A Hradec Králové-i kerületi bíróság néhány héttel ezelőtt, 2024. október 10-én rehabilitálta a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik legismertebb áldozatát, az 1950-ben törvénytelenül letartóztatott, fogvatartott és végül mártírhalált halt Josef Toufar čihosti plébánost, akinek neve a csehszlovákiai kommunista egyházüldözés egyik szimbolikus eseményéhez, a čihosti csodához kapcsolódik. Az atyát a templomában történt csodát követően tartóztatták le és a csehszlovák kommunista titkosszolgálat, az Stb emberei kínozták halálra, mártíromsága az egyházüldözés kezdetét jelentette Csehszlovákiában.

A rehabilitációs kérelmet a kerületi államügyész nyújtotta be, mivel Toufar atyának nincsenek már élő hozzátartozói, de a kezdeményezés Jan Kratochvil, a brünni 20. századi Cseh és Szlovák Emigráció Múzeuma (Muzeum českého a slovenského exilu 20. století) alapítójának nevéhez fűződik.
Josef Toufar 1902-ben született a csehországi Arnolecben, 38 éves korában szentelték pappá. Szolgálatát Nĕmecký Brodban kezdte és 1948-ban helyezték Čihoštba. A börtönben halt meg 1950-ben, az elszenvedett kínzások következtében és vált a csehszlovákiai egyházüldözés egyik legismertebb személyiségévé.

1949. december 11-én, advent harmadik vasárnapjának délelőttjén, a szentmise alatt a főoltáron, a tabernákulumon álló fél méter magas feszület, amikor Toufar a prédikáció közben jobb kezét a szívére téve, bal kezével a tabernákulumra mutatott, megrázkódott, megmozdult és a szószék felé dőlt. A mintegy másféltucat szemtanú által tanúsított csoda még néhány alkalommal megismétlődött. Bár a „čihošti csodát” az oltárnak háttal miséző Toufar nem is láthatta, csak néhány nappal később értesült a történtekről a sekrestyésétől, Václav Pospíšil helyi kovácstól, mégis szinte azonnal a kommunista titkosszolgálat vizsgálatának célpontjává vált.

A „čihošti csoda” a kezdődő egyházellenes lépésektől megfélemlített hívek között és az egyházi méltóságok körében is nagy figyelmet keltett, Vít Tajovský želivi apát, Toufar barátja, egykori évfolyamtársa a Hradec Králové-i szemináriumban is ellátogatott Čihoštba. Toufar a 18-ai szentmisén kérte a tanúk jelentkezését, meglátogatta őket és megkezdte jelentése összeállítását a püspökségnek. De a kommunista titkosszolgálat is felfigyelt rá. Kezdetben megrettentek a csoda lelkesítő hatásától, később azonban elhatározták, hogy megkísérlik az egyház hiteltelenítésére felhasználni a čihošti templomban történteket, hiszen az egyházban a vidék kollektivizálásának legnagyobb ellenségét látták. A csoda kivizsgálásával az Stb különleges csoportját bízták meg, az akciót pedig maga Alexej Čepička, a nem sokkal korábban, 1949 októberében felállított Állami Egyházügyi Hivatal (Státní úřad pro věci církevní) elnöke felügyelte. Toufart 1950. január 28-án tartóztatták le. Arra próbálta rávenni, hogy ismerje be, ő maga rendezte meg a kereszt mozgatását. Az állítólagos összeesküvésről propagandafilmet is forgattak, Jaj annak, aki által botrány keletkezik (Běda tomu, skrze něhož přichází pohoršení) címmel, amiben magának Toufarnak is játszania kellett volna, de ezt egészségügyi állapota már nem tette lehetővé, beismerő vallomása után szállították Čihoštba, a forgatás közben omlott össze a szervezete és kezdett haldokolni. A filmben még azt a szerkezetet is bemutatták, amellyel állítólag Toufar a keresztet mozgatta. A későbbi vizsgálatok során azonban világossá vált, hogy ez a szerkezet egyáltalán nem volt működőképes, sőt nem is lehetett volna elrejteni, hiszen az adventi időszakban az oltáron nincsenek virágdíszek. A filmet több száz kópiában egész Csehszlovákiában vetítették, a kolostorokat felszámoló K Akció (Akce K) ideológiájának alátámasztására.
Toufart kegyetlen kihallgatásoknak vetették alá a Jičín melletti valdicei börtönben és február 22-én beismerő vallomás aláírására kényszerítették, amelyben elismert: hogy a csodát előre eltervezetten megrendezte, egy virágokkal eltakart drótokból és szíjakból eszkábált szerkezet segítségével maga mozgatta a keresztet, sőt még ministránsai zaklatását is. Három nappal később, az orvosi ellátás ellenére, még mielőtt bírósági eljárást indíthattak volna ellene, egy prágai kórházban belehalt a kínvallatás következményeibe.

