Selmeci levelek

Cikk megosztása

Cikk megosztása

Apám emlékére

Miután apám rokkantnyugdíjas lett, minden reggel odaült az íróasztalához azzal az elhatározással, hogy végre megírja a könyvét Selmecről. Legalább négyszer megigazította a székét, hogy kényelmesebben üljön, kétszer is kiegyenesítette az írógépbe fűzött papírt, majd vett egy nagy levegőt és nyomtatott nagy betűkkel leírta: SELMEC. Ezután felállt és ivott egy korty vizet. Sóhajtott egyet, majd kotorászni kezdett egy nagy táskában, ami elsárgult papírlapokkal volt tele.

Állva olvasgatta a papírokat, felkapta a telefont, pedig nem őt keresték, benézett a konyhába, hogy beszippantsa a készülő ebéd illatát, majd hosszan nézett ki az ablakon.

Nem ment neki az írás, egyedül nem. Egyedül a papírral.

Emberekre lett volna szüksége, akiknek mesélhetne, akiket felvidíthatna, megnevettethetne.

Nem tudom, mit szólna, ha elolvasná a könyvemet.

Azt nem tudtam leírni, amit ő írt volna. De abban biztos vagyok, hogy egyvalami örömöt okozott volna neki. Írás közben rengeteg ásványvizet megittam, több száz ebédet megfőztem, és órákon át elmélyülten bámultam a világ egyik legsivárabb udvarát.

Ezt a néhány oldalt ugyanis négy évig írtam.

Gyerekként az ember sok szép, apró és jelentéktelen dolgot lát.

Rövid kis lábain alulról szemléli a világot, közelebb áll a részletekhez. Lelkesen megvizsgál minden kavicsot, eldobott papírfecnit, színes kis üveget, karcnyomot a kapun, rozsdás ajtópántot.

Mivel még nem kell nagy dolgokon gondolkodnia, bevési őket az emlékezetébe.

Örökre.

Mindenkinek megvannak a maga érzései.

Az enyémek a Paradajz hegy árnyékában születtek, egy ősi ház ódon boltozata alatt, az udvar mélysötét csendjében.

Az első illat a hegyekből áradó, rövid nyár telített levegője volt.

Az első pillantás az öreg harangtoronyra esett, az első léptek a kopott macskaköveket érintették.

Az első érzéseim az ősi városhoz, a zsúfolt temetőkhöz, és a rogyadozó falakhoz köthetők.

Az első érzés, az Selmec, amit azóta is újra és újra felidézek.

Bármely égtáj felől közelítesz, legalább húsz kilométert kell megtenned hegynek felfelé, a patak sodrásával ellentétben. Ha eléred a forrást, állj meg.

A város ott fekszik alattad a völgyben. Mint egy régi ezüst ékszer. Erődítmény és búvóhely egyszerre.

A völgy elég mély, így valójában nem látsz mást, csak szemközt pár házat, lent meg néhány tornyot. Nem látod se az utcákat, se az embereket, és a város is inkább csak kisváros. Egy darabka jelentéktelen, félig elfeledett történelem, és a természet, melynek már sikerült elfednie az egykori dicsőség és gazdagság nyomait.

Ékszer, csak épp kissé megfeketedett.

Ülj le egy fa alá és vegyél egy mély levegőt, még mielőtt felkerekednél odale, ahogy az itteniek mondanák.

Minden utca hegynek felfelé megy, esetleg egy rövid ideig egy szintben.

Kanyargósak, szűkek, göröngyösek.

Mindig figyelned kell, hová lépsz. Ha nem emeled fel a tekinteted az útról, akkor is tudod, hogy hol jársz.

A Rózsa utca rózsaszínű négyszögletes macskakövekkel van kirakva. Ugrálni is lehet rajtuk.

A főtéren és a főutcán hosszúkás kövekkel szegélyezett, sötétkék járda húzódik. A gyerekek azt játsszák, hogy nem szabad a vonalra lépni. Nagy művészet, főleg ha kanyarodik a járda. A tempó pedig gyors.

A Resla-házhoz rönkökkel szegélyezett lépcsősor vezet. Egy végtelen emelkedő.

A házunk előtti rész a legszebb.

Az út sötétkék nagykockákból van kirakva. Ugróiskolát lehet ráfesteni. A járdán kiskockákból kirakott fehér legyezők sorakoznak a kék kockaövek között. Minél alacsonyabb valaki, annál jobban látja a csillámkő ragyogását. Vakító a napfényben.

Mindig izgatottak voltunk, mikor a házunk előtt felszedték a járdát.

Egy nap szabályos kalapácsütések hangjára ébredtünk.

Egy útépítő mester térdelt a járdán a sárga homokrakás mellett, bőr térdvédőben. Nagyonkörültekintően, egyesével kézbe vette a kockákat, leütögette róluk a földet, megforgatta, és a helyükre illesztette. Legyező alakzatban. Majd kétszer megütötte, és homokkal szórta le. Lassan és megfontoltan dolgozott. Háta mögött csúnya gödör tátongott, de előtte szabályos fehér legyezők sorakoztak.

