Az egyház az 1989-es politikai változásokat követően teljes vallásszabadságot élvez a Cseh Köztársaságban, ahogyan Magyarországon és más olyan európai országokban is, amelyek megszabadultak a Szovjetunió és a hazai kommunista pártok uralmától. Az azóta eltelt mintegy harmincöt szabad év szimbolikus pillanatának volt tekinthető Dominik Duka bíboros, prágai érsek 2025. november 4-i halála. Ezzel a kivételes egyházi méltósággal mintha egy egész papi generáció távozott volna. Azoké, akik még átélték a kommunista rezsim üldözését, a bebörtönzést, amit Dukának, titkos domonkosként magának is el kellett szenvednie. Hiszen Csehszlovákiában 1950-ben a férfi szerzetesrendeket az StB, a kommunista titkosrendőrség teljesen felszámolta, így 1989 után a szerzetesi élet csak fokozatos tudott újjáéledni.
A nyolcvanas évek második felében a cseh társadalomban egyre nőtt az érdeklődés a katolikus egyház iránt és ez a tendencia az 1989 utáni években is fennmaradt egy rövid ideig. Ez a visszanyert szabadság által kiváltott eufória következménye is volt. Akkoriban az egyház sok oktatási, szociális és jótékonysági intézményt hozott létre, gyakorlatilag a nulláról indulva. Az idő múlásával azonban lanyhult az érdeklődés az intézményesített vallásosság, és annak fő megjelenítője a katolikus egyház iránt. A misékre járók száma folyamatosan csökkent, és a koronavírus-ellenes intézkedésekkel végzetesen visszaesett, anélkül, hogy később újra a korábbi szintre emelkedett volna. Drámaian csökken a papi és szerzetesi hivatások száma is. Az 1993-ban létrehozott plzeňi egyházmegyében már több éve nincs egyetlen szemináriumi hallgató sem. Irreálisnak bizonyult az a várakozás is, hogy a hagyományos katolikus jámborság a morvaországi területeken fenn tud marad. Itt is fokozatosan hanyatlik a hívők korábban élénk egyházi és közéleti jelenlétre is épülő vallásgyakorlása.
A katolikus hit felé fordulás új központjai elsősorban Prága és más cseh nagyvárosok. Főként a fiatalok azok, akik kezdik felfedezni a számukra eddig ismeretlen hitet. A szülők és a nagyszülők generációinak a szekularizált környezetben nem sikerül átadniuk a hitet. Így folyamatosan emelkedik az újonnan megkeresztelt felnőttek száma, elsősorban a diákok körében. A hallgatás fátyla takarja a hagyományos latin liturgia iránti érdeklődés növekedését is, noha a ciszterci kolostorok világvizitációja azt mutatja, hogy a Vyšší Brod-i kolostor, ahol ezt a liturgiát gyakorolják, a világ egyik legfiatalabb ilyen ciszterci közössége. A Cseh Köztársaságban, az egyik legateistább európai államban, ez különösen meglepő. A hivatalos ifjúsági pasztoráció nem lép túl a ritmikus zenével kísért, lelkes stadiontalálkozókon.
Összességében tehát a katolikus egyház pasztorális tevékenysége a Cseh Köztársaságban jelentősen meggyengült, elsősorban a paphiány, a hivatások számának drasztikus csökkenése miatt. Míg 1989 után a szomszédos Lengyelországból érkező papok töltötték be a plébániák betöltetlen helyeit, mára a lengyel papok beáramlása leállt. Ráadásul megnőtek az egyház gazdasági- és adminisztrációs feladatai is, ami jelentősen elvonja a papok idejét és energiáját az ennél fontosabb lelkipásztori feladatoktól. Magyarországgal ellentétben, ahol az egyház finanszírozásának kérdéseit már 1994-től elkezdték megoldani, a Cseh Köztársaságban az egyháznak húszéves lemaradása van, mivel az állam és az egyházak közötti vagyonmegosztásról szóló törvény csak 2014-ben lépett hatályba. A kommunista rezsim által elkobzott egyházi vagyon visszaszerzésére irányuló erőfeszítések ráadásul a katolikus egyház presztízsének csökkenéséhez is hozzájárultak, hiszen a többségi társadalom nem volt megértő az egyházi vagyonvisszaszerzési követelésének határozott érvényesítésével szemben.
