Ki volt ő?
Adam Mickiewicz 1798. december 24-én született egy Nowogrodek mellett található helységben, a mai Minszk tartomány/ kerület közigazgatási területén, egy litván nemesi családban. A vilnai egyetemre járt, és az ott kifejtett politikai aktivizmus vádjával száműzték Oroszországba. Szentpéterváron csatlakozott egy írókból álló társasághoz, és írt egy sor szonettet, amelyek 1825-ös krími utazásainak élményein alapultak. A Grazyna (1823) és a Konrad Wallenrod (1828) című verses meséi bevezetik az olvasót a romanticizmus olyan vonásaiba, mint az áldozathozatal, a tragikus egyedüllét és a tiltott szerelem. A Pan Tadeusz (1834), mely Litvániában játszódik Napóleon Oroszország elleni inváziójának idején Lengyelország identitásának a homéroszi ünneplése. Mickiewicz 1831-ben elhagyta Oroszországot, beutazta Európát (közben találkozott többek között Goethe-vel is) és végül letelepedett Párizsban. Itt Puskin halála után a szláv irodalom vezető képviselőjévé vált, azonban számos érdeklődési köre – politika, nyelvészet és a miszticizmus – nem hoztak neki sem boldogságot sem anyagi sikert. A felesége megőrült, Lengyelország továbbra is idegen hatalmak megszállása alatt állt, Mickiewicz pedig 1855-ben Isztambulban kolerában meghalt. Földi maradványait 1890-ben a Krakkói Katedrálisban újratemették.[1]
Egy kicsit bővebben
Még az egyetemi évei alatt csatlakozott a Tudománybarátok Társaságához (vagyis a filomatákhoz), majd az Erénybarátok Társaságához, a filaretákhoz. Az ezekben a körökben kifejtett hazafias nézetei és tevékenysége váltotta ki a cári hatóságok nemtetszését, és ezek vezettek oda is, hogy a hatalom végül Oroszország belsejébe száműzte. Ezután német területen, majd két évtizeden át többnyire Párizsban élt, és a Collège de France nevű oktatási intézmény hallgatói számára tartott előadásokat a szláv irodalomról. Fontos hatást gyakorolt rá ebben az időszakban Andrzej Towianski misztikus filozófus messianizmusa. Az 1848-as forradalmak aktivizálták, és Itáliában lengyel légiót szervezett (amiért összetűzésbe került a pápával). Mozgósító újságot is szerkesztett („La tribune des Peuples”), amelyben elismerően írt a magyarság függetlenségi törekvéseiről. 1822-ben adta ki Wilnóban “Ballady i romanse – Balladák és románcok” kötetét. Szerinte a költőnek a tömeg számára kell alkotnia, és merítenie kell a népi kultúrából. A kötet a romantikus költészet győzelmét jelentette a klasszicizmus felett. 1823-ban jelent meg a litvániai középkorból való hazafias történetet mesélő költői elbeszélés, Az ősök (Dziady). A drámában megjelennek a népi hagyományban megőrzött misztériumjátékok és a nemzeti függetlenségi harc problematikája is. Bemutatja az orosz megszállás ellen szervezkedő egyetemisták tragikus sorsát, akik az 1830–31-es felkelés résztvevőit idézik emlékezetünkbe. Szintén bemutatja a cári elnyomó gépezetet, illetve az e körül nyüzsögő, a rendszerhez hű, karrierista lengyelek tömegét is.[2]