Sehol sem láttam ilyen szép járdát.

Egy nap megint felszedték a járdát az ablakunk alatt. De az útépítő mester nem jött. Lehet, hogy már öreg volt.

Akkor még nem gondoltam, hogy el kellene tennem egy kockakövet.

Emlékül.

Egy echte selmeci nem nagyobb egy középkori páncélnál.

Talán elkopott a lábuk az állandó hegymászástól.

Később azt hallottam, hogy elsorvadtak a bányában.

Csak a bolond Jenőt láttam mindig óriásinak, mikor reggelente kinyitotta a konyhaajtót, és orrhangon beköszönt.

Ha tudni szeretnéd, milyen nagy és fontos város volt Selmec, akkor ne a függönytelen ablakokat és a bedeszkázott kapukat vedd számba.

Menj, és nézd meg a selmeci temetőket.

Népes utcák, az ablakokban Náckó és Pepka.

A selmeci dámák halhatatlanok.

Egész életemben csókolommal köszöntem nekik.

Kora reggeltől jönnek-mennek, hegynek fel, hegynek le.

Délután kiteszik a párnájukat az ablakba. Kesztyűben és csipkés kalapban kísérnek ki mindenkit a sírba.

Még ősszel is a Klingerben fürdenek.

Sajátos úszásnem az övék. Egyenesen tartják a hátukat, de soha nem láttam, hogy mozogna a kezük vagy a lábuk.

Lassan közelednek a töltéshez és sóhajtoznak.

Jaj, de finom, jaj, de jó!

Reggel a selmeciek a szlovák templomban gyűltek össze.

Hangosan énekeltek, hogy átmelegedjenek.

A prédikáció után a férfiak eltünedeztek, beugrottak egy sörre a Kozákba.

A nők lassan felsétáltak a Kálvária tetejére. Onnan figyelték az urukat.

Tizenegykor a német templomban találkoztak.

Már nem énekeltek olyan nagy átéléssel. Nem fáztak.

Áldozás után elindultak kifelé, lassan megtöltötték a templom előtti kis teret. Mindig volt kiről beszélni, úgyhogy a Grand Hotelben is megittak egy sört. Ebéd után ittak egy kávét, kiültek a szaletli alá, rágyújtottak egy szivarra és ferbliztek.

Reggelig.

Csak a nagyapám nem szerette ezeket a vasárnapokat.

Kihajította az ablakon a tányérját az ebédjével együtt, komoran felült a lovaskocsira, odacsapott a lovak közé, és meg sem állt Ipolyságig. Reggelig eljátszotta a fél vagyonát.

Nem voltunk boldogtalanok.

Javítottunk az osztály-hovatartozásunkon.

Az otthon, a színes üvegablak volt a folyosón. Fényei rávetültek a fehér falra, és vidámsággal töltötték meg a házat.

Az otthon, a boltíves, tágas, sötét konyha volt. Anyukám tükrét fogtam a kezemben, belenéztem és úgy bámultam a boltíveket. Járkáltam a konyha egyik sarkából a másikba, mintha csak egy kísértetkastély folyosóján lépkednék. Fejjel lefelé.

Az otthon, a sötét, áramtalan kamra volt, félig befalazott lépcsővel, ahol soha nem töltöttem hosszabb időt, csak ami feltétlenül szükséges volt, hogy almát és zsírt hozzak.

Az otthon, a nagytakarítás volt, mikor a szélesre tárt ablakon berepültek a denevérek.

Az otthon, azok a kis egerek az egérfogóban, amit apám tett ki a hamuslukba.

Pospíšilék a szomszédban, és a harmónium.

Az öregúr mindig Bachot játszott.

Az otthon, a tágas szobák, a kandallók voltak, az este tele sötét sarkokkal.

Az otthon, otthon volt.

Ha egy selmeci egyedül ment fel a hegyre, szomorú volt és nehézkesen vette a levegőt.

Ha ketten mentek, úgy belemélyedtek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy hegynek felfelé mennek.

Ha hárman találkoztak, hangosan nevettek, és magasabbra mentek fel, mint eredetileg tervezték.

Minél több selmeci verődött össze, annál több okuk volt nevetni, magukon és másokon.

Ha apám is felbukkant, a selmeciek két hétig somolyogtak a bajuszuk alatt.

Még ha a Paradajzra mentek is fel.

Csak a diákok nem nevettek, mikor apám megjelent az osztályterem ajtajában.

A szünet utolsó napján jöttek. Letódultak a vonatról, a buszról. Az idősebbek nyeglén végigvonultak a városon és üdvözölték a barátaikat. Az elsőévesek nem egyedül jöttek, hanem szüleik, nagynénjük, nagybátyjuk és nagyszoknyájú keresztanyjuk kíséretében. A selmeciek mosolyogtak, üdvözölték őket. Kitárták az ablakokat.

Megfiatalodott a város.

Visszajöttek apám diákjai.

