Käfer Istvántól búcsúzunk

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.
Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső gyermekkora egy részét Érsekújvárott töltötte, 1945 tavaszán szemtanúja volt a város híres-hírhedt bombázásának is. A háború utáni első hónapokban megélte a Csehszlovákiában kezdődő magyarellenes intézkedéseket, de iskolaköteles kisdiákként a szlovák nyelv alapjait is itt sajátította el. Családjával nemsokára hazaköltöztek Budapestre, ahol folytatta középiskolai tanulmányait, majd felvételizett a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar-latin szakra. A felvételi bizottság, tekintettel arra, hogy kiderült, a jelölt ismeri a csehszlovák himnuszt, választás elé állította: felvételt nyer magyar-szlovák szakra, vagy vállalja a többéves sorkatonai szolgálatot. A felvételiző szerencsére az első lehetőség mellett döntött.
Az egyetemen ismerkedett meg feleségével, Gabriellával (később sokunknak Gabi néni), akivel két gyermekük született, Gabriella és György, majd nyolc unokával és sok dédunokával örvendeztette meg őket a Jóisten. Két egyke gyermekként erre mindig is nagyon büszkék voltak és arra a boldog családi légkörre is, amelyet sikerült megteremteniük.
A diploma megszerezése után a budapesti szlovák nemzetiségi gimnázium nevelőtanára lett, később inkább egy hagyományos magyar középiskolában akart elhelyezkedni. Éppen erről tárgyalt az oktatásért felelős minisztériumban, amikor azt az ajánlatot kapta, pályázzon inkább a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán megüresedett magyar nyelvi lektori pozícióra. Ezzel élete meghatározó időszaka kezdődött. Feleségével nagyon szerették a pozsonyi éveket, nemcsak szlovák nyelvtudását tökéletesítette itt, hanem számos szlovák katolikus értelmiségivel és egyházi személyiséggel is ismeretséget, némelyik esetben életre szóló barátságot kötött. Szemináriumaira, nyelvóráira több későbbi kollégája, pályatársa is járt.
Ezek a kapcsolatok egész életében meghatározóak maradtak számára. Visszatérése után az ELTE Egyetemi Könyvtárában és az ELTE BTK Szlovák Tanszékén tevékenykedett. Ebben az időben született két meghatározó, mai napig sokat használt munkája: 1977-ben Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve [1577-1977] című műve, valamint 1985-ben A szlovák és a cseh irodalom magyar bibliográfiája, amit sokan egyszerűen a „Käferként” emlegetnek. Ebben az időben már aktívan foglalkozott a magyar-szlovák irodalmi, művelődéstörténeti kapcsolatokkal. Különösen a koraújkor érdekelte, de otthonosan mozgott a 19. századi irodalomban is. Ennek eredményeiről és az általa vallott felfogásról tanúskodik A miénk és az övék. Írások a magyar-szlovák szellemi kölcsönösségről című könyve. Az OSZK munkatársaként bekapcsolódott a Régi Magyarországi Nyomtatványok munkálataiba is.
A rendszerváltás Käfer István életében is fontos változásokat eredményezett. Lánya lelki vezetőjét, Gál Ferencet bízta meg a katolikus egyház vezetése a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának előkészítésével. Ismervén tanár úr szakmai érdeklődését és munkásságát Gál Ferenc rektorként felkérte a Szlovák Tanszék megalapítására, a bölcsészkar egyik alapító tanszékeként. Nemcsak az egyetem rektorával, hanem első dékánjával, Maróth Miklós akadémikussal is kiváló emberi és munkakapcsolatot alakított ki.
