A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére. A Muravidék 1919-es délszláv megszállása előtt kétségtelenül bizonyítható, hogy nem csak vallási, hanem történelmi, emlékezet- és nemzetpolitikai minimum volt közös szentjeink tisztelete, emlékezethely funkciója. Az 1919 utáni impériumváltás okozta „kultúrharcot”, a Szombathelyi Egyházmegyétől történt az elszakadást követően azonban megindult a magyar vonatkozású szentek tiszteletének kikopása a köztudatból. Az 1941–1945 közötti területváltozás visszafordította ugyan a folyamatot, de ez csupán néhány éves intermezzóként értékelhető. A muravidéki épített tárgyi emlékek, a katolikus szlovén közösség Szent László kultuszának ápolása és helyreállításának nemrég indult kísérlete azonban élő bizonyítékai annak, hogy a muravidéki szlovénok körében máig létezik igény a régi, magyarországi szentek tiszteletének emlékezethelyként történő „kanonizálására”. Írásomban a kiegyezés korszakán át máig tekintem át a közös magyar-szlovén emlékezethelyek eddig feldolgozatlan szeletét.
Az épített örökség
Az épített örökség emlékei kiindulási pontjaként szolgálhatnak a magyar vonatkozású szentek közös szlovén-magyar emlékezethely mivoltának bemutatásához. Elsősorban a Szombathelyi Egyházmegye szlovénok által lakott esperességeinek (Muraszombat, Alsólendva és Szentgotthárd) templomai, amelyeknek tituláris szentjei. Gornja Lendava[1] 1906-ban[2] 4520 hívővel rendelkező plébániatemplomát Nagyboldogasszony, Beltinci[3] a hivatkozott évben 7344 katolikus hívet számláló templomát Szent László király tiszteletére szentelték.[4] Beltinci plébániájának egyik fiókközössége, az 1906-ban 657 katolikus szlovént kiszolgáló Dokležovje[5] templomát pedig 1846-ban Szent István királynak.[6] Turnišče[7] templomának Aquila János által festett Szent László-legenda freskói a 15. századból származnak.
Emlékezethely a publicisztikában
Az 1919 előtti magyarországi szlovén tájnyelvi publicisztika egyik első jeles képviselője, Jožef Košič, felsőszölnöki szlovén plébános két írásában is kitért a magyar királyok és a szlovénok viszonyára. A Zgodbe vogerszkoga králesztva[8](A Magyar Királyság története) című történeti munkájában István fejedelmi, majd királyi működését is bemutatta. Kiemelte a pogányság elleni küzdelmét, a kereszténység megerősítését, a tíz egyházmegye felállítását, és megkoronázását, ami „a magyar nemzetet az Anyaszentegyház keblébe felvette…”.[9] István Gyula feletti győzelmét, Erdély betagolását, a püspökségek alapítását, illetve a vármegyerendszer megerősítését is említi. Beszámol a szlovénok lakta vidéken végrehajtott hadműveletéről is: „Szent István az államügyek intézése során össze akarta zavarni Konrad császárt, aki seregeivel nem akarta elhagyni a Mura és a Rába környékét. Mihelyt azonban Szent István felkelt ellene, [Konrád – K.K.] összebarátkozott vele.”[10] és az ország felajánlásáról Mária oltalmába.[11] Szent László királyról így írt: „Szent László az ellenségtől megmentett népe boldogságáért mindig rendben és igazságosan dolgozott, erősítette a katolikus hit dicsőségét”,[12] ezért az országban korának legnagyszerűbb emberének tartották.[13]
Košič évtizedekig kéziratban maradt másik munkája a Sztarine zelezsnih in szalajszkih Szlovenov[14](A vasi és zalai szlovénok régiségei). István és László tevékenységének hatásáról így írt: „A Mura és Rába közti szlovének nem siettek maguknak templomot építeni, azért, mert [pénzügyileg – K.K.] nem engedhették meg maguknak, szinte kizárólag uraiknak dolgoztak, és mert annyira féltek a magyarok embertelenségétől, nem reménykedtek, hogy plébánost fognak kapni. De, amikor Gézát és fiát, Istvánt megkeresztelték, ők is egy boldogabb jövőben reménykedtek. Amikor Szent István lett Magyarország első királya, minden jóra fordult. A pogány magyarokat a keresztény katolikus hitre térítette, sok templomot és kolostort épített, az összes országot vármegyékre osztotta. Mostantól pedig szlovén nyelvet lehetett hallani a Mura és a Rába között Vas és Zala megyék közelében. A Győri egyházmegyében a vasi, a veszprémiben a zalai szlovénok többen állandó plébánia nélkül maradtak.”[15] „Amikor Szent László magyar király megalapította a püspökséget Zágrábban, szlovénjeink még négy plébániát kaptak: Turnišče, Bogojina, Kobilje és Dobrovnik (1091). A vasi szlovének számára ez a szétválás nehéz átmenet volt; ezért imádkoztak a zágrábi egyházmegyéhez, hogy fogadja atyai gondozása alá. Nádasdi Prodán zágrábi püspöknek igaza volt. Mivel egy időben még a győri vasi szlovén papok sem akarták teljesíteni Miklós püspök parancsolatait. A két konfliktusban álló püspök útmutatásért beszélt, és a király engedélyével a győri és a zágrábi egyházmegye számára is állandó határt szabtak, a győri püspök a vasi szlovénokat kapta, míg a zágrábi egyházmegye a zalai szlovénokat keblére emelte.”[16]