Szinte mindannyiukat ismertem. Az a fiú félévkor kettest kapott szlovákból, az a lány két éve még népviseletben jött iskolába, most meg ki van festve, azzal a helyes fiúval tavaly télen együtt csúszkáltunk a jégen. Mindannyian hangosan köszöntek: Jó napot, tanár úr! Apám nemcsak az én apám volt, az övék is. Nem úgy, ahogy én, ő nem csak arcról ismerte őket, tudta a nevüket, kinek ki a nagyanyja, melyik lány jött Szebellébről, kinek a bátyja vette el a feketehajú Zsuzsit Hontnémetiből, melyik az a lány, akinek a mostohaapja az szentantali erdészetben dolgozik, és csak vasárnaponként jár haza. És…

Apám emlékezett minden diákjára, és mindannyian szerették őt.

Tanította, dolgozattal, tollbamondással rémisztgette őket. Mennyit könyörögtem értük, csellel próbáltam feljavítani a jegyüket, ha a kedvenceimről volt szó.

Mindannyian megfordultak nálunk, kivétel nélkül.

Voltak, akik az ajtóban megálltak. Tanár úr, szükségem lenne… Voltak, akik családtagok lettek. Nálunk ettek, ruházkodtak és nevelkedtek. A problémásabb diákoknak be kellett menniük apám szobájába, és ha még az ajtót is erélyesen becsukta, tudtuk, hogy baj van. Ezután eljöttek a gyerek szülei is. Az apjuk csak elvétve, főleg az anyjuk jött. Tanár úr, hát mit csinált ez a gyerek, még ilyet, mit lehet tenni, mondja meg neki, beszéljen a fejével, magára hallgat. Hoztam magának meg a gyerekeknek egy kis libasültet, maguknak itt a városban nincs, a fáradozásaiért…

Az eszetlen fiúk és lányok kínlódtak a kémiai képletekkel, lógtak az iskolából, randizni jártak a botanikus kertbe az elsős lányokkal, korcsolyázni a pályára, és turistajelzéseket festettek Elemír bácsival a Szitnyára vezető turistaúton.

Négy év elmúltával, estefelé összegyűltek az iskola előtt, énekelni kezdtek, majd elindultak a belváros felé.

Az ablakok kitárultak. Abban az időben már ágyban kellett lennem, de nem aludtam. Lelkesen próbáltam kitalálni, kinek az ablaka alatt álltak meg éppen. Végül egyre erősödött a hangjuk, a házunkhoz közeledtek. A Gaudeamusszal kezdték, a Trencséni órákkal fejezték be, két szólamban. Pizsamában, orromat az ablakhoz nyomva néztem őket, fentről láttam apánkat, aki mondott valamit, majd nevetés és koccintás következett. Apám visszajött a házba, én pedig gyorsan visszabújtam az ágyba, és úgy csináltam, mintha aludnék. A sarki hentesen túl a hangok lassan elcsendesedtek.

Jó diákok voltak, mondta apám a folyosón.

Minden évben ezt mondta.

Az ő diákjai voltak és szerette őket.

Ki tudja, vajon a mai diákok énekelnek-e még?

Az Óvár tornyának harangja évente csak kétszer kondult meg. Húsvétkor és karácsonykor.

Mély és érces hangja volt. Olyan hangosan szólt, hogy elnyomta a betlehemesek lépteinek zaját a hóban, sőt még a házak csengőjének hangját is.

A harangszó kitöltötte szinte az egész rövid téli alkonyt, a város ekkor valódi betlehemmé változott.

A hegyek csak halványan körvonalazódtak a fekete égbolton. A hótakaró alól mindenütt apró fények bukkantak elő és pislákoltak. A főutcán égtek az utcai lámpák, de az ablakokban sötét volt. Mindenütt leengedték a rolókat, hogy az öreg Zachar ne lássa a fákat, melyeket gömbökkel és csipesszel rögzített gyertyákkal díszítettek.

Ezen az estén ritkán voltunk együtt.

Míg mások az ünnepi asztal körül ültek, mi anyámmal csizmát húztunk és elmentünk sétálni.

Emlékszem a Nagy Göncölre az égen, a gyertyákra a temetőben, a sötét tornyokra, a párafelhőkre, a nyitott templomkapukra, a hóra a korláton és dermedt térdeimre a hidegben.

Szentimentális dolgok és banális szavak, de mindenre pontosan emlékszem.

Fordították a lakiteleki Németh László közép-európai fordítótábor szlovák műhelyének tagjai: Hajtman Kornél, Mellár Dávid, Mészáros Veronika, Noszek Barbara, Török Virág Szerkesztette: Garajszki Margit

Magda Vášáryová

(A szerző selmecbányai születésű színésznő, politikus. Magyarországon elsősorban a Sörgyári capriccio című film női főszereplőjeként ismert. 1990 után Ausztriában és Lengyelországban képviselte hazáját nagykövetként, 2005-2006-ban a szlovák külügyminisztérium államtitkára volt.)

2023. március 18-án hatalmas tűz pusztított Selmecbánya óvárosában. Az UNESCO világörökségi listáján szereplő műemlék épületekben jelentős károk keletkeztek. (hirado.hu)

További cikkek

Martin Pollack emlékére

2025.01.27.