Az egyetem fejlesztésével nemsokára új tanszékek alapítására is lehetőség nyílt. A Szlovák Tanszék cseh és lengyel tanszékekkel kiegészülve Szlavisztika-Közép-Európa Intézetté fejlődhetett, amelynek nyugdíjazásig Käfer István volt meghatározó vezetője, mondhatni motorja. Színvonalas, nemzetközileg elismert oktatási, kutatási programot, kiváló oktatói gárdát sikerült szerveznie. Megindította az Intézet Pons Strigoniensis című könyvsorozatát. A Szlovák Tanszék és a Szlavisztika – Közép-Európa Intézet vált – egyebek mellett – tanár úr két meghatározó életművévé. A tanszék és intézet keretein belül számos most aktív tanár, kutató, állami hivatalnok vagy a gazdasági életben tevékenykedő szakember készülhetett hivatására. Az itt végzettek nemcsak hasznos ismeretekkel gazdagodhattak, hanem azzal a békés, toleráns, ugyanakkor minőségorientált életszemlélettel is, amelyet tanár úr képviselt. Azzal a tudományos- és életszemlélettel, amit sokan egyszerűen csak käferológiaként emlegettek.
Tanár Úr ebben az időben is gőzerővel folytatta magyar-szlovák kultúrkapcsolati kutatásait, igyekezett megteremteni az általa hungaroszlovakológiának nevezett tudomány alapjait, kutatási módszertanát, tananyagát. Ennek egyik első összefoglalása volt Dona nobis pacem című kötete. A magyar-szlovák, és a tágabb közép-európai terminológiai kérdések is nagyon izgatták, hiszen tisztában volt azzal, milyen érzékenységeket is sérthetnek ezek a magyar-szlovák bilaterális kapcsolatokban. A tanítványai többsége azért jó elsajátította például a Felvidék és a Felföld, illetve a Magyarország és a Magyarhon kifejezések közötti különbségeket.
Tanár Úr római katolikusként mindig is hűségesen szolgálta egyházát. Nyelvtudása és személyes kapcsolatai révén fontos szerepet játszott a magyar-szlovák egyházi kapcsolatok ápolásában és fejlesztésében. A tevékenysége e részére mindig is méltán lehetett büszke, hiszen komoly eredményeket sikerült elérnie. Ezek közül a legfontosabb a két püspöki konferencia 2006-os esztergomi közös „Megbocsájtunk és bocsánatot kérünk” nyilatkozata volt. Fontos szerepet játszott az egyetemközi kapcsolatok ápolásában is. Különösen a Nagyszombati Egyetem állt közel a szívéhez. Egy ideig a Szlovák Akkreditációs Bizottság tagja is volt. A két szomszédos állam egyházi és politikai vezetése is tisztában volt ezek jelentőségével és eredményeivel, ami különböző állami, egyházi és tudományos díjakban is megnyilvánult.
Sajnos, az általa alapított két oktatási egység, a tanszék és eredeti formájában az intézet mára megszűnt, de tanítványai, korábbi kollégái sok helyen most is tovább viszik tanár úr szellemiségét. Az utóbbi években ezért elsősorban az Erdő Péter bíboros által alapított Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumi elnökeként, valamint a főegyházmegye tudományos folyóirata, a Magyar Sion szerkesztőségének tagjaként volt aktív. Több éven át külsősként dolgozott a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán és segítette a Surján László alapította Charta XXI Egyesület munkáját is.
Feleségével nagyon szeretett vidéken pihenni. Először Kővágóőrsön töltötték nyaraikat, de amikor az ottani hétvégi ház már inkább tehernek bizonyult, Balatonfüredre költöztek át. A rájuk jellemző optimizmussal és pozitív hozzáállással nagyon megkedvelték ezt a helyet is. Számos kórházi kezelése ellenére lankadatlanul dolgozott. Az utóbbi években leginkább Bartók Béla szlovák vonatkozású műveivel foglalkozott. Magas kora és gyengülő egészsége ellenére még számos terve volt. Volt tanítványai jelentős részével továbbra is jó emberi és szakmai kapcsolatban maradt és mindig lehetett fordulni hozzá tanácsért. Mindannyiunknak nagyon fog hiányozni. Nyugodjék békében.