Nepomuki Szent János a legismertebb cseh szentek közé tartozik, Közép-Európában mindenütt láthatók szobrai folyók mellett és hidakon. A legenda szerint IV. Vencel udvarában élt, és a király feleségének, Wittelsbach Johannának volt a gyóntatója. A királyt gyakran megfeddte erkölcstelen életvitele és zsarnoki uralkodása miatt. A történet szerint IV. Vencel igen féltékeny volt szép és erényes feleségére, és a gyóntatójától, Nepomuki Szent Jánostól szerette volna megtudni felesége gyónási titkát.

Távol van tőlünk a csehek fővárosa, ám ugyanakkor közel. Manapság még inkább. Gondolhatjuk, nem is olyan nagy dolog ez digitális korunkban. Magához a munkához persze szükség van elkötelezett és megfelelő színvonalú közvetítőkre. Cseh-magyar viszonylatban e területen a múlt században kétségkívül Rákos Péternek a teljesítménye volt a legjelentősebb.

Bizonytalan vagyok benne. Néha úgy tetszik, mintha kedves ideám (mondhatnám romantikus megszállottságom), a Közép-Európa gondolat idehaza fokozatosan kiüresednék. Don Quijote-i szélmalom lett volna csupán? Elmúltak a nagy remények évei, amikor a történelem (ama nagybetűs) egyszer csak elhozta a változás lehetőségét. Fordult a világ.

Az Iglice Egylet 1998 áprilisi megalakulása óta kiemelkedő szerepet játszik a Prágában és környékén élő magyar, valamint részben magyar családok életében. Az egylet célja a magyar ajkú gyermekek nyelvi és kulturális fejlődésének támogatása, így lehetőséget teremtve számukra a magyar identitás megőrzésére és megerősítésére.

Életének nyolcvanadik évében 2025. január 17-én elhunyt Martin Pollack, a kortárs osztrák irodalom egyik legmeghatározóbb, legtekintélyesebb alakja. Az általa feldolgozott témák miatt, amelyek a közelmúlt tragikus közép-európai eseményeit tárják az olvasó elé, és az irántuk tanúsított nemzetközi érdeklődés miatt helyénvaló, hogy röviden mi is megemlékezzünk róla.

1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski család itteni temetőkápolnájában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra. De ki volt Esterházy-Mycielska Mária, akit az utókor „magyar-lengyel Antigoné” jelzővel tisztelt meg azon hősies erőfeszítés elismeréseként, amit fivére Esterházy János börtönből való kiszabadítása, majd halála utáni eltemetésének ügyében tett.

Milivoj Miki Roš, a sokoldalú személyiség íróként, forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként van jelen a szlovén kultúrában. Nevének említésekor kisregények (Buffett), regények (A jézusi katapult és a Visszatérés az örökkévalóságból), képeskönyvek (A gyermek Miló kincse), mesekönyvek (A babiloni törpe és Így láttam a világot az asztal alól) jutnak az olvasó eszébe. Utóbbi alapjául szolgált annak a televíziós műsornak, amelyet ő rendezett. Emellett történelmi jellegű dokumentumfilmeket is készített, többek között a tengermelléki telepesekről a Muravidéken, illetve a muravidéki evangélikusok történetét mutatta be. Számos színházi előadásban szerzett színészi tapasztalatait kreatívan átültette filmes munkáiba. Főszerepet játszott Vlada Škafarja Apa című filmjében, illetve mellékszerepet Matjaž Ivanišin Oroslan című filmjében. Utóbbiért 2019-ben elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Vesna-díjat. 1990 óta folyamatosan dolgozik a Rábavidéken. Rendezői és szerzői munkájához szorosan kapcsolódnak a térségben végzett báb- és amatőr színházi sikerei. Több mint 60 előadást rendezett, melyeknek nagyrészt a forgatókönyvét is ő írta. Rendszeres munkatársa a Porabje újságnak, a szlovéniai Rábavidéki kalendáriumnak és a Szentgotthárdi rádiónak. 2015-ben Murska Sobota önkormányzatától a kultúra területén elért életműdíját vehette át. A vasbölcső című novelláskötet, mely szlovén irodalmi nyelven, illetve rábavidéki nyelvjárásban íródott, a 23. kötete a Rába és Mura köze sorozatnak, melyet a Magyarországi Szlovének Szövetsége és az Argo elnevezésű Humán Kérdések Társasága adott ki. Milivoj Miki Roš egy szülőföldjére visszatérő emigráns bőrébe bújva egyes szám első személyben sajátos formában meséli el történetét. Az emigránst körülvevő motívumok a rábavidéki néphagyományokra utalnak, melyek még mindig élnek különböző hiedelmek és babonák formájában. Az ott élők úgy beszélnek róluk, mintha ezekkel varázsolni tudnának.

A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére.

Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez a sorrend.

Egy eladásra kínált hagyatékból került elő az a meghívó, melynek témája az 1937. január 13-án, szerda este megrendezett Magyar-Lengyel Bál a Hungária Szállóban. A meghívóból kiderül, hogy az eseményt a Magyar-Lengyel Diákszövetség rendezte, és József Királyi Herceg és Dr. József Ferenc Királyi Herceg legmagasabb védnöksége alatt valósultak meg.