A kárpótlás vitatott politikai kérdéssé vált, ami ahhoz is hozzájárult, hogy 2003-ban a Cseh Köztársaság és a Szentszék közötti, e kérdés gyors megoldására irányuló szerződéstervezet parlamenti ratifikálása kudarcba fulladt. Meghiúsult a 2024-es új konkordátum-tervezet is, amelyet akkor terjesztettek elő, amikor a vagyoni viszonyok már rendezve voltak. A parlamenti szavazás ugyan kedvező eredményt hozott, azonban az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Cseh Köztársaságban ne létezne az állam és az egyház között szerződésben rögzített, gyakorlati együttműködés. Így van ez például a börtön- vagy katonai lelkészi szolgálat területén, ahol az ökumenikus együttműködés modellje valósult meg, mivel az egyik szerződő felet a katolikus egyház képviseli az Ökumenikus Egyháztanácsban összefogott nem katolikus egyházakkal együtt, a másik szerződő fél pedig az állami szerv, azaz a Cseh Köztársaság Börtönszolgálata, illetve Védelmi Minisztériuma.
A Cseh Köztársaságban eddig összesen négy pápalátogatás volt. II. János Pál 1990-ben, a forradalom utáni eufória hangulatában, és 1995-ben, illetve 1997-ben is járt az országban. XVI. Benedek pedig 2009-ben. 1995-ben II. János Pál szentté avatta a gyónási titok védelméért vértanúhalált halt Sarkander Jánost, ami azonban negatív visszhangot váltott ki a cseh evangélikusok körében, akiknek nehéz volt elfogadni, hogy a cseh történelem során a nem katolikus oldal is követett el igazságtalanságokat a katolikusokkal szemben. 1995-ben II. János Pál szentté avatta Lemberki Zdislavát is, akinek ritka ereklyéjét az elmúlt napokban lopták el. A betonba rejtett ereklye végül megkerült, sikerült restaurálni, az elfogott elkövető pedig beismerte tettét. Éppen ma, 2026. június 6-án avatják boldoggá a kommunista rezsim két mártírját, az 1950-ben kivégzett Václav Drbolát és Jan Bulát.
Stanislav Přibyl, Prága új érseke 2026. április 25-i beiktatási szertartásán megemlékezett egyik legjelentősebb elődjéről Szent Adalbert székén, Josef Beran bíborosról, Prága érsekéről, akit 1949-ben a kommunista rezsim drámai körülmények között internált, majd 1965-ben az ország elhagyására kényszerített. Sorsa így bizonyos szempontból hasonló a magyar kommunista rezsim által üldözött Mindszenty bíboros sorsával. Dominik Dukával ellentétben Stanislav Přibyl, a Redemptoristák rendjének 1971-ben született tagja, már a főpapok új generációját képviseli. Számos tisztséget töltött be már az egyházi apparátusban, rendfőnökként, a Cseh Püspöki Konferencia titkáraként, általános helynökként, és legutóbb a litoměřicei egyházmegye püspökeként. Széles látókörű főpap, nemcsak fontos kánonjogi tudományos munka, disszertáció szerzője, hanem menedzsment és művészettörténet szakon is diplomázott. Célja, hogy közvetítőként lépjen fel az egyházon belül polarizálódó csoportok között.
Stanislav Přibyl
A prágai vár Mindenszentek Társaskáptalanjának kanonoka, a Prága-Karlov-i Nagyboldogasszony-templom rektora