Interencia

Életének nyolcvanadik évében 2025. január 17-én elhunyt Martin Pollack, a kortárs osztrák irodalom egyik legmeghatározóbb, legtekintélyesebb alakja. Az általa feldolgozott témák miatt, amelyek a közelmúlt tragikus közép-európai eseményeit tárják az olvasó elé, és az irántuk tanúsított nemzetközi érdeklődés miatt helyénvaló, hogy röviden mi is megemlékezzünk róla.

Esterházy Mycielska Mária, a magyar-lengyel Antigoné halálának 50. évfordulóján

2025.01.22.

Interencia

1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének.Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában, iletve a Mycielski...

Vasbölcső

2024.12.04.

Interencia

Milivoj Miki Roš, a sokoldalú személyiség íróként, forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként van jelen a szlovén kultúrában. Nevének említésekor kisregények (Buffett), regények (A jézusi katapult és a Visszatérés az örökkévalóságból), képeskönyvek (A gyermek Miló kincse), mesekönyvek (A babiloni törpe és Így láttam a világot az asztal alól) jutnak az olvasó eszébe....

Josef Toufar, a csehszlovákiai egyházüldözés mártírja

2024.11.01.

Interencia

A Hradec Králové-i kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt, 2024. október 10-én rehabilitálta a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatát, az 1950-ben törvénytelenül letartóztatott, fogvatartott és végül mártírhalált halt Josef Toufar čihosti plébánost, akinek neve a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik szimbolikus eseményéhez, a čihosti csodához kapcsolódik. Az atyát a templomában történt...

A magyar vonatkozású szentek mint emlékezethelyek a muravidéki szlovénok körében

2024.10.13.

Interencia

A szlovénok, a történelmi Magyarország egyik legkisebb lélekszámú etnikuma körében is jelentős a magyar vonatkozású szentek tisztelete. Ma is közös emlékezethelyként tekinthetünk Szent István, Szent László és Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya személyére.

Käfer Istvántól búcsúzunk

2024.08.07.

Interencia

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. augusztus 5-én, életének kilencvenedik évében elhunyt Käfer István, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott intézet- és tanszékvezető tanára, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok neves kutatója.Tanár Úr Budapesten született 1935. június 3-án. A második világháború éveire eső...

Szlovenszkóról – alternatívan

2024.06.29.

Interencia

Van egy jó hírünk! Szlovenszkóba át lehet menni csak úgy, a személyit sem kérik. Vinni persze kell. Szlovenszkó jó hely. Vannak ott magyarok és vannak ott szlovákok. Nem jól írom. Vannak ott szlovákok, ők adják az állam nevét. Mi azonban délről közelítünk, ha átmegyünk és előbb magyarokkal találkozunk. Nekünk ez...

Autópályák Közép-Európán át

2024.06.04.

Interencia

Az autópálya hálózatban térségünkben még ma is a sugaras-gyűrűs szerkezettípus dívik, Nyugat-Európában pedig a rácsos, vagy raszteres szerkezet. Ez lehetne a mi követendő mintánk is. A rácsos, raszteres hálózat kiválóan betölti szerepét. Az ezekkel összekötött országok egymás mellett fekszenek, egy kelet-nyugat irányú vonal mentén. Létezik egy másik természetes fejlesztési irány...

„…Van-e még náció, mely úgy értene a mulatás nemes úri művészetéhez, mint a lengyel, meg a magyar?”

2024.03.22.

Interencia

Egy eladásra kínált hagyatékból került elő az a meghívó, melynek témája az 1937. január 13-án, szerda este megrendezett Magyar-Lengyel Bál a Hungária Szállóban. A meghívóból kiderül, hogy az eseményt a Magyar-Lengyel Diákszövetség rendezte, és József Királyi Herceg és Dr. József Ferenc Királyi Herceg legmagasabb védnöksége alatt valósultak meg.

Szlovéniai (át)utazások

2024.02.25.

Interencia

A mellékutak érdekesebbek a főutaknál. Ez volt a kilencvenes években a nem sokkal korábban függetlenedett szlovén állam idegenforgalmi ügynökségének egyik szlogenje. A jelmondatban felfedezhető némi kesernyés büszkeség, ami abból fakad, hogy a mai Szlovénia területére mindig is a nagyobb központok, Bécs, Trieszt illetve Velence közti átmenő forgalom volt jellemző. Most...

Haza és hazaszeretet a békéscsabai születésű Zsilinszky Mihály (Michal Zsilinszky) felfogásában

2024.02.01.

Interencia

Zsilinszky Mihály az alföldi szlovákok központjában, Békéscsabán született 1838-ban. Abban a korban élt, amikor a Felföldön kialakuló nemzeti mozgalomhoz képest „az Alföld periférikus helyzetbe került”, de nemcsak a magyar közélet személyisége lett, hanem tagja volt a Matica slovenskának is, a feloszlatott Matica gyűjteményéből megmentette Ján Hollý, Andrej Sládkovič, Pavol Jozef...

A magyar nyelv szerepe a Vendvidék templomaiban

2024.01.17.

