Anton Trstenjak (1853–1917) stájerországi szlovén író, történész, színháztörténész, a szlovén nemzeti mozgalom egyik szervezője a 19. század végén kétízben is beutazta a magyarországi szlovénok vidékét, kiket magyarul a korszak csak vendekként ismert. Trstenjak útirajza 2006-ban jelent meg (Slovenci na Ogrskem, 2006), melyből részletes képet kaphatunk a 19. századi magyarországi szlovén települések életéről, mely talán az egyik legfontosabb magyarul nem olvasható forrás a Muravidék történetéről. Az útirajzban hangsúlyos a muravidéki szlovén identitás helyzetének bemutatása. E szempontból a katolikus településeket kevésbé féltette Trstenjak, az evangélikusok „nemzeti életét” viszont válságosnak tartotta, mivel a legtöbb lelkész a magyarosodást tartotta fontosnak, anyanyelvükön szinte semmit sem írtak. Berke János (1814–1908) tótkeresztúri lelkész ettől volt kivétel. Jó kapcsolatot ápolt a szlovák Miroslav Hurbánnal (1817–1888), aki kétszer is járt Berkénél. 1848-ban azt kérte tőle, hogy Jelačić horvát bán csapatainak biztosítsák a Muravidéket, ezt viszont pacifizmusa vagy lojalitása miatt visszautasította. Berke kilencvenedik születésnapja alkalmából Trstenjak találkozásukról írt egy cikket a Slovenski Narodba, melyből azt is megtudhatjuk, hogy a magyar kormány Berkével akarta megírattatni a muravidéki szlovénok „magyar származásáról” szóló...

A konferencia a közép-európai országok együttműködésével foglalkozik Lengyelország és Magyarország szemszögéből, valamint azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek, köztük a Magyarországon élő lengyelek milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. A kontinensünkön számos regionális együttműködési forma létezik, mint például a Visegrádi Csoport, a Weimari Együttműködés, a Bukaresti Kilencek stb. Az utóbbi időben azonban némelyikük visszaszorulóban van az adott kormányok eltérő külpolitikája miatt. Ez ismételten felveti a nemzeti kisebbségek szerepének kérdését abból a szemszögből, hogy milyen mértékben tudják elősegíteni a társadalmi bizalom építését és az államok közötti kölcsönös együttműködés erősítését. Érdemes ebből a szempontból újragondolni a tágabb értelemben vett közép- európai keretek közti együttműködés és integráció lehetőségeit is, melybe Lengyelország és Magyarország esetében beletartozik a két ország hagyományosan jó viszonyának a csehekre és szlovákokra való kiterjesztésének fontossága is. A konferencia során az előadók egyrészt utalnak az ilyen közeledés történelmi alapjaira és jelenlegi állapotára, másrészt felvázolják az eredményes együttműködésre alapozott integráció jövőbeli kilátásait.

A konferencia a közép-európai országok együttműködésével foglalkozik Lengyelország és Magyarország szemszögéből, valamint azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek, köztük a Magyarországon élő lengyelek milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. A kontinensünkön számos regionális együttműködési forma létezik, mint például a Visegrádi Csoport, a Weimari Együttműködés, a Bukaresti Kilencek stb. Az utóbbi időben azonban némelyikük visszaszorulóban van az adott kormányok eltérő külpolitikája miatt. Ez ismételten felveti a nemzeti kisebbségek szerepének kérdését abból a szemszögből, hogy milyen mértékben tudják elősegíteni a társadalmi bizalom építését és az államok közötti kölcsönös együttműködés erősítését. Érdemes ebből a szempontból újragondolni a tágabb értelemben vett közép- európai keretek közti együttműködés és integráció lehetőségeit is, melybe Lengyelország és Magyarország esetében beletartozik a két ország hagyományosan jó viszonyának a csehekre és szlovákokra való kiterjesztésének fontossága is. A konferencia során az előadók egyrészt utalnak az ilyen közeledés történelmi alapjaira és jelenlegi állapotára, másrészt felvázolják az eredményes együttműködésre alapozott integráció jövőbeli kilátásait.

Schápy József felsőlendvai káplánként 1882-ben, a Vasmegyei Lapokban közölte három részes útirajzát, a Felső-Lendva és vidéke című írását. A káplán az olvasót invitálja magával a hegyre, a Cukor-süvegre, aminek tetején Felsőlendva fekszik.

Augusztus 23-án, a Charta XXI. Megbékélés Mozgalom alelnökének, Kotolácsi Mikóczy Ilonának a vezetésével magyar zarándokcsoport érkezett Nagyszombatba, ahol részt vett a Keresztelő Szent János székesegyházban Orosch János nagyszombati érsek által az 1652-es  vezekényi csatában elhunyt hősökért és a békéért felajánlott magyar-szlovák nyelvű szentmisén. A szentmisén megjelent szlovák hívek közt jelen volt Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnök is.

Május első szombatján az Érsekújvári Egyházközség hívei az újváriak ősi kegyhelyére, Sasvárra zarándokoltak.  Örömmel fedezhettük fel itt az újváriak sasvári zarándoklatainak emlékeit. Ilyenek emlékek például a templom szentélyében található márványtáblák, amelyek elődeink sasvári zarándoklásának 100. (1810-ben), illetve 200. (2010-ben) évfordulójáról emlékeznek meg

Nepomuki Szent János a legismertebb cseh szentek közé tartozik, Közép-Európában mindenütt láthatók szobrai folyók mellett és hidakon. A legenda szerint IV. Vencel udvarában élt, és a király feleségének, Wittelsbach Johannának volt a gyóntatója. A királyt gyakran megfeddte erkölcstelen életvitele és zsarnoki uralkodása miatt. A történet szerint IV. Vencel igen féltékeny volt szép és erényes feleségére, és a gyóntatójától, Nepomuki Szent Jánostól szerette volna megtudni felesége gyónási titkát.

1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski család itteni temetőkápolnájában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra. De ki volt Esterházy-Mycielska Mária, akit az utókor „magyar-lengyel Antigoné” jelzővel tisztelt meg azon hősies erőfeszítés elismeréseként, amit fivére Esterházy János börtönből való kiszabadítása, majd halála utáni eltemetésének ügyében tett.

A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére.

Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez a sorrend.