című novelláskötet, mely szlovén irodalmi nyelven, illetve rábavidéki nyelvjárásban íródott, a 23. kötete a Rába és Mura köze sorozatnak, melyet a Magyarországi Szlovének Szövetsége és az Argo elnevezésű Humán Kérdések Társasága adott ki. Milivoj Miki Roš egy szülőföldjére visszatérő emigráns bőrébe bújva egyes szám első személyben sajátos formában meséli el történetét. Az emigránst körülvevő motívumok a rábavidéki néphagyományokra utalnak, melyek még mindig élnek különböző hiedelmek és babonák formájában. Az ott élők úgy beszélnek róluk, mintha ezekkel varázsolni tudnának.
A Hradec Králové-i kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt, 2024. október 10-én rehabilitálta a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatát, az 1950-ben törvénytelenül letartóztatott, fogvatartott és végül mártírhalált halt Josef Toufar čihosti plébánost, akinek neve a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik szimbolikus eseményéhez, a čihosti csodához kapcsolódik. Az atyát a templomában történt csodát követően tartóztatták le és a csehszlovák kommunista titkosszolgálat, az Stb emberei kínozták halálra, mártíromsága az egyházüldözés kezdetét jelentette Csehszlovákiában.
A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére.
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső gyermekkora egy részét Érsekújvárott töltötte, […]
Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez a sorrend.
Az autópálya hálózatban térségünkben még ma is a sugaras-gyűrűs szerkezettípus dívik, Nyugat-Európában pedig a rácsos, vagy raszteres szerkezet. Ez lehetne a mi követendő mintánk is. A rácsos, raszteres hálózat kiválóan betölti szerepét. Az ezekkel összekötött országok egymás mellett fekszenek, egy kelet-nyugat irányú vonal mentén. Létezik egy másik természetes fejlesztési irány is, a V4-eké, mely nekünk nagyon fontos. Lengyelország alatt fekszik Csehország és Szlovákia, ettől délre Magyarország, ettől még délebbre Szlovénia és Horvátország. Itt az országok egy észak-déli irányra rendeződnek, csak hiányzik az ennek megfelelő autópálya hálózat.
Egy eladásra kínált hagyatékból került elő az a meghívó, melynek témája az 1937. január 13-án, szerda este megrendezett Magyar-Lengyel Bál a Hungária Szállóban. A meghívóból kiderül, hogy az eseményt a Magyar-Lengyel Diákszövetség rendezte, és József Királyi Herceg és Dr. József Ferenc Királyi Herceg legmagasabb védnöksége alatt valósultak meg.
A mellékutak érdekesebbek a főutaknál. Ez volt a kilencvenes években a nem sokkal korábban függetlenedett szlovén állam idegenforgalmi ügynökségének egyik szlogenje. A jelmondatban felfedezhető némi kesernyés büszkeség, ami abból fakad, hogy a mai Szlovénia területére mindig is a nagyobb központok, Bécs, Trieszt illetve Velence közti átmenő forgalom volt jellemző. Most is sokan vannak úgy Szlovéniával, hogy Olaszország felé menet éppen csak nyugtázzák magukban, hogy „ez olyan, mint Ausztria”, de az autópályáról már nem térnek le. De azért az utóbbi, legalább tíz évben ez már kezd megváltozni, Szlovénia gyakori úticél lett, a turistákat pedig újonnan a fenntarthatósággal, zöld tudatossággal és az úgynevezett butikturizmussal csábítják. Meglehetős sikerrel, hiszen az idegenforgalom a nemzetgazdaság több mint kilenc százalékát teszi ki, amelyhez a magyar turisták évről évre növekedő száma is jelentősen hozzájárul.
A turizmus elterjedése előtt is járták magyarok a vidék útjait, még akkor is, ha úticéljuk jellemzően Velence, illetve Itália egyéb városai voltak.