Interencia

A dualizmuskori nemzetiségi politikai a szlovénok magyar nyelvtudását és lojalitását a magyar államhoz elsődleges célként kezelte, ahogy így volt ez más magyarországi nemzetiségek tekintetében is. A magyarországi szlovénok kétharmada katolikus, egyharmada evangélikus vallású volt. A szószékről elhangzó szótól így nagy hatást vártak.  A magyar nyelvű prédikáció bevezetésével a felnőtt lakosság...

Háború és irodalom Ukrajnában 2014 után

2023.12.31.

Interencia

2023. december 11-én Budapesten került sor arra a beszélgetésre, amely a 2014-ben kitört háború alatti ukrán irodalommal foglalkozik. Fedinec Csilla történész, Körner Gábor műfordító és Pálfalvi Lajos irodalomtörténész, Halász Iván moderálása mellett sokoldalúan járták körül ezt az izgalmas témát. Bár a résztvevők döntően a mostani fejleményekre koncentráltak, az ukrán irodalomról...

Mit jelentett nekünk Kundera „üzenete”?

2023.12.30.

Interencia

Negyven éve jelent meg az emlékezetes esszé, a nagy hatású fölkiáltás Közép-Európáért. Hogy egyáltalán létezünk. Mert úgy látszott, kitörölt bennünket a jelenből és az emlékezetből Európa jaltai kettéosztása. Tizenöt évvel voltunk 1968 után. Amikor először találkoztam Milan Kundera írásaival. Nemzedékem számára történelmi esztendő volt ez. Nagy Gáspár így idézte föl...

Merre sodródott Atlantiszunk?

2023.12.05.

Interencia

Idén lett negyven éve, hogy Milan Kundera megjelentette „Az elrabolt Nyugat, avagy Közép-Európa tragédiája” című esszéjét. Az Interencia ehhez az évfordulóhoz kapcsolódva esszésorozatot indít, elsőként Agnieszka Janiec-Nyitrai írását közöljük.

Templomszentelés Dunasápújfalun

2023.12.01.

Interencia

Szlovákiában, a Pozsony melletti Dunasápújfalun, 2023. december 10-én, vasárnap, egy új, most épített templomot szentel fel Stanislav Zvolenský, pozsonyi érsek.

Bölcső és sírhely

2023.11.26.

Interencia

Egy útikalauzt megnyitva talán meglepő lenne azt olvasni, hogy azoknak, akik egy-egy hely története iránt érdeklődnek, különleges tájékozódási pontot nyújthatnak a temetőkben, templomokban, arisztokrata családok kriptáiban található síremlékek. Ez azonban a Közép-Európa tájait járó érdeklődők esetében nagyon is így van. A kisebb vagy a nagyobb településeket látogatva az egyik legérdekesebb...

Anton Straka élete

2023.11.03.

Interencia

Anton Straka diplomata volt, a csehszlovák külügyminisztérium állt a háta mögött. Nem magánemberként, hanem hivatalnokként segítette a két világháború közötti időszakban a magyar írókat és költőket Budapesten és Prágában. Csehszlovákiában a magyar irodalmat és zenét, Magyarországon a cseh és szlovák irodalmat és zenét akarta népszerűsíteni. Magát mindkét kultúra propagandistájának tartotta....

A csehszlovák álom

2023.10.29.

Interencia

Hazám, Csehszlovákia, az egyetlen szellemi haza, amelyet egyáltalán a magaménak mondhattam, mindenekelőtt egy álom volt. Egy csodálatos álom az emberek között újjáépített igazságosság és egyenlőség hazájáról, amelyben az állampolgárság és a hűség az etnikai identitás és nyelv fölötti elvekre épül. Egy olyan szédítő álom, amelyért sokan haltak meg mindkét világháború...

Az emberélet útjának felén

2023.10.25.

Interencia

Október végén Hruscsov és Tito elvtárs szarvasvadászaton vett részt a Kaukázus vadonjában. Testvéri egyetértésben ejtettek el néhány mutatós példányt, köztük egy tizenkettest is. Bulganyin elvtárs csak a hegygerincen csatlakozott a vadászkiránduláshoz, az utazás alatt ugyanis egy kicsit lebetegedett. A fertőzés terjedt. Európa az éjszakákat átvirrasztó dohányosok fullasztó köhögésétől rázkódott. Lehűlt...

Mulandóság

2023.09.23.

Interencia

Nézegetem Borut Peterlin szlovén fotós Flower power című, közel másfél évtizeddel ezelőtt készült képsorozatát az interneten, és azon az idézeten gondolkodom, amely mottóként szerepel a szerző honlapján a politikai eseményeken lefotózott növényeket ábrázoló képek mellett: „Száz évvel később a politikusok nevére nem emlékszik majd senki, de a növényekét mindenki fogja...

A Balkán (h)arcai tegnap és ma

2023.09.15.

Interencia

A Balkán kifejezés az itt élő népek számára réteges tartalmakat hordoz, de nem puszta földrajzi fogalom a magyarság számára sem. – A múltunk egy szerves darabja. Ez a kapcsolat ugyan felettébb ellentmondásos, ám kölcsönhatásokban, tanulságokban bővelkedő.