Az 1900-as évek elején két szlovén nyelvű magyarországi sajtótermék kiadását engedélyezte a vármegye és az egyház. A Nevtepeno Poprijéta Devica Marija. Zmozsna Goszpá Vogrszka. Pobozsen Meszecsen Liszt, vagyis Szeplőtlenül Fogant Szűz Mária. Magyarország Nagyasszonya. Jámbor Havilap címe is utal a Szent Istváni tettre, amivel az országot Máriának ajánlotta. Az 1904-től kiadott Najszvetejsega Szrca Jezusovoga veliki kalendar (Jézus Legszentebb Szíve nagy kalendárium) című évkönyvben szintén felfedezhetők magyar szentek, mint emlékezethelyek.
Ilyen Ivan Baša, a Mi Nagyasszonyunk című cikke, amely kiválóan szemlélteti a szlovén plébános és közössége viszonyát a Szent Istváni országfelajánlásra. Úgy fogalmaz, hogy Mária álmában biztosította Gézát: ha megkeresztelkedik, Isten bőségesen megjutalmazza és megvédi a magyar népet.[17] A cikk befejező gondolatai pedig lojalitásáról tanúskodnak Szent Istvánhoz, a magyarországi hazához és saját nemzetéhez: „Mi magyarországi-szlovénok ezt a kis havilapot a Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” tiszteletére készítettük, hogy megmutassuk, soha nem adjuk fel Mária, védőszentünk szeretetéről magyar szülőföldünkről. Az Anyaszentegyház ezen a napon magyarul imádkozik a szentmisében. Isten, aki a szeplőtelen Szűz Mária kérésére nemzetünket számtalan alamizsnával ajándékozta meg: adj nekünk irgalmat; hogy Szent István első király szerint mi Szűzanyaként, patrónánkként tiszteljük a földön, örvendjünk örökkévaló mennyei hallgatóságának.”[18] Ivan Slepec muraszombati esperes is hasonló hangvételű cikket közölt augusztus 20-a alkalmából Istvánról, az első apostoli királyról, aki „kiváló király volt: mi hűséges és jámbor alattvalók voltunk. Szent István buzgó apostol volt: féljünk mi, jó és buzgó keresztények. Emlékeztessen erre első elhunyt királyunk emléke, aki halála óráján minket, sőt hazánkat is Szűz Mária oltalmába ajánlotta.”[19]
Jožef Klekl plébános, a szlovén anyanyelvi, kulturális mozgalom vezetője szintén pozitív példaként állította István személyét.[20] Azonban Klekl és társai tanítója, Franc Ivanocy szerint a millenniumi ünnepség kapcsán kifejtette, hogy a „liberális magyar államnak” [sic!] nem szabadna István megkoronázáshoz kötnie az államalapítást, mivel István „nem volt se liberális, se protestáns se zsidó és se szabadkőműves; hanem katolikus.”[21]

A 19-20. század fordulóján a szlovénül író plébánosokra a helyi elit részéről is nagy nyomás helyeződött, gyakran illették őket a hazaárulás vádjával, ausztriai szlovén sajtótermékek terjesztése és az augusztus 20-ai ünnep elhanyagolása miatt. A muraszombati magyarok és magyar érzelműek a magyarországi szlovén területek délszláv államhoz csatolása miatt is vádolták Klekléket.[22]

Szentbeszédek
Sok vasi és zalai szlovén plébános szentbeszédében is hivatkozott Szent Istvánra és Szent Lászlóra. A Muraszombati Könyvtárban található Jožef Klekl 1889-es beszéde Istvánról, de Jožef Sakovič is tucatnyi prédikációt írt Istvánról, Janoš Kühart és Franc Ivanocy szintén írt hasonló szentbeszédet. Számos prédikáció kézirata lehet még az egyes plébániákon. Az alábbiakban Jožef Horvat két, a 20. század elején írt beszédét vizsgálom meg: Szent István napjára[23] írt szentbeszédében kiemelte, hogy az apostoli király szoktatta le a magyarországi nemzeteket a tolvajlásról, a bűnökről és vezette őket a keresztény életre. Kiemelte azonban, hogy „Szomorú, hogy manapság kereszteletlen pogányok élnek abban az országban, amelyet Szent István a keresztény hitre térített és Szűz Mária oltalma alá helyezett. Megint feltámadt a vérszomjas népünk, itt folyik a vér, ott folyik a vér emberi testekből a harcok miatt, és szinte nincs olyan hét, amelyen az ember ne hallaná, hogy itt vagy ott valaki újra elvertek. Az emberek nemcsak a hitüket hagyják el, hanem szégyellik is, a jámbor emberek száma napról napra csökken, csak az istentelenek száma nő.” Felhívta a figyelmet az istváni felebaráti szeretetre, a bálványimádás elutasítására, arra, hogy István személyesen is sokakat meggyőzött az országot járva Jézus elfogadásáról. A plébános István alázatos és szelíd királyi tulajdonságaira, a szeretetre összpontosított.