A nemzeti függetlenséget ábrázoló részei már az emigrációban készültek. A cselekmény hősei azt szimbolizálják, hogy a lengyelek vértanúságukkal szereztek jogot ahhoz, hogy minden rab nemzetért küzdjenek. Ez a mű csak a 20. század elején vált igazán nemzeti drámává, amikor is az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Krakkóban színre vitték. Írt a népe érdekében az árulást is vállaló hős karakterről történelmi elbeszélést és lírai verseket is (Szonettjei-Sonety, Krími szonettek-Sonety krymskie). Messianizmusának tipikus példája a bibliai stílusú “A lengyel nemzet és a lengyel zarándokság könyvei” (Księgi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego). Ez egyrészt az emberiség múltjának történetfilozófiai áttekintése, másrészt a nemzeti múltat és emigrációt eszményítve kimondja, hogy a kereszténységet újraélesztő lengyelek fogják majd megszüntetni az emberek közötti ellentéteket.[3]
Adam Mickiewicz szobra a krakkói Jordana parkban (A kép forrása: Wikimedia Commons)
Mickiewicz mai emlékezete
Mickiewicz napjainkban élénken él a lengyel köztudatban. Szobrai és a róla elnevezett terek és utcák megtalálhatóak minden nagyobb lengyel városban, Poznanban pedig az ő nevét viseli egy felsőoktatási intézmény, az Adam Mickiewicz Egyetem is. A lengyel Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériuma fennhatósága alatt működik az Adam Mickiewicz Intézet, amelynek missziója a lengyel kultúra képviselete és minél szélesebb rétegekhez való eljuttatása világszerte.[4]
Ami a magyarországi emlékezetét illeti, 1929 és 1948 között működött a Magyar Mickiewicz Társaság nevű kulturális egyesület, jelenleg pedig egy dunaújvárosi utca viseli a nevét, Óbudán pedig egy köztéri mellszobrot is állítottak az emlékére a szintén az ő nevét viselő parkban.
Piotr Stefan Wandycz, “A szabadság ára. Kelet-Közép-Európa története a középkortól máig” című kötetében remekül összefoglalja Mickiewicz és kortársai, valamint az emigráció intellektuális munkájának jelentőségét:
“Az emigráció nem csupán politikai tevékenysége miatt érdemelte ki a nagy jelzőt, de ragyogó ideológiai, intellektuális és kulturális szerepe miatt is. A kor uralkodó irányzatát, a romantikát olyan költőóriások képviselték, mint Adam Mickiewicz, Juliusz Slowacki és Zygmunt Krasinski. Ezek a nemzeti “bárdok” (wieszcze) egész lengyel generációk gondolkodását formálták. Mickiewicz korai, az 1820-as években írt költeményei jelzik a lengyel romantika megszületését. Erre az időszakra pedig legnagyobb művei, a “Pan Tadeusz”, az “Ősök” és “A lengyel nép és a lengyel zarándoklat könyvei” már a lengyel nemzeti örökség könyvei lettek. A korábban már említett romantikus nacionalizmus, amelynek eszméi is ebben az időszakban nyerték el végső alakjukat, a legszélsőségesebb formában a lengyel messianizmusban tört a felszínre (miszerint Lengyelország lenne a nemzetek Krisztusa). A lengyel folklór, de ami még ennél is fontosabb, a lengyel lélek Fryderyk Chopin nagyszerű zenéjében tükröződött vissza.”[5]
Turi Móricz Zsolt
Felhasznált irodalom
Wandycz, Piotr Stefan: A szabadság ára. Közép-Kelet-Európa története a középkortól máig, Osiris Tankönyvek, 2004.
D. Molnár István: A lengyel irodalom története-A kezdetektől a XIX. század végéig
[1]https://www.babelmatrix.org/works/pl-hu/Mickiewicz%2C_Adam-1798/biography
[2] D. Molnár István: A lengyel irodalom története-A kezdetektől a XIX. század végéig- /ADAM MICKIEWICZ (1798–1855), A NAGY EURÓPAI ROMANTIKUS
[3] D. Molnár István: A lengyel irodalom története-A kezdetektől a XIX. század végéig- /ADAM MICKIEWICZ (1798–1855), A NAGY EURÓPAI ROMANTIKUS
[4] https://iam.pl/en/about-us/adam-mickiewicz-institute
[5] Wandycz, Piotr Stefan: A szabadság ára. Közép-Kelet-Európa története a középkortól máig, Osiris tankönyvek, 2004., 143.