„Csak mécs szerettem volna lenni. Kicsinyke körnek éltető tüze.”

2023.07.30.

Interencia

Tarczay Gizella (1896-1981) irodalmár, költő, műfordító, tanár, könyvelő, a délszláv és a bolgár hegyeket, illetve a Tátrát járó hegymászónő A hűtlen folyam című 1916-1918 között íródott zágrábi naplóregénye és naplója a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány kiadásában jelent meg. A horvátországi, Modrus-Fiume vármegyei Cernik faluban született, édesapja az...

Reflektáltalan szempontok a szlovák történelemfelfogásban

2023.07.28.

Interencia

A magyar–szlovák történelemfelfogás különbözőségeit ideje lenne tételesen számbavenni ahhoz, hogy politikusaink ne szét-, hanem összebeszéljenek. Ehhez pedig alapos intellektuális előkészítő munka szükséges, amely már megindult, de nem látni, pedig most nagyon kellene, hogy láthatóvá váljék.

Kundera emlékéről

2023.07.14.

Interencia

Július 11-én távozott e világból Milan Kundera. A cseh író. Igazi honfitársunk Közép-Európából. Először talán a pozsonyi Irodalmi Szemlében találkoztam a nevével. A történelmi 1968-as esztendőben utolsó éves egyetemistaként már januártól alapos figyelemmel kísértem, mi történik Csehszlovákiában. Nagy nemzetközi visszahangja volt az előző évi csehszlovák írókongresszusnak. Nem véletlenül látták később...

Szlovák, német és cseh írók a dualizmus kori Budapest kávéházi életéről

2023.07.09.

Interencia

A kávéház a nagyváros félnyilvánossági színtereként „a budapesti polgár szocializációjának egyik fontos intézményévé lett...” Kósa László mellett Gundel Imre és Harmath Judit is hangsúlyozza a kávéház szocializáló szerepét: „ősidők óta […] egyes rétegek kötetlen találkozására, beszélgetésre, gondolatok cseréjére” adott lehetőséget. Gyáni Gábor megfogalmazásában a kávéház a „modern demokrácia” születésének intézménye...

Testvér népek között?Reménykedő széljegyzetek Martin Homza Murices novae avagy Új tüskék. (Dialógusok a szlovák történelemről és nem csak arról.) című munkájához

2023.06.19.

Interencia

Sok évvel ezelőtt a Duna televízió egyik reggeli műsorában Trianonról, a megbékélés lehetőségéről volt szó. Egy hirtelen ötlet alapján azt találtam mondani, hogy Trianon kapcsán nemcsak mi vesztettük el a Tátrát, hanem a szlovákok is a Balatont. Élő adás volt, már nem lehetett visszakozni. Az volt – megfontolva az elhangzottakat,...

A Korompay család (Kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben)

2023.05.13.

Interencia

A második világháborús lengyel-magyar kapcsolatokról legtöbbször a két nép legendás barátsága, a lengyel menekültek magyarországi befogadása vagy a balatonboglári gimná­zium jut az ember eszébe. Ezek mellett sajnos vannak más, kevésbé szívderítő közös pontok is. Például Katyń. Van ugyanis három olyan magyar személy is, akik valamilyen módon köthetők ehhez a tragédiához....

Eltérő vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején

2023.05.09.

Interencia

Örömmel olvastam főtisztelendő PhD Beran Ferenc erkölcsteológus, szociálteológia professzora értékes írását Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeinek közös vonásairól. Tekintettel arra, hogy Wyszyński bíboros vonalvezetése, elmondható, teljes sikerrel zárult, hiszen megőrizte, átvitte, sőt gyarapította népének ősi hitét a „Vörös tengeren”, és ez nem mondható el Mindszenty bíboros esetében: a...

Közös vonások Mindszenty József és Stefan Wyszyński bíborosok küzdelmeiben a totalitárius rendszerek idején

2023.05.08.

Interencia

Ha Mindszenty József és Stefan Wyszyński életét nézzük, akkor több közös jellemzőt fedezhetünk fel bennük. Azonos történelmi korban éltek és mindketten vidéki származásúak voltak. Mindszenty egy nyugat-magyarországi kis faluban, Csehimindszenten 1892-ben született, Wyszyński pedig 1901-ben a cári Oroszország területén levő Zuzela községben. A népi vallásosság mind a két főpásztor lelki...

Abszurdisztánt az Eurovízióra!

2023.05.05.

Interencia

Nem tudom, miért van az, hogy a volt jugoszláv köztársaságokban elképesztően népszerű az Eurovíziós Dalfesztivál. Mindenesetre úgy tűnik, a bosnyák Dubioza Kolektiv zenekar úgy gondolja, hogy így vagy úgy, de ott a helye, és a https://eurosong.dubioza.org/ honlapon aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy versenyen kívül felléphessen a fesztiválon olyan országok nevében, akik nem...

Példaképek Közép-Európának?

2023.04.23.