Hasonló témájú volt Beltincin 1906-ban Szent László napján elmondott beszéde[24] is. Beltinci templomát László királynak szentelték. A közösség nevében könyörgött a szent királyhoz, az uralkodó mély vallásosságára, kereszténységet védő törvényeire, templomépítéseire utalva. Megbékélést keresőként írta le, példaként Salamonnak adott kegyelmét említve. Tisztelete jelentőségét azzal emelte ki, hogy halálát három évig gyászolták, képe pedig a beltincii templomban is megtalálható.

Emlékezethely ma
A muravidéki szlovénok, a Muraszombati Egyházmegye és plébánosaik támogatásának köszönhetően ma is ápolják a magyarországi vonatkozású szentek kultuszát, ami a magyar-szlovén külügyi és kulturális kapcsolatok kiváló alapjául is szolgál. 2021 júniusában Szijjártó Péter Magyarország külügyminisztere látogatást tett Lendván, ahol Peter Štumpffal, a Muraszombati Egyházmegye püspökével is találkozott. A püspök bemutatta a 2022-es beltincii nemzetközi egyházi találkozó projektjét, amit Szent László a zágrábi egyházmegye alapítója és a Beltinci plébánia patrónusa ereklyéinek tiszteletére alapoztak. Szijjártó Péter egy Szent László arcképével ellátott emlékérmét ajándékozott a püspöknek.[25]
A helyi szlovén sajtó azonban még száz évvel a Trianoni békeszerződés aláírása után sem tekintett pozitívan a magyar-szlovén egyházi és kulturális közeledésre, sőt többen a magyarosítás feléledéseként mutatták be azt. A Pomurkse Novice.si portál Magyar-szlovén „együttműködés” a Muraszombati Egyházmegyében címmel jelentetett meg cikket egy „névtelen olvasói levélre” hivatkozva.[26] Bizalmas és titkos forrásokra hivatkozva állította, hogy a muraszombati és a szombathelyi püspök megegyezése a turniščei és a beltincii plébániák homlokzatára elhelyezendő magyar nyelvű táblákról és a védőszentek tiszteletének emlékére szervezett őszi „nemzetközi” találkozó burkolt magyarosítás. A levélíró szerint a találkozó célja csakis az „anyagi haszonszerzés és a templomok felújítása lehetett”. A „László útja” eseményről pedig csak Štumpf püspök, Boris Kučko beltincii plébános és két másik pap döntött, a szervezőbizottság többi tagjának egyetértése nélkül. A László király ünnepség történelemhamisítás és a szlovén szellem kiárusítása, amiért cserébe a magyar állam felújítja Beltinci templomát. Az újság a levelet a muraszombati püspöknek is továbbította.
