A cseh lelkiségi irodalomban azonban ebben az időben az egyéni bűnöknél sokkal hangsúlyosabbak voltak a társadalmi bűnök, illetve a vezetők bűnei. A lélek sorsa helyett az egész világ apokaliptikus jövője került az érdeklődés központjába, ahol hasonlóan az egyénekhez, a közösség bűneiért is súlyos, és visszafordíthatatlan büntetés jár. Hittek abban, hogy a közösséget és vezetőit rossz döntéseikben rajtuk kívül álló erők is befolyásolják, ezért Csehországban a 14. századtól élénken foglalkoztatta teológusokat az Antikrisztus megtestesülésének, jelenlétének kérdése.
IV. Károly uralkodása (1346–1378) éppen a cseh történelem egyik legfényesebb időszaka volt. A császár nagyszabású építkezésekkel (Karlštejn, Károly-híd), egyetemalapítással tette halhatatlanná nevét, és bőkezűen támogatta az egyházat is, uralkodása alatt számos templom és kolostor épült. A kiszámítható, jómódban eltölthető élet sokakat vonzott az egyházi pályára, köztük alkalmatlan embereket is, és a papok, szerzetesek száma a lakosságszámhoz képest hamarosan kiemelkedően magas lett. Mindeközben a közemberek életszínvonala folyamatosan romlott. Ehhez járult a pápaság erkölcsi süllyedése és az „Avignoni fogság” időszaka, amely tovább rombolta a papság tekintélyét. Így érthető, hogy a cseh reformáció vagy a huszita mozgalom előhírnökei miért éppen Csehország fénykorában, IV. Károly legendás uralkodása alatt léptek fel, és miért ítélték meg olyan keményen a császárt és környezetét.
A cseh teológusokra nagy hatással voltak az olasz ferences vándorprédikátorok. Népszerűek voltak Cola di Rienzo és Joachym de Fiore tanításai az eljövendő korszakról, amely már a végidőkhöz tartozik, ahol az Antikrisztus legyőzetik, és az egyház visszatér régi szentségéhez és az evangéliumi szegénységhez. Ők kötötték össze először a kísértő személyét a népét erkölcsileg rossz irányba terelő uralkodó képével. Míg korábban úgy gondolták, hogy az Antikrisztus egy Dán törzséből származó zsidó lesz, Joachym de Fiore azt hangoztatta, hogy az Antikrisztus a keresztény közösség megbecsült tagjai közül fog kikerülni.
Az ő hatásukra lett udvari hivatalokból vándorprédikátorrá Jan Milíč z Kroměříže, akit a cseh történeti hagyományban Husz János előfutáraként emlegetnek. 1366–ban kezdett prédikálni az Antikrisztusról, aki szerinte az 1365–1367 években fog megtestesülni. Az erről szóló szentbeszéd közben ujjával rámutatott a templomban jelen lévő IV. Károlyra, és határozottan őt nevezte meg megtestesült Antikrisztusként. Ezért rövid időre börtönbe is került, de a császár személyesen intézkedett, hogy bocsássák szabadon. Később arra a belátásra jutott, hogy a császár mégsem lehet Antikrisztus, és Rómába utazott, azzal a gondolattal, hogy az Avignonból visszatérő V. Orbánt meggyőzi arról, reformálja meg az egyházat. Míg a pápa érkezésére várt, Rómában is prédikált az Antikrisztus megtestesüléséről, amely szerinte már bekövetkezett. Ekkor az Inkvizíció letartóztatta, és kérésükre a börtönben vetette papírra az Antikrisztusról szóló gondolatait: Prophetia et revelatio de Antichristo. Innen barátai és IV. Károly közbenjárására kiszabadult, sőt az időközben Rómába érkező pápa is fogadta, aki azt tanácsolta neki, hogy az Antikrisztust szimbolikusan értelmezze, ne konkrét személyként, és a továbbiakban így harcoljon ellene. Visszatérve Prágába latin, német és cseh nyelven is prédikált, szigorú aszkétaéletet élt, és az evangéliumi szegénységhez való visszatérést, és az egyház erkölcsi megújulását sürgette. Az újrakezdéshez segítséget is adott, például Jeruzsálem néven menedékházat alapított megtérni vágyó prostituáltaknak, és segített nekik szolgálóként elhelyezkedni tisztes családoknál. 1373–ban megvádolták, hogy eretnek tanokat tanít a szentáldozással kapcsolatban. Avignonban sikeresen megvédte tanítását, ám mielőtt hivatalosan lezárhatták volna a perét, meghalt.
Milíč és tanítványai példáján látható, hogy az Antikrisztus megtestesülésének, majd bukásának és a végítéletnek közeli várása élénken jelen volt a cseh teológiai gondolkodásban Husz János fellépése és a huszita tanok térnyerése előtt is. Husz János maga is elutasította a hagyományt, miszerint az Antikrisztus Dán törzséből fog származni, mivel ennek nincs bibliai alapja. Véleménye szerint az Antikrisztus a papok közül fog kikerülni, ahogy Lucifer is az Isten körül álló angyalok egyike volt, vagy Júdás Jézus egyik apostola, látszatra tiszteletreméltó ember lesz, aki azonban romlásba viszi a benne bízókat. Husz szerint az Antikrisztust négy tulajdonságról lehet majd felismerni: 1. hazug lesz, egymásnak ellentmondó dolgokat állít, 2. gazdag és nagyhatalmú lesz, nem követi az evangéliumi szegénységet, 3. Isten szavához, a Szentíráshoz kiegészítéseket fűz, 4. nem egyszerű, tisztaszívű, hanem agyafúrt, kétszínű emberekkel veszi magát körül.
A huszita irodalomban az Antikrisztus megtestesülésének gondolata folyamatosan jelen van, általában a pápasággal vagy Zsigmonddal azonosítják. Míg Dante az Isteni színjátékban maga merül alá, hogy megszemlélje a poklot, a korabeli cseh irodalomban a pokol lényei jelennek meg a földön emberi alakot öltve.
Kovács Eszter