Közép-Európa történelme, gazdasági és társadalmi fejlődése közismerten sok hasonlóságot mutat. Ez alól az alkotmányjog sem kivétel. A modern konstitucionalizmus szempontjából a térségnek nem kell szégyenkeznie. A modern hatalommegosztási elméletek egyik legfontosabb atyja, Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója már a törvények szelleméről írt művében (1748) is pozitívan nyilatkozott Magyarország jogi és politikai fejlődéséról.A francia felvilágosodás további jeles képviselője Jean-Jacques Rousseau egész könyvet írt Lengyelország kormányzásáról. Ennél jóval jelentősebb, hogy az öreg kontinens első, a felvilágosodás által ihletett alkotmánya 1791. május 3-án a lengyel-litván államban született. Igaz, európai és globális hatása kisebb volt, mint a szeptemberben elfogadott francia alkotmányé. (Történelmi érdekesség, hogy a Varsói Nagyhercegség 1807. évi alkotmányát maga Napóleon Bonaparte fogalmazta meg, mégpedig francia nyelven.) Az 1848/49-es magyarországi események pedig a legnagyobbak közé tartoztak a korabeli Európában.

Közismert tény: a juhtúrós sztrapacska a szlovákok nemzeti étele és nemzeti szimbóluma. A brindzát, vagyis juhtúrót és annak készítésének hagyományát az Erdélyből érkező vlach pásztorok hozták el Szlovákia mai területére a 14-17. századi vlach kolonizáció során. Az étel alapját képező galuska burgonyából, lisztből és vízből készül, juhtúróval és sültszalonnával tálalják. Szlovákiában barangolva az útmenti kolibákban és más népies hangulatot idéző vendéglátó egységekben, de magas gasztronómiával csalogató éttermekben is gyakran megtalálható az étlapon.

Május első szombatján az Érsekújvári Egyházközség hívei az újváriak ősi kegyhelyére, Sasvárra zarándokoltak.  Örömmel fedezhettük fel itt az újváriak sasvári zarándoklatainak emlékeit. Ilyenek emlékek például a templom szentélyében található márványtáblák, amelyek elődeink sasvári zarándoklásának 100. (1810-ben), illetve 200. (2010-ben) évfordulójáról emlékeznek meg

1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski család itteni temetőkápolnájában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra. De ki volt Esterházy-Mycielska Mária, akit az utókor „magyar-lengyel Antigoné” jelzővel tisztelt meg azon hősies erőfeszítés elismeréseként, amit fivére Esterházy János börtönből való kiszabadítása, majd halála utáni eltemetésének ügyében tett.

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső gyermekkora egy részét Érsekújvárott töltötte, 1945 tavaszán szemtanúja volt a város híres-hírhedt bombázásának is. A háború utáni első hónapokban megélte a Csehszlovákiában kezdődő magyarellenes intézkedéseket, de iskolaköteles kisdiákként a szlovák nyelv alapjait is itt sajátította el. Családjával nemsokára hazaköltöztek Budapestre, ahol folytatta középiskolai tanulmányait, majd felvételizett a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar-latin szakra. A felvételi bizottság, tekintettel arra, hogy kiderült, a jelölt ismeri a csehszlovák himnuszt, választás elé állította: felvételt nyer magyar-szlovák szakra, vagy vállalja a többéves sorkatonai szolgálatot. A felvételiző szerencsére az első lehetőség mellett döntött.Az egyetemen ismerkedett meg feleségével, Gabriellával (később sokunknak Gabi néni), akivel két gyermekük született, Gabriella és György, majd nyolc unokával és sok dédunokával örvendeztette meg őket a Jóisten. Két egyke gyermekként erre mindig is nagyon...

Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez a sorrend.

Az autópálya hálózatban térségünkben még ma is a sugaras-gyűrűs szerkezettípus dívik, Nyugat-Európában pedig a rácsos, vagy raszteres szerkezet. Ez lehetne a mi követendő mintánk is. A rácsos, raszteres hálózat kiválóan betölti szerepét. Az ezekkel összekötött országok egymás mellett fekszenek, egy kelet-nyugat irányú vonal mentén. Létezik egy másik természetes fejlesztési irány is, a V4-eké, mely nekünk nagyon fontos. Lengyelország alatt fekszik Csehország és Szlovákia, ettől délre Magyarország, ettől még délebbre Szlovénia és Horvátország. Itt az országok egy észak-déli irányra rendeződnek, csak hiányzik az ennek megfelelő autópálya hálózat.

Zsilinszky Mihály az alföldi szlovákok központjában, Békéscsabán született 1838-ban. Abban a korban élt, amikor a Felföldön kialakuló nemzeti mozgalomhoz képest „az Alföld periférikus helyzetbe került”, de nemcsak a magyar közélet személyisége lett, hanem tagja volt a Matica slovenskának is, a feloszlatott Matica gyűjteményéből megmentette Ján Hollý, Andrej Sládkovič, Pavol Jozef Šafárik kéziratát, levelezését. 1873-ban hozzájárult Andrej Sládkovič szlovák költő emlékművének felállításához. Számos történeti, vallástörténeti, szépirodalmi, művészettörténeti mű mellett monográfiákat, akadémiai emlékbeszédeket, politikai tanulmányokat is írt. Különösen érdekelte szűkebb hazája története: 1862-ben Szarvas város történetét (magyar és szlovák nyelven) dolgozta fel, Békés vármegye történeti emlékeit Haan Lajossal együtt készítette el.

Negyven éve jelent meg az emlékezetes esszé, a nagy hatású fölkiáltás Közép-Európáért. Hogy egyáltalán létezünk. Mert úgy látszott, kitörölt bennünket a jelenből és az emlékezetből Európa jaltai kettéosztása. Tizenöt évvel voltunk 1968 után. Amikor először találkoztam Milan Kundera írásaival. Nemzedékem számára történelmi esztendő volt ez. Nagy Gáspár így idézte föl később, mikor és hogyan lettünk mi közép-európaiak: “Eljegyeznek a történelemmel előre és hátra az időben… Én nem vonulok be, de elfoglal Közép-Európa.” Augusztus 21., a Varsói Szerződés csapatainak inváziója tette világossá számunkra, hogy a „rendszer” nem reformálható, és ha valaha is kiszabadulunk belőle, az csak együtt történhet szomszédainkkal, a térség többi népével.

Szlovákiában, a Pozsony melletti Dunasápújfalun, 2023. december 10-én, vasárnap, egy új, most épített templomot szentel fel Stanislav Zvolenský, pozsonyi érsek.