A Vestnik című portál már tárgyilagosan, nem magyarosításról, hanem többnyelvű, Szent László életét bemutató táblák kihelyezéséről írt. Dejan Židan, muramenti (Pomurska) országgyűlési képviselő viszont egyenesen a kormányhoz fordult. Szerinte a Szent Lászlót bemutató táblák nem kerülhetnek a Muravidéknek a szlovén anyanemzethez visszatérését ünneplő emlékmű mellé, egy egyházi ünnepből nem szabad politikai eseményt csinálni, felzaklatni ezzel Beltinci szlovén lakosságát, amely száz éve kinyilvánította csatlakozási igényét. „… Vajon ezzel a kezdeményezéssel nem a magyar nacionalizmus és Nagy-Magyarország iránti nosztalgia előtt nyitja meg az utat az egyház, vagy inkább egyes vezetői? Emlékezzünk a néhány hónapja megjelent térképekre Nagy-Magyarországról.” A magyar templomfinanszírozásról, az elszakított területeken történő magyar pozíciószerzésről is válaszokat várt a kormánytól.[27]
A valóság azonban ennél egyszerűbb és a közös történelmi kapcsolatok élénkítéséről szól. 2021 októberében arról született megállapodás, hogy a „Külföldi Magyar Emlékhelyek költségvetési keretéből információs táblákat helyeznek el a muravidéki Szent László-emlékhelyeknél: a turniščei és a beltincii templomtéren” a Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Magyarország Lendvai Főkonzulátusa, a Muraszombati Római Katolikus Püspökség és a turniščei, illetve a beltincii plébánia együttműködésében.[28]
A Muraszombati Egyházmegye nyilatkozatban válaszolt a vádakra kiemelve, hogy az eseménynek kizárólag vallási jelentősége van, sem szlovén, sem horvát, sem magyar politikust nem hívtak meg rá. Szent László mindhárom nemzet katolikusai számára nagy jelentőséggel bír, hiszen Magyarország királyaként a Zágrábi Egyházmegye alapítója is volt, ahová a muravidéki szlovénok ravenskói és dolinskói területe is tartozott 1777-ig, illetve a beltincii plébánia patrónusa. Štumpf püspök utalt a Muravidék százéves csatlakozásának ünnepén elmondott szavaira, amelyekben kiállt a szomszédok közötti jó viszony ápolása mellett.[29]
Az esemény előtt 2022 júniusában Máthé László Eduárd, lendvai magyar főkonzul látogatást tett Štumpf püspöknél. Kölcsönösen örömüket fejezték ki az őszi nemzetközi találkozóval és a kétoldalú kapcsolatok fejlődésével kapcsolatban. A főkonzul a veleméri templom Szent Lászlót és Szent Miklóst ábrázoló freskójának másolatát nyújtotta át a püspöknek.[30]

2022. október 6-án a Beltinci plébániatemploma átvette a Győri Egyházmegyétől kölcsönadott Szent László ereklyét. Az eseményen Štumpf püspök a Szent László kultusz új, modernkori jelentőségére utalt: „Ereidben magyar és szláv vér folyt; és lelkében ott lakott vér- és szellemi őse, szent István király. Mindkét nemzet fiaként elkötelezted magad az elszántság, az igazságosság és az alattvalóid iránti irgalom mellett az evangélium érdekében. Hatalmas vállaid bizonyára nagy terheket viseltek; de lelked kemény próbatételek előtt állt. Istent helyezed az első helyre szolgálatodban. Ezért alapítottad meg a zágrábi egyházmegyét, amely hosszú évszázadokon át gondozta a muravidéki szlovénok vallását. Sok éjszakát imában való küzdelemmé változtattál. Sokat áldozott azért, hogy népét keresztény hitre térítse. Isten bőségesen válaszolt kérésedre. Cirill és Metód szent testvérek hitének, valamint imáidnak és vezeklésednek gyümölcseként mi is hűséges alattvalói vagyunk a Muraszombati egyházmegyének.”[31] Párhuzamba állította Szent László kultuszát Szent Cirill és Metód kultuszával. Boris Kučko helyi plébános szerint az aktus rendkívüli történelmi pillanat volt.[32] A Szent László kultusz erősödése miatt azonban tizenhat civil tiltakozott a Szlovén Püspöki Konferencia elnökénél, megakadályozva a Beltincire tervezett Szent László emléktábla felállítását. Szerintük „nem őseik választották a Beltinci templom védőszentjét. A 18. századi új templom építése előtt a Beltinci templomot Úrunk feltámadásának szentelték. Azt is jósolják, hogy a civil kezdeményezés [A magyar vonatkozású emlékhelyek elleni fellépés – K.K.] a hívek találkozója után is működni fog, és méltóságteljesen, kulturáltan felhívják a figyelmet a Magyarország befolyásának erősödésére utaló tényekre.”[33] Andrej Lažeta, Martjanci és Bogojina plébánosa, a Beltinci plébánia egykori káplánja által Szent Lászlóról és a Muravidék kapcsolatáról, szentté avatásáról írt kötet[34] és a templom főoltárára került Szent László témájú freskó is sok kritikát kapott a szlovén tudományos élet tagjai, illetve a sajtó részéről.[35]
Beltinci plébánosa, Boris Kučko több szlovén hívő kíséretében 2022 októberében a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban vendégeskedett, visszaadták ideiglenesen kapott ereklyét és Szent László hermája előtt szlovén nyelvű misét mutattak be.[36] Peter Štumpf 2022 novemberében a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, Boris Kučko és Andrej Lažeta 2024 júniusában pedig a Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapta Szent László emlékének ápolásáért, a szlovén-magyar kapcsolatok erősítéséért.[37] Szent László kultusza közös emlékezethelyként egyértelműnek tekinthető.
