A század közepére Prága teljesen átalakult. A 18. századi városra már csak a dicső múlt árnyéka vetült, de a 19. század első harmadától már egy új korszak kezdődött, Prága a modern cseh nemzeti mozgalom központja lett. A korszakhatárt talán a legjobban az 1835-ös utolsó cseh királykoronázás és az 1848-as szláv kongresszus és 1871, a meghiúsult cseh kiegyezési kísérlet jelzi. A politikai céljait egyre határozottabban argumentáló cseh politika Bécsben is egyre komolyabb befolyást szerzett, a dualizmus korszakában pedig Prága fejlesztésével egyszerre igyekezett kifejezni a cseh tartományok történeti hagyományait és szláv, cseh nemzeti jellegét. Az alapokból induló cseh nemzeti mozgalom a negyvenes évekre kiteljesedő sikeres kulturális szakasza után, amikor a kodifikált irodalmi nyelven megszülettek a nemzeti romantika szépirodalmának emblematikus művei, kiépült a cseh tudományosság, az egyletek szervezete, megalapították a nemzeti művelődés intézményeit, 1848-ban fogalmazta meg markánsan politikai programját. Bár az az abszolutizmussal szemben is felléptek, a prágai Szent Vencel Fürdőben (Svatováclavské lázně) megalakított Nemzeti Bizottság forradalmi jelszavakat hangoztató petíciót is megfogalmazott, mégis a frankfurti Vorparlament adott lendületet a német és a cseh...