Titokban temették el Prágában a ďáblicei temető egyik tömegsírjában. Rokonai csak 1954-ben értesültek a haláláról. 2012-ben Dominik Duka prágai érsek, bíborosi beiktatása előtt ellátogatott a sírhoz. 2013-ban a cseh Püspöki Konferencia kezdeményezte Toufar boldoggá avatását.

Földi maradványait 2014. november 13-án, Prágai Szent Ágnes ünnepén exhumálták és miután DNS vizsgálattal sikerült azonosítani, 2015 júliusában, mintegy ötezer zarándok jelenlétében a čihošti plébániatemplomban helyezték végső nyugalomra. Még ugyanebben az évben megérkezett a Vatikán beleegyezése a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei megindításához, ami 2018-ban meg is kezdődött.

A mozgó kereszt csodáját máig nem lehet egyértelműen megmagyarázni. Az esettel 1989 után többek között a Kommunizmus Bűneit Dokumentáló és Vizsgáló Hivatal (Úřad dokumentace a vyšetřování zločinů komunismu, ÚDV) is foglalkozott. 2001-es jelentésében olvasható: „Nem lehet megállapítani, hogy az akciót az államhatalom szervezte, vagy az Stb provokációja lett volna a kommunista párt megrendelésére. Csak azt lehet tudni, hogy a čihošti eset kinek az érdekeit szolgálta. A kommunista párt a katolikus egyház elleni támadás intenzívebbé tételére tudta felhasználni a hívek és a Vatikán ellen.”
Az Stb végül a čihošti csodát” az egyház képviselői elleni eljárások megindítására használta fel. Röviddel Toufar letartóztatása után Václav Pospíšil sekrestyést, Josef Peške fényképészt, aki felvételeket készített a feszületről és Vít Tajovský želivi apátot is letartóztatták, de letartóztatás vagy internálás várt az apátok és a magasabb egyházi méltóságok egész sorára. Tajovskýt 1950 decemberében húsz év börtönre ítélték és még ebben az évben kiutasították a pápai nuncius és Csehszlovákia megszakította diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal. Rövidesen megindult a szerzetesrendek felszámolása is.

Toufar bántalmazása, kínzása miatt az Stb vizsgálócsoportjának vezetőjét, akkor 77 éves Ladislav Máchát 1999 novemberében a prágai bíróság két év börtönre ítélte. Mácha 2002-ben vonult börtönbe és büntetési idejének felét töltötte le, amikor 2018-ban, 95 éves korában meghalt. Tettét sosem bánta meg.

Ma a čihošti Mária mennybevétele-templom előtt emlékmű őrzi Toufar atya és a kommunista rezsim által üldözött papok emlékezetét, a plébánián pedig állandó kiállítás ismerteti Josef Toufar életét és a čihošti csoda történetét, amit egy weboldal is bemutat (www.joseftoufar.cz). A čihošti csodát többek között az 1951-ben 13 éves börtönbüntetésre ítélt katolikus költő, Jan Zahradníček is feldolgozta a közvetlenül a letartóztatása előtt befejezett Znamení moci (A hatalom jele) című verseskötetében és az emigráns cseh író, Josef Škvorecký 1972-es regénye, a Mirákl (Csoda) is Čihoštról szól. 2004-ben a csodáról, a kommunista egyházüldözésről és a tragikus sorsú papról televíziós film is készült In nomine Patris címmel. Vít Tajovský želivi apát 1999-ben és Karel Vrána, Toufar egykori ministránsa, a Pápai Lateráni Egyetem professzora, aki Čihošt plébánosát tekintette papi példaképének, 2004-ben a čihošti csoda napján, december 11-én halt meg.
Mészáros Andor
Soud rehabilitoval faráře Toufara umučeného StB – Církev.cz | Zprávy
Toufar, Tajovský, Vrána. Co je spojovalo? – Církev.cz | Zprávy