Kovács Kristóf (ELTE, BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Művelődéstörténeti Program)
A tanulmány az NKFIH SNN 146934 számú, Hungarikumok a Maribori Regionális Levéltár gyűjteményében, a Ljubljanai Történeti Levéltár fiókjaiban és a szlovén Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Kézirattárában című pályázat keretében készült.
[1] Magyar nevén: Felsőlendva.
[2] A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1906-ban. Szombathely, 1906. 109.
[3] Magyar nevén: Belatinc.
[4] Uo. 126.
[5] Magyar nevén: Murahely.
[6] Uo.
[7] Magyar nevén: Csendlak.
[8] Kossics József: Zgodbe vogerszkoga králesztva. Bertalanffy Imre nyomdája, Szombathely. 1848.
[9] Uo. 12.
[10] Uo. 14.
[11] Uo. 15.
[12] Uo. 23.
[13] Uo. 24.
[14] Košič, Jožef – Gruden, Josip: Starine železnih in salajskih Slovenov. Zgodovinsko društvo, 1914.
[15] Uo. 10.
[16] Uo. 11–12.
[17] Bassa Iván: Nasa velka Goszpá. Nevtepeno Proprijéta Devica Marija, 1905. október. 325.
[18] Uo. 328.
[19] Szlepecz: Szv. Stevan prvi apostolszki kral. Vogrszkoga országa. aug 20. Nevtepeno Proprijéta Devica Marija, 1909. augusztus. 249.
[20] kj: Szv. Stevan, kral vogrszki. Kalendar Najszvetejsega Szrca Jezusovoga, 1907. 77–80.
[21] Franc Ivanocy: Podatki k zgodovini tišinske župnije : kronika. [Fordította: Jože Smej] Tišina, 2007. 70.
[22] Klekl Jožef: Začela se je desetletnica našega lista. Nevtepeno Proprijéta Devica Marija, 1914. január. 1–5.
[23] Forrás: Marko Zaplatil (ZRC SAZU, Založba ZRC) – Külön köszönettel tartozom Nina Zvernek, aki a szentbeszédek szkennelt verzióját eljuttatta hozzám, és egyes szavak beazonosításánál segédkezett.
[24] Forrás: Marko Zaplatil (ZRC SAZU, Založba ZRC).
[25] Lendava – mednarodno srečanje. Škofija Murska Sobota, 2021.06.17. https://www.skofija-sobota.si/?id_novice=9608 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[26] Madžarsko – slovensko “sodelovanje” v soboški škofiji. Pomurkse Novice.si, 2022.02.22. https://pomurske-novice.si/madzarsko-slovensko-sodelovanje-v-soboski-skofiji/ (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[27] Šavel, Rok: Madžarske poteze burijo duhove tudi pri pomurskih poslancih, madžarski veleposlanik se je opravičil. Vestnik, 2022.03.11. https://vestnik.svet24.si/clanek/aktualno/madzarske-poteze-burijo-duhove-tudi-pri-pomurskih-poslancih-950710 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[28] https://www.muravidek.si/?p=6877 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[29] https://www.skofija-sobota.si/?id_novice=10111 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[30] https://www.skofija-sobota.si/?id_novice=10365 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[31] https://www.skofija-sobota.si/?id_novice=10580 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[32] https://vestnik.svet24.si/clanek/aktualno/foto-v-beltincih-sprejeli-relikvije-svetega-ladislava-998944 (Utolsó letöltés: (2024.06.23.)
[33] Uo.
[34] Lažeta, Andrej: Sveti Ladislav. Družina, Ljubljana. 2022.
[35] https://pomurske-novice.si/gre-za-namerno-popularizacijo-lika-sv-ladislava/ (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[36] https://gyor.egyhazmegye.hu/#/hir/szloven_zarandokok_gyorben (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)
[37] https://www.rtvslo.si/mmr/hirek/terepjaro/elismeres-szent-laszlo-emlekenek-odaado-apolasaert/712457 (Utolsó letöltés: 2024.06.23.)