Tarczay Gizella (1896-1981) irodalmár, költő, műfordító, tanár, könyvelő, a délszláv és a bolgár hegyeket, illetve a Tátrát járó hegymászónő A hűtlen folyam című 1916-1918 között íródott zágrábi naplóregénye és naplója a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kiadásában jelent meg.
A horvátországi, Modrus-Fiume vármegyei Cernik faluban született, édesapja az eperjesi származású Tarczay (Goldbecher) Kálmán, édesanyja Regéczy-Nagy Jolán.



Apja 1913-as halála után egyetemi tanulmányait 1914 és 1918 között a zágrábi, horvát tannyelvű egyetemen végezte, német-magyar szakon, ott is doktorált.





1918-ban magyar és német szakos tanári diplomája megszerzésekor, hívták a budapesti Baár-Madas Gimnáziumba, de a határzár és a Tanácsköztársaság miatt már nem jutott Budapestre. Zágrábban maradt, kinevezést kapott ugyan a zágrábi leánygimnáziumba, némettanárként, de – a tantestület, elsősorban az újonnan érkezett szerb tanárok, tiltakozása miatt – állását itt sem foglalhatta el. Irodai alkalmazott lett Bohuslav Teplý ismert zágrábi cseh kertész Jelačić téri virágüzletében.

Az alpinisztika lelkes művelője is volt. Bejárta a horvát hegyeket. Korán bekapcsolódott a Triglavot mászó alpinisták közösségébe. Leginkább télen, a Triglav északi falának jégmászását kedvelte.

Kéziratban maradt horvát nyelvű verseiből kiderül, hogy a magyar irodalom alkotói közül egyedüliként az alpesi irodalom alkotója is volt. Költeményeiben ihletetten mutatta be a délszláv alpesi tájat, az alpesi hegymászás veszélyeit.

Több verseskötete is megjelent. Az első, német és horvát nyelvű gyűjteménye (Im Gewitter) a húszas évek végén Zágrábban.

1927-ben költözött Budapestre. Vágyott tanári állást azonban itt sem kapta meg. a Ganz Gyárban helyezkedett el és egész életében hivatalnokként, könyvelőként dolgozott, az ötvenes évektől a Nehézipari Külkereskedelmi Vállalatnál. Népszerűsítő előadásokat tartott, nemcsak a hegyi turisztikáról, hanem a délszláv népek irodalmáról, kultúrájáról is.

Kisebb irodalmi sikert az első bécsi döntéskor visszatért területeket köszöntő, A bevonuló honvédséghez című verse hozott számára.

A harmincas évek második felében érdeklődése kissé váratlanul, elsősorban Bulgária felé fordult. Többször járt Bulgáriában, ezekből az élményekből született legismertebb műve, az 1936-ban kiadott Bolgár földön című regényformában készült útleírás.

A második világháború után sem hagyott fel irodalomközvetítő tevékenységével. Sok művet fordított szláv, főként délszláv nyelvekből, de oroszból, bolgárból és csehből is. Nem hagyott fel az irodalmi tevékenységgel sem, meséket, verseket írt.

Mészáros Andor