Mostanában arról hallunk, hogy ideje áttérni az Uzsgorod (Uzsgorody) szó használatára és le kellene szokni a veretes Ungvár szavunkról. Ungvár szavunk azonban egy ószláv nyelvemlék, míg az Uzsgorod egy újkori szláv szó, ha úgy tetszik, csinált szó. Az ószlávban volt egy orrhang (nazális), amely a nyelvfejlődés során lekopott a szláv nyelvekből, kivéve a lengyelt és a magyart.
A hegyi patakokban (Kárpátok) honos pisztráng a mai lengyelben írd: pstrąg, ejtsd: psztrong. A mai szlovák és cseh nyelvben pstruh (ejtsd: psztruh). Az ukránban форель, ejtsd: forel’. Az ukránban a pisztráng jövevényszó, lehet, hogy éppen a németből (Forelle). A lengyelben és a magyarban megmaradt az ószláv nazális, a magyarban éppen azért, mert jövevényszó, idegen alakját megtartotta.
Munka szavunk a mai lengyelben is megvan, męka-nak írják, ‘menká’nak mondják és kínt, kínszenvedést jelent. Ezért a Mukacsevo városnév szintén újszláv, míg a magyar elnevezés: Munkács ószláv jellegű.
A magyar-t jelentő szláv venger szavunk a nyelvtörténészek szerint a Kijevi Ruszban keletkezett, így nevezték a kelet felől érkező magyarokat (feltehetően a Kazár birodalom tíz törzséről, az onogur-ról). Legalábbis nemrég még így tanítottuk a történelemórán. Az ószláv eredet biztos, a kiejtésben ott az ószláv nazális. Az ukrán Yгорськo, ejtsd: Uhorszko szó elveszítette az ószláv jellegét, hasonlóképpen a cseh és szlovák Uhorsko szóhoz (jelentése: történelmi Magyarország, az aktuális államterület e nyelveken: Mad’arsko).
Az ószláv Venger, vengerszkij szó nagy karriert futott be, mert innen ered a nyelvtörténészek szerint a latin Hungaria, az olasz Ungheria, a német Ungarn, az angol Hungary, a lengyel Węgry szó is, mely mind megtartotta saját nyelvfejlődése során az eredeti ószláv nazális hangot, míg több nyelven írásban is lekopott a szókezdő „H”, ami a szláv „V”-re megy vissza (a görög digammán keresztül). (A francia az írásban megtartotta, de nem ejti: Hongrie.) Ez az ószláv orrhang tehát fontosabb alkotó eleme szavunknak, mint a szókezdő mássalhangzó.
Mint látjuk, a magyar egy ószláv nyelvemlék, míg a modern szláv nyelvek közül csak a lengyel maradt következetese az ószláv orrhang ejtéséhez. A mai ukrán, hasonlóképpen – a lengyelen kívül – összes szláv nyelvhez, elveszítette az ószláv nazális hangot, amelyet a magyar megtartott.
Somorjai Ádám OSB