Interencia

Visegrádi, illetve tágabb értelemben a közép-európai összetartozásunkat növelnék az olyan példaképek, akiket közösen tisztelhetünk, akiket mindannyian sajátuknak érezhetünk. Szent Adalbert és Esterházy János egyaránt alkalmas lehet erre a szerepre.

Uzsgorod vagy mégis Ungvár? Melyik nyelv ősibb?

2023.04.20.

Interencia

Mostanában arról hallunk, hogy ideje áttérni az Uzsgorod (Uzsgorody) szó használatára és le kellene szokni a veretes Ungvár szavunkról. Ungvár szavunk azonban egy ószláv nyelvemlék, míg az Uzsgorod egy újkori szláv szó, ha úgy tetszik, csinált szó.

Nemzeti identitás és egyesületi élet Liptóban a 19. század végén

2023.04.15.

Interencia

Milyen nemzeti narratívák, politikai fonalak és nemzeti identitást erősítő eszközök lehettek egy fő céljának a művelődés terjesztését és a politikától elhatárolódást deklaráló szlovák és magyar egyesület életében? Ezt a kérdést vizsgáljuk két liptói egyesület, a szlovák Beseda (Szlovák Társaskör) és a Magyar Társaskör példáján. Nem csak a problémakör izgalmas, hanem...

A visegrádi államok szakértői a boszniai és koszovói államépítésben

2023.04.12.

Interencia

A hidegháború befejeztével Kelet-Közép-Európa népeinek minden oka megvolt az optimizmusra. A rendszerváltozás a visegrádi országokban a lehetőségekhez képest zökkenőmentesen zajlott. Igaz, Csehország és Szlovákia útjai különváltak, de ez is békés keretek között történt. A Balkán felett viszont sötét felhők gyülekeztek. Nem is kellett sokat várni, hamarosan ki is tört a...

Közös visegrádi emlékezethelyek Szent Adalberttől a Budapest-Varsó vasútig

2023.04.10.

Interencia

A közép-európaiság tapintható és mégis nehezen megragadható szellemiség és attitűd körülöttünk, talán ezért van az, hogy a könyv konkrét példái személyek, városok, jelenségek kapcsán „ahaélményeket” adnak az olvasónak. Konkrét formában kimondják azokat a gondolatokat, amelyek körülöttünk lebegnek, érezzük őket, de eddig nem tudtuk így megragadni, megfogalmazni – a szerzők most...

Selmeci levelek

2023.03.19.

Interencia

Miután apám rokkantnyugdíjas lett, minden reggel odaült az íróasztalához azzal az elhatározással, hogy végre megírja a könyvét Selmecről. Legalább négyszer megigazította a székét, hogy kényelmesebben üljön, kétszer is kiegyenesítette az írógépbe fűzött papírt, majd vett egy nagy levegőt és nyomtatott nagy betűkkel leírta: SELMEC

Bolgárok. Kertészek

2023.03.18.

Interencia

A 19. század közepéig a hazai zöldségkertészet gyermekkoráról szoktak beszélni, az ezt követő évtizedekben azonban a kertészet már jól jövedelmező üzletággá vált. A kertészet, zöldségtermesztés fejlődésére a bolgárkertészek voltak nagy hatással. A magasabb színvonalú termelési technikát meghonosító külhoni kertészek ideérkezése a módszerek és a termesztési módok átvételét eredményezte. A 20....

A 17. századi régi magyarországi nyomtatványok cseh és szlovák nyelvű verses emlékei

2023.03.05.

Interencia

A 17. századi magyarországi cseh vagy szlovák nyelvű nyomtatványokban található énekek, versek, vagy kisebb rímes mondások szinte ismeretlenek a magyar szakirodalomban, annak ellenére, hogy a hazai kulturális örökség részét képezik, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány új kötete talán változtatni tud ezen.

Irodalom és kurázsi

2023.03.03.

Interencia

Az irodalom cseppet sem ártalmatlan dolog. Amennyire az egyes nemzeti kánonokban szereplő művek megjelenítenek bizonyos értékrendeket, annyira teremtik is azokat, és így formálni tudják a társadalmat. A nemzetek kanonizált történetei, alakjai között vannak globális és regionális egyezések, és persze különbségek is, amelyek alapján könnyelmű és felelőtlen eszmefuttatásokra ragadtathatja magát az...

Ne féljetek!

2023.03.01.

Interencia

2021 szeptemberében a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Esztergomban Az egyházak és a közép-európai átmenet címmel. A konferenciához kiállítás is csatlakozott. A közép-európai rendszerváltások 30. évfordulójára Grzegorz Górny által a prágai Lengyel Intézet és a magyar kulturális intézet segítségével összeállított, Ne féljetek! A katolikus...

Mennyit ér egy politikus?

2023.02.22.

Interencia

Amennyit az életműve? Melyik politikus életműve ér annyit, hogy emlékezzünk rá? Mi teszi az utókor számára emlékezetessé egy politikus életművét…? Hazatérés címmel gróf Esterházy János életéről szóló misztériumdrámát mutattak be a Nemzeti Színházban 2022. október 28-án. Mi a december 7-i előadáson jártunk.

