Ugrás a tartalomhoz
Mi az a lengyel-magyar barátság? A lengyel-magyar barátságnak, mint jelenségnek nincsen egyetemes definíciója. Ha azonban akár tudományos igényű műveket, akár kulturális termékeket, vagy éppen politikusi megnyilvánulásokat hallunk és olvasunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az esetek döntő többségében a kifejezéssel a közös szabadságharcok által kialakult sorsközösséget, és az abból kiinduló kölcsönös szolidaritást jelölik. A sorsközösség érzésének […]
Anton Trstenjak (1853–1917) stájerországi szlovén író, történész, színháztörténész, a szlovén nemzeti mozgalom egyik szervezője a 19. század végén kétízben is beutazta a magyarországi szlovénok vidékét, kiket magyarul a korszak csak vendekként ismert. Trstenjak útirajza 2006-ban jelent meg (Slovenci na Ogrskem, 2006), melyből részletes képet kaphatunk a 19. századi magyarországi szlovén települések életéről, mely talán az […]
A cukrászat, mint foglalkozás kezdetben művészetként volt számontartva, szolgáltatásai csak az elit legmagasabb rangú tagjai számára voltak elérhetőek. A magyarországi cukrászipar gyógyszerészet mesterségében gyökerezik, ebből csak a 16. és 17. század folyamán vált csak ki, a cukrászat 1850-ig céhen kívül működött, ars libera-ként, és csak ezek után vált jogszabály szerint iparággá.[1] Spanyolországban és Szicíliában […]
Az utazástörténet kutatásának célja az utazás mint társadalmi tapasztalat bemutatása, amelynek elsődleges forrásai az útirajzok, és levelek amelyekben megjelennek az utazásokról szóló beszámolók. A személyes visszaemlékezések mellett a sajtóban is megjelentek ezek az útleírások, amelyeknek célja volt, hogy az olvasók megismerhessék és betekintést nyerhessenek az ismeretlen világokba.[1] A fürdők gyógyvizeinek jótékony hatásai elterjedtek a köztudatban […]
A század közepére Prága teljesen átalakult. A 18. századi városra már csak a dicső múlt árnyéka vetült, de a 19. század első harmadától már egy új korszak kezdődött, Prága a modern cseh nemzeti mozgalom központja lett. A korszakhatárt talán a legjobban az 1835-ös utolsó cseh királykoronázás és az 1848-as szláv kongresszus és 1871, a meghiúsult […]
Az emlékezethelyek Pierre Nora értelmezésében azok a kultúrtörténetileg fontos helyek és tárgyak, melyek az emlékezet és identitás meghatározó szimbólumai. A lieux de mémoire a történelmi múlt és a jelen összekötését segíti kollektív emlékezet számára. Az emlékezethelyek sokféle formában megjelenhetnek, lehetnek tárgyak, terek, vagy épületek, de lehetnek szellemi termékek is, mint például a himnuszok, énekek vagy […]
A konferencia a közép-európai országok együttműködésével foglalkozik Lengyelország és Magyarország szemszögéből, valamint azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek, köztük a Magyarországon élő lengyelek milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. A kontinensünkön számos regionális együttműködési forma létezik, mint például a Visegrádi Csoport, a Weimari Együttműködés, a Bukaresti Kilencek stb. Az utóbbi időben azonban némelyikük visszaszorulóban van az adott kormányok eltérő külpolitikája miatt. Ez ismételten felveti a nemzeti kisebbségek szerepének kérdését abból a szemszögből, hogy milyen mértékben tudják elősegíteni a társadalmi bizalom építését és az államok közötti kölcsönös együttműködés erősítését. Érdemes ebből a szempontból újragondolni a tágabb értelemben vett közép- európai keretek közti együttműködés és integráció lehetőségeit is, melybe Lengyelország és Magyarország esetében beletartozik a két ország hagyományosan jó viszonyának a csehekre és szlovákokra való kiterjesztésének fontossága is. A konferencia során az előadók egyrészt utalnak az ilyen közeledés történelmi alapjaira és jelenlegi állapotára, másrészt felvázolják az eredményes együttműködésre alapozott integráció jövőbeli kilátásait.
Közép-Európa történelme, gazdasági és társadalmi fejlődése közismerten sok hasonlóságot mutat. Ez alól az alkotmányjog sem kivétel. A modern konstitucionalizmus szempontjából a térségnek nem kell szégyenkeznie. A modern hatalommegosztási elméletek egyik legfontosabb atyja, Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója már a törvények szelleméről írt művében (1748) is pozitívan nyilatkozott Magyarország jogi és politikai fejlődéséról.A francia felvilágosodás további jeles képviselője Jean-Jacques Rousseau egész könyvet írt Lengyelország kormányzásáról. Ennél jóval jelentősebb, hogy az öreg kontinens első, a felvilágosodás által ihletett alkotmánya 1791. május 3-án a lengyel-litván államban született. Igaz, európai és globális hatása kisebb volt, mint a szeptemberben elfogadott francia alkotmányé. (Történelmi érdekesség, hogy a Varsói Nagyhercegség 1807. évi alkotmányát maga Napóleon Bonaparte fogalmazta meg, mégpedig francia nyelven.) Az 1848/49-es magyarországi események pedig a legnagyobbak közé tartoztak a korabeli Európában.
A konferencia a közép-európai országok együttműködésével foglalkozik Lengyelország és Magyarország
szemszögéből, valamint azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek, köztük a Magyarországon élő
lengyelek milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. A kontinensünkön számos regionális
együttműködési forma létezik, mint például a Visegrádi Csoport, a Weimari Együttműködés, a Bukaresti
Kilencek stb. Az utóbbi időben azonban némelyikük visszaszorulóban van az adott kormányok eltérő
külpolitikája miatt. Ez ismételten felveti a nemzeti kisebbségek szerepének kérdését abból a szemszögből,
hogy milyen mértékben tudják elősegíteni a társadalmi bizalom építését és az államok közötti kölcsönös
együttműködés erősítését. Érdemes ebből a szempontból újragondolni a tágabb értelemben vett közép-
európai keretek közti együttműködés és integráció lehetőségeit is, melybe Lengyelország és Magyarország
esetében beletartozik a két ország hagyományosan jó viszonyának a csehekre és szlovákokra való
kiterjesztésének fontossága is. A konferencia során az előadók egyrészt utalnak az ilyen közeledés történelmi
alapjaira és jelenlegi állapotára, másrészt felvázolják az eredményes együttműködésre alapozott integráció
jövőbeli kilátásait.
Közismert tény: a juhtúrós sztrapacska a szlovákok nemzeti étele és nemzeti szimbóluma. A brindzát, vagyis juhtúrót és annak készítésének hagyományát az Erdélyből érkező vlach pásztorok hozták el Szlovákia mai területére a 14-17. századi vlach kolonizáció során. Az étel alapját képező galuska burgonyából, lisztből és vízből készül, juhtúróval és sültszalonnával tálalják. Szlovákiában barangolva az útmenti kolibákban és más népies hangulatot idéző vendéglátó egységekben, de magas gasztronómiával csalogató éttermekben is gyakran megtalálható az étlapon.