1%
Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány (2500 Esztergom, Szt. István tér 10.) Adószám: 18617979-1-11
A honlapon közzétett tartalmak csak a szerző, illetve az Interencia folyóiratot kiadó szervezetek engedélyével közölhetők újra. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat ne, vagy szerkesztett formában közölje.
A beérkezett kéziratok elfogadásának, illetve megjelentetési időhöz kötésének joga a szerkesztőséget illeti meg. A kéziratokat Times New Roman betűtípusban, 12-es betűnagyságban, .doc vagy .docx, illetve .rtf kiterjesztésben várjuk a szentadalbertalapitvany@gmail.com email címre, mellékletként.
A kéziratok terjedelme nem haladhatja meg a fél ívet (20 000 leütés), az írások címe az 50 leütést. Az írásokhoz 250-500 leütés közötti terjedelmű bevezetőt, rezümét kérünk. Az ennél terjedelmesebb kéziratok esetén egyeztetés szükséges.
A kéziratokat magyar, vagy angol nyelven várjuk. A magyar nyelvű kéziratok esetében “A magyar helyesírás szabályai” című kötet legújabb kiadásának szabályai irányadók. Irodalomjegyzéket nem közlünk, az esetleges jegyzeteket, hivatkozásokat végjegyzet formájában kérjük. A kiemelendő szövegrészek kurzivált formában szerepeljenek. Az évszázadokat arab számmal kérjük feltüntetni, dátumok esetében az év és a nap számmal, a hónap betűvel. Személynevek esetében, első említésnél, a vezeték és keresztnevet is kérjük említeni. A képekhez, ábrákhoz címet és forrásmegjelölést kérünk.
Életének nyolcvanadik évében 2025. január 17-én elhunyt Martin Pollack, a kortárs osztrák irodalom egyik legmeghatározóbb, legtekintélyesebb alakja. Az általa feldolgozott témák miatt, amelyek a közelmúlt tragikus közép-európai eseményeit tárják az olvasó elé, és az irántuk tanúsított nemzetközi érdeklődés miatt helyénvaló, hogy röviden mi is megemlékezzünk róla. 
1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski család itteni temetőkápolnájában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra. De ki volt Esterházy-Mycielska Mária, akit az utókor „magyar-lengyel Antigoné” jelzővel tisztelt meg azon hősies erőfeszítés elismeréseként, amit fivére Esterházy János börtönből való kiszabadítása, majd halála utáni eltemetésének ügyében tett. 
Milivoj Miki Roš, a sokoldalú személyiség íróként, forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként van jelen a szlovén kultúrában. Nevének említésekor kisregények (Buffett), regények (A jézusi katapult és a Visszatérés az örökkévalóságból), képeskönyvek (A gyermek Miló kincse), mesekönyvek (A babiloni törpe és Így láttam a világot az asztal alól) jutnak az olvasó eszébe. Utóbbi alapjául szolgált annak a televíziós műsornak, amelyet ő rendezett. Emellett történelmi jellegű dokumentumfilmeket is készített, többek között a tengermelléki telepesekről a Muravidéken, illetve a muravidéki evangélikusok történetét mutatta be. Számos színházi előadásban szerzett színészi tapasztalatait kreatívan átültette filmes munkáiba. Főszerepet játszott Vlada Škafarja Apa című filmjében, illetve mellékszerepet Matjaž Ivanišin Oroslan című filmjében. Utóbbiért 2019-ben elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Vesna-díjat. 1990 óta folyamatosan dolgozik a Rábavidéken. Rendezői és szerzői munkájához szorosan kapcsolódnak a térségben végzett báb- és amatőr színházi sikerei. Több mint 60 előadást rendezett, melyeknek nagyrészt a forgatókönyvét is ő írta. Rendszeres munkatársa a Porabje újságnak, a szlovéniai Rábavidéki kalendáriumnak és a Szentgotthárdi rádiónak. 2015-ben Murska Sobota önkormányzatától a kultúra területén elért életműdíját vehette át.
A vasbölcső című novelláskötet, mely szlovén irodalmi nyelven, illetve rábavidéki nyelvjárásban íródott, a 23. kötete a Rába és Mura köze sorozatnak, melyet a Magyarországi Szlovének Szövetsége és az Argo elnevezésű Humán Kérdések Társasága adott ki. Milivoj Miki Roš egy szülőföldjére visszatérő emigráns bőrébe bújva egyes szám első személyben sajátos formában meséli el történetét. Az emigránst körülvevő motívumok a rábavidéki néphagyományokra utalnak, melyek még mindig élnek különböző hiedelmek és babonák formájában. Az ott élők úgy beszélnek róluk, mintha ezekkel varázsolni tudnának. 
A Hradec Králové-i kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt, 2024. október 10-én rehabilitálta a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatát, az 1950-ben törvénytelenül letartóztatott, fogvatartott és végül mártírhalált halt Josef Toufar čihosti plébánost, akinek neve a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik szimbolikus eseményéhez, a čihosti csodához kapcsolódik. Az atyát a templomában történt csodát követően tartóztatták le és a csehszlovák kommunista titkosszolgálat, az Stb emberei kínozták halálra, mártíromsága az egyházüldözés kezdetét jelentette Csehszlovákiában. 
A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére. 
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső gyermekkora egy részét Érsekújvárott töltötte, […] 
Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez a sorrend. 
Az autópálya hálózatban térségünkben még ma is a sugaras-gyűrűs szerkezettípus dívik, Nyugat-Európában pedig a rácsos, vagy raszteres szerkezet. Ez lehetne a mi követendő mintánk is. A rácsos, raszteres hálózat kiválóan betölti szerepét. Az ezekkel összekötött országok egymás mellett fekszenek, egy kelet-nyugat irányú vonal mentén. Létezik egy másik természetes fejlesztési irány is, a V4-eké, mely nekünk nagyon fontos. Lengyelország alatt fekszik Csehország és Szlovákia, ettől délre Magyarország, ettől még délebbre Szlovénia és Horvátország. Itt az országok egy észak-déli irányra rendeződnek, csak hiányzik az ennek megfelelő autópálya hálózat. 
Egy eladásra kínált hagyatékból került elő az a meghívó, melynek témája az 1937. január 13-án, szerda este megrendezett Magyar-Lengyel Bál a Hungária Szállóban. A meghívóból kiderül, hogy az eseményt a Magyar-Lengyel Diákszövetség rendezte, és József Királyi Herceg és Dr. József Ferenc Királyi Herceg legmagasabb védnöksége alatt valósultak meg. 
A mellékutak érdekesebbek a főutaknál. Ez volt a kilencvenes években a nem sokkal korábban függetlenedett szlovén állam idegenforgalmi ügynökségének egyik szlogenje. A jelmondatban felfedezhető némi kesernyés büszkeség, ami abból fakad, hogy a mai Szlovénia területére mindig is a nagyobb központok, Bécs, Trieszt illetve Velence közti átmenő forgalom volt jellemző. Most is sokan vannak úgy Szlovéniával, hogy Olaszország felé menet éppen csak nyugtázzák magukban, hogy „ez olyan, mint Ausztria”, de az autópályáról már nem térnek le. De azért az utóbbi, legalább tíz évben ez már kezd megváltozni, Szlovénia gyakori úticél lett, a turistákat pedig újonnan a fenntarthatósággal, zöld tudatossággal és az úgynevezett butikturizmussal csábítják. Meglehetős sikerrel, hiszen az idegenforgalom a nemzetgazdaság több mint kilenc százalékát teszi ki, amelyhez a magyar turisták évről évre növekedő száma is jelentősen hozzájárul.
A turizmus elterjedése előtt is járták magyarok a vidék útjait, még akkor is, ha úticéljuk jellemzően Velence, illetve Itália egyéb városai voltak.