Visegrád mentális arcáról

2023.02.17.

Interencia

Lehet-e egyáltalán ilyesmiről beszélni? Hiszen mekkorák a különbségek közöttünk a Balti-tengertől a Cseh-erdőig vagy a Kárpátoktól a magyar Alföldig! Mégis, ha nagyobb nemzetközi társaságba kerül az ember, hamar kiderül, visegrádi „honfitársakkal” jobban megértheti magát az ember, mint Európa vagy a világ más részéből jött emberekkel.

Szent Cirill, Szent Metód, Szent István

2023.02.14.

Interencia

A magyar-szlovák viszony keresztény értelmezhetősége szempontjából igen fontos Szent Cirill és Szent Metód küldetése, a szláv apostolok és kontinuitásuk a szlovák nemzeti identitásban. A Rasztiszlav hívására érkezett testvérpár bizánci hittérítő volt.

A visegrádi népek morfológiájához

2023.02.05.

Interencia

A visegrádi népekben közös elem, hogy a Nyugat részeinek tudják magukat. Ha történelmük kezdeteit nézzük, az írásbeliség latin nyelvű. Ha küzdelmeiket nézzük, a németséggel élték együtt hétköznapjaikat. A nürnbergi faszobrászt, Veit Stosst városukba meghívó németajkú gazdag krakkói polgárok probléma nélkül vallották királyuknak a Wawelben lakó lengyel uralkodót.

Cseh ördög és pokol

2023.01.30.

Interencia

A középkori lelkiségi irodalom egyik legfőbb kérdése volt a lélek sorsa, vagyis az ember élete során elkövetett bűneinek büntetése és jótetteinek jutalma. Az egyéni bűnök és erények következményeit mutatja be Dante Alighieri korszakalkotó műve, az Isteni színjáték, amely hamar ismertté vált Csehországban is.

Valóban rendeznünk kellene már közös dolgainkat

2023.01.06.

Interencia

A Charta XXI. megbékélési mozgalom 2010-ben született, de 2009-ben fogant. A Szentimrevárosban, a Klebelsberg Kuno szobor előtt kellett ünnepi beszédet mondanom június 4-én. Rájöttem, hogy „hagyományos” Trianon-beszédet nem tudok mondani. Kevés az, hogy vesszen Trianon. Nem elég a fájdalmunkat kifejezni, s azután menni tovább, mintha mi sem történt volna. Megoldás...

Fogjunk össze

2022.12.21.

Interencia

Nem hódítottunk. Befogadtunk, szövetkeztünk Árpád elei óta. Aztán a “kalandozások” idején is morva-szlávokkal fegyverbarátságban. Jutalmuk Koronánk alatt a teljes nemzetegység, a szláv-magyar nemesség.

1%

Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány (2500 Esztergom, Szt. István tér 10.) Adószám: 18617979-1-11

A honlapon közzétett tartalmak csak a szerző, illetve az Interencia folyóiratot kiadó szervezetek engedélyével közölhetők újra. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat ne, vagy szerkesztett formában közölje.

© Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány, Charta XXI. Egyesület

Főszerkesztő: Mészáros Andor

Szerkesztőség: Halász Iván, Illés Pál Attila, Käfer István, Kiss Gy. Csaba, Kovács Eszter, Surján László

ISSN

Kapcsolat:

szentadalbertalapitvany@gmail.com

2500 Esztergom, Szt. István tér 10.

Szerzőinknek

A beérkezett kéziratok elfogadásának, illetve megjelentetési időhöz kötésének joga a szerkesztőséget illeti meg. A kéziratokat Times New Roman betűtípusban, 12-es betűnagyságban, .doc vagy .docx, illetve .rtf kiterjesztésben várjuk a szentadalbertalapitvany@gmail.com email címre, mellékletként.

A kéziratok terjedelme nem haladhatja meg a fél ívet (20 000 leütés), az írások címe az 50 leütést. Az írásokhoz 250-500 leütés közötti terjedelmű bevezetőt, rezümét kérünk. Az ennél terjedelmesebb kéziratok esetén egyeztetés szükséges.

A kéziratokat magyar, vagy angol nyelven várjuk. A magyar nyelvű kéziratok esetében “A magyar helyesírás szabályai” című kötet legújabb kiadásának szabályai irányadók. Irodalomjegyzéket nem közlünk, az esetleges jegyzeteket, hivatkozásokat végjegyzet formájában kérjük. A kiemelendő szövegrészek kurzivált formában szerepeljenek. Az évszázadokat arab számmal kérjük feltüntetni, dátumok esetében az év és a nap számmal, a hónap betűvel. Személynevek esetében, első említésnél, a vezeték és keresztnevet is kérjük említeni. A képekhez, ábrákhoz címet és forrásmegjelölést kérünk.

A végjegyzetek esetében a Századok folyóirat hivatkozási előírásának használatát kérjük (https://szazadok.hu/dokumentumok/Kozlesi_szabalyzat_2017_majus.pdf, 2.3. Hivatkozások szerkesztési előírásai